Camilla Douglas szerette a vörös színt. Nem hitte volna hogy egy nap rettegni fog ettől az árnyalattól.
Mindezt Ő álltala.
FIGYELEM! A FANFICTION TRÁGÁR SZAVAKAT ÉS ERŐSZAKOS FEJEZETEKET TARTALMAZHAT! CSAK SAJÁT FELELŐSÉGRE!
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A rendőrség erős masszív falai igencsak megremegtek, miután a bohócfiú megérkezett az épületbe.
Két zsaru vonszolta a szórakozott vöröst végig a hatalmas termen, ahol szinte az összes szempár rájuk szegeződött. Valaki megkönnyebbülten felsóhajtott, hogy igen, végre elkapták a pszichopata Jerome Valeska-t, aki csupán szórakozásból több ember életét kioltotta szemrebbenés nélkül. De voltak olyanok is akik csak a szemüket forgatták, majd legyintve hajoltak vissza papírjaik fölé. Csak egy újabb őrült, egy újabb borongós napon Gotham-ben. Miután a nevetés tompulni kezdett, jelezve hogy Jerome immáron a kihallgatóteremben vár a kijelölt nyomozóra - James Gordon akkor lépett be az épületbe, Harvey Bullock-al az oldalán.
Alvarez, ki igen rég óta dolgozik a rendőrségen közvetítőként, az ajtó csapódására felkapta a fejét, s mikor meglátta a két férfit sietős léptekkel vágott elébük.
- Gratulálok nyomozók! - a bronz bőrű férfinak egy széles mosoly terült szét az arcán, majd elismerőn tette Gordon vállára a jobb kezét. - Elkaptátok a mocskot.
James-nek ugyan jól esett az elismerés, lesütötte a szemét, majd tüdejéből kipréselt egy igen fáradt sóhajt. - Ez a munkánk. - vetette oda egy félszeg mosoly kíséretében, majd egy pillantást vetett kicsit letörtebb társára. Jim bátorítóan vállára rakta kezét, aztán Harvey szemébe nézett.
- Megyek kihallgatom a lányt. Ne törd magad miatta. - jelentette ki magabiztosan, de társa megrázta a fejét. - Félek hogy a szart is kiverném abból a vörös köcsögből. Őt inkább rád bízom. - préselte össze ajkait, majd Alvarez-re nézett, ki nem értette most mi is a probléma, úgyhogy értetlenül pislogott a két rendőrre. Bullock elindult a csendes sötét szoba felé, Gordon pedig összeszűkült szemmel tekingetett a hahotázástól hangos kihallgató felé.
- Mond neki hogy nekem is adhatna a jókedvéből! - mosolygott a távozni készülő rendőr nyomozóra.
- Hallgass el. - szorította össze fogait, mintha kínos szituációba keveredett volna, majd elindult. Úgy érezte hogy jobb ha túlesik rajta, az a barom úgy sem fogja végignevetni az egészet - persze hatalmasat tévedett - ugyanis Jerome nem igen volt partner a kihallgatás során. Ha nem ördögi hahotázását hangoztatta, mi még hangosabbnak tűnt ahogy hangja visszaverődött a penészes falakról, akkor csak össze vissza beszélt, hiába próbált Gordon kiszedni belőle valamilyen információmorzsát a sajátos módszerével - nem használt.
Úgy tűnt a Valeska fiú kihallgatása bonyolultabb és nehezebb lesz, mint gondolták volna.
De a csendes szobában rostokoló lánynál sem volt jobb a helyzet, ki lehajtott fejjel, teljesen magába zuhanva, könnyeket hullajtva szipogott a rozoga faszéken, közben mereven nézte az asztalhoz bilincselt fehér csuklóját. A bőrét igen felsértette a durva fém, ahogy vékony karját ide oda lóbálta hogy megszabadítsa magát az őt fogva tartó láncoktól, de nem igazán járt sikerrel. Csak abban az egy dologban reménykedett, hogy nem Bullock nyomozó lesz a számára kijelölt rendőr, de úgy tűnt a fentiek is ellene fordultak, ugyanis érkezése után, nem telt bele 5 percbe sem, Harvey nyitott be a kis sötét szobába, ahol csak egy olvasólámpa - ami az asztalon volt elhelyezve adott csak némi kis fényt, mi igen boldoggá tette a körülötte röpködő legyet, mi szorgosan zümmögött ahogy körbe körbe repkedett a fényforrás búrája körül.
Camilla az ajtó becsapódására azonnal felkapta a fejét, majd mikor meglátta a nyomozót, könnyei sebesebben kezdtek lefolyni hófehér arcán. Megadóan hagyta abba bilincsével való ténykedését, ujjait szépen egymásba fonta, s az asztal koszos lapjára ejtette tekintetét, hogy véletlenül se kelljen az öreg szemébe néznie.
