Camilla Douglas szerette a vörös színt. Nem hitte volna hogy egy nap rettegni fog ettől az árnyalattól.
Mindezt Ő álltala.
FIGYELEM! A FANFICTION TRÁGÁR SZAVAKAT ÉS ERŐSZAKOS FEJEZETEKET TARTALMAZHAT! CSAK SAJÁT FELELŐSÉGRE!
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Eszébe sem jutott, lehet hogy ez lesz az utolsó lehetősége hogy megérintse. Hogy fürkésző, végeláthatatlan szürkéskék szemeibe tekintsen, mik mindig játékosan viháncoltak mikor a lánnyal összefűzte tekintetét. Nem is sejtette hogy aki szükségét érezte szabadságának, annak az volt a legfőbb célja hogy bűnös létére hőst csináljon magából. Ennek kivitelezéséhez pedig elengedetlen a bohóc halála, s ha ez megtörténik, nem csupán egy élet veszik oda, hanem egy ártatlan lélek egy része is.
♤ ♤ ♤
Camilla kiskorában elégé odavolt a tündérmesékért. Az édesanyja rengeteg mesét és mondát mesélt a picinyke, hatalmas zöld szemekkel pislogó lánynak, ki egy pohár meleg tejet szorongatva, barackszínű paplanját magára húzva, elvarázsolva hallgatta azokat a történeteket, mik mindig teljesen lenyűgözték.
A Hamupipőke volt a kedvence mind közül. Ám nem azért mert a két mesehős egymáséi lettek, hanem az éjfélig tartó bálért, amire ő is titkon vágyott. Ahol mindenki gyönyörű ruhában táncolt a kedvesével, a teremben szóló zene lágy ritmusára.
És most csodák csodájára belecsöppent egy kissé elborult tündérmesébe. Ugyan itt volt ez a sok ember elegánsan felöltözve, kik illegették magukat a kamerák előtt, közben egy pohár pezsgőt iszogattak, de a lány számára ez nem tűnt igazinak. Romlottaknak tartotta ezeket az embereket, a körülötte hemzsegő nagyurakat, a korrupt zsarukat és még a milliárdos Bruce Wayne-t is, ki magabiztosan vezette Selina-t a táncparketten, aki furcsa mosollyal akarta leplezni azt, milyen zavarban van a fiú közelében - hogy ő volt az egyetlen aki meg bírja gyengíteni.
Camilla nem tehetett róla hogy ezt gondolja a Wayne fiúról, ő szegény családban nőtt fel, így minden gazdagot, mint ahogy a nevelőit is, beképzelt majomnak tartotta.
Ezért érezte magát kényelmetlenül ennyi arrogáns személy közelében, csak tántorgott a hatalmas teremben, közben szemeit folyamatosan a vendégek arcán pihentette, hátha a tömegben kiszúrja a vöröskét. Végtére is azért van itt, mert ő kényszerítette rá. De hiába is nézelődött, tudhatta volna hogy nem lesz könnyű dolga, hiszen a srác egy szökevény volt, az épületben pedig szép számmal voltak biztonságiak és zsaruk. Tehetetlenül sütötte le a szemét, különféle gondolatok cikáztak a fejében, mik hangosabbak voltak a zene ritmusától, mi megtöltötte a termet.
Egyszerűen nem érezte magát idevalónak, mi részben igaz is volt. Nem volt sem gazdag, sem úri hölgy hogy kedvére, hamis mosollyal az ajkain pózoljon valami kivénhedt firkásznak. Csak egy kis levegőt szeretett volna, hisz szinte fuldokolt a tömegtől, az idegen arcoktól.
Szédülni kezdett, a feje lüktetett, most az egyszer úgy érezte ki kell törnie. Tudta hogy ezzel megszegi a fiúnak tett ígéretét, de már nem érdekelte, csak egy cigaretta a szabad ég alatt. Lábai megmozdultak, lassú léptekkel elindult a magas, fakeretes kijárati ajtó felé, mikor az kivágódott.
Megfagyott ereiben a vér, mikor maga Theo Galavan, húgával Tabitha Galavan-nel az oldalán egyenes háttal, egymás karjába karolva betipegtek az előkelő népség közé.