Harvey lassan kihúzta a lánnyal szemben lévő széket, majd kevéske hezitálás után leült rá. Nem tudta hogy kezdjen bele mondandójába, aztán végül amellett döntött hogy elidegenedik Camilla-tól - úgy kezeli mint minden ide tévedt galád bűnözőt. Mind két kezét az asztal lapjára ejtette, majd vett egy mély lélegzetet.
- Ugye tudod hogy ha itt végeztünk, börtönbe mész? Remélem büszke vagy mindarra amit tettél. Igazán megérte.
A lány felsírt, a férfi pedig tehetetlenül tárta szét karját. - Semmit sem tehetek érted. Rendőrre lőttél. - nyelt egy hatalmasat, közben nem tudta figyelmen kívül hagyni testi és lelki sebének fájdalmát. - Hacsak, nem mondod el az igazat. Ha elmondod hogy mit tervezett Valeska és bevallod hogy ő kényszerített, akkor esetleg még kiengedhetlek azon a hátsó ajtón. - biccentett a szoba másik végében magasodó ajtóra. - Csak rajtad áll kislány.
Camilla beharapta alsó ajkát. Akkor abban a pillanatban legszívesebben mindent kitálalt volna - Theo Galavan-t és az Eszelősöket, azt hogy Jerome a saját céljai megvalósítására használja fel őt, hogy bántja és fenyegeti, s még azt is, hogy amikor választania kellett hogy elkapják őket, vagy lelövi régi hősét - az is a fiú kívánsága miatt történt. De nem tehette. Tudta hogy ha kitudódik Jerome élete veszélybe sodródik, vele együtt az övé is. Tudta ha elárulná a fiút, soha nem tudná megbocsájtani magának, főleg ha valami történne vele. Így hát összepréselte ajkait, majd megrándította jobb vállát.
- Nem tehetem.
A nyomozó fáradt szemei most kétszeresére tágultak. Nem hitte el hogy ez tényleg a lány szájából hallotta.
- Dehogynem Camilla. Ne félj, többé nem fog tudni ártani neked.
A szőke hevesen rázni kezdte a fejét.
- Akkor nem ismeri igaz?
Harvey értetlenül pislogott a lányra, ki még mindig a fehér megbilincselt csuklóját nézte. Camilla szipogni kezdett, újabb könnycseppek képződtek a szeme sarkában. - Nem ismeri azt az érzést, mi meggátolja hogy ártson annak a személynek, ki megkeserítette az életét.
A férfi nem értette szavait, majd a felismerés úgy homlokon csapta, hogy hirtelen állt fel székében mi a lendülettől hangos csattanással vágódott hideg aszfaltnak.
- Csak azt ne mond hogy szereted az a férget Camilla!
A szőke nem mondott semmit, viszont Harvey-nak igencsak a fejébe szállt a méreg és attól még inkább megeredt a nyelve. - Mégis mivel manipulál téged az a semmirekellő? Mit tett veled? Te nem ilyen vagy! Esküszöm ha a szemem elé kerül....
- Kérem ne bántsa őt! - Camilla csak ekkor emelte fel a fejét, hogy a férfi lángoló tekintetébe fúrja zöld íriszeit. Bullock arca vörösre színeződött, ha nem lenne jelvénye, már rég átment volna a viháncoló kölyökhöz és addig szorította volna szeplős fehér nyakát, még ki nem leheli a lelkét. Az előtte ülő Camilla Douglas már nem az volt akit apja megölésénél megismert. Egy lélek nélküli üres testet látott, egy marionett babát, mi kizárólagosan Jerome szavára hallgat, senki máséra. Ökölbe szorította a kezét, majd rosszallóan megrázta a fejét.
- A szüleid kicsit sem lennének büszkék rád ha látnák hová süllyedtél.
- A szüleim meghaltak. - suttogta, majd égnek emelte zöld szemeit. - Nekik már mindegy nem igaz? És nekem is. Bármit is akar kiszedni belőlem nyomozó, jobb ha annyiban hagyja a dolgot. Inkább esünk túl rajta és küldjön börtönbe. Lelőttem magát. Ott a helyem. - elszánt volt és komoly, ami még jobban felbőszítette Bullock-ot, ki lassan megrázta a fejét.
- Nem kisasszony. Az Arkham Elmegyógyintézetbe szállítanak. A kis féreg teljesen felemésztette a lelked és az emberséged. Észre sem vetted de csak egy bábu vagy. Hűséges, ki mindig ott van számára amikor kell, élvezi hogy lesed minden szavát. De eldob majd magától, ezt tudod ugye?