A lány még levegőt is elfelejtett venni hirtelenjében. Becsapta a férfit, mondhatni a szemébe hazudott. Mostanra Jerome-tól megtudhatta az igazságot a szökése után, így biztosan nem szívleli. Mivel sok mindent tud, hogy ő áll az Arkham-i szöktetés mögött, hogy ő szabadította ezeket a beteg embereket Gotham városára, ezért biztosan megöli, hisz ezekkel az információkkal a rendőrséghez fordulhatna.
Akkor, mint valami égi jel, megrántották gyönge karját, ezzel hátat fordította Galavan testvéreknek. Először a szőke azt hitte barátnője, Selina Kyle az, ki menekülve Bruce Wayne tánciskolája elől, távozásra kérné, de nem ő volt az.
Melle egy kemény mellkasnak ütközött. Az alak, ki karjánál fogva, kicsit sem finoman maga felé rántotta egy fejjel magasabb volt a lánynál.
- Úgy hiszem, ha maga az ördög hív táncba, szinte öngyilkosság visszautasítani. Nem igaz Camy?
Camilla térdei remegni kezdtek az ismerős hang hallatán. Valamiféle különös bizsergés futott végig a gerincén, szempilláit rebegtetve, kissé megszeppenten nézett fel az alakra, ki kuncogni kezdett a lány arcát látva.
Jerome Valeska egy kicsit sem volt berezelve attól hogy esetleg valaki felismeri, aminek nagy volt az esélye, főleg ha ilyen közel merészkedik a többi emberhez, kik könnyen azonosíthatják. Elegáns fekete öltönyben veszített, vörös fürtjeit, mit egy jókora cilinder takart, gondosan hátrafésülte, arca nagy részét pedig egy fekete álarc védte. Csupán széles vigyora volt az, mi lebuktathatta volna, amivel éppen a lányt ajándékozta meg, kinek úgy vert a szíve, hogy a tánparketten ropó egyedek felvették lüktetése ritmusát.
- Jerome? - suttogta úgy, hogy szinte köddé vállt a terem zajában.
- Hiányoztam? Tudom hogy igen! - ragadta meg Camilla derekát kicsit indulatosan, ezzel magához préselve őt. Ujjait összefűzte a lányéval, azzal a szándékkal, hogy a legnagyobb tömegen átvergődve táncba vigye őt. Camilla gyengéden megszorította Jerome ujjait, lassan a fiú vállára helyezte kocsonyaként remegő kezeit. Hagyta hogy a vörös ringassa őt, hogy lábaik a zene lágy dallamára lépjenek. Jerome végig vigyorogva nézte a kissé vörös orcájú szőkét, ki le sem tudta volna tagadni - először ugyan meglepődött, sokkolta a fiú jelenléte, de igazából a szívét megtöltötte a melegség.
Mindig is arról álmodott hogy egy nap egy herceg jön el érte kedvenc meséiből és elszökik vele messzire, távol Gotham-től. Eddig, még tagadásban élt, nem hitte hogy ez megtörténhet.
De megtörtént.
Ugyan nem szőke herceg volt egy fehér paripa hátán, hanem egy vörös ördög, kinek szarva és patái voltak - de számára ő volt az, kire egész életében várt. Nehéz volt bevallania főleg önmagának, de legnagyobb bánatára így volt. Ez most tudatosult benne igazán mikor táncba húzta és a szürkéskék szemek tengerében úszhatott.
- Oh, ha tudnád hogy mennyire uncsiztam nélküled. Most végre újra az enyém vagy és addig szorongatlak amíg van benned szusz. - hajolt Camilla füléhez, szépen lassan, mintha titkos szeretők lennének. - Ma este te is díszvendég lehetsz a hatalmas színpadon, remélem örülni fogsz neki! Ha pedig itt végeztünk elmegyünk majd! Ohh, hogy én milyen szörnyűségeket fogok tenni veled kedvesem....hmmm... - sóhajtott fel kéjjel a hangjában, mire a lány izmai összerezzentek. - Lefogadom hogy te ugyanúgy fogod élvezni a társaságom mint én a tiéd.
Camilla nem tudta hogy most félnie kéne a vele keringőzőtől, vagy csak hagyni hogy azt tegye, amit jónak lát. Tudta ha táncba megy Jerome-mal lehet hogy sosem áll le, élete utolsó percéig. De a fiú nem tudta milyen partnert választott magának.
Nem tudta hogy Camilla célja, megszabadítani őt belső démonjaitól. Nem adja fel, sőt addig küzd, még bír, addig védi ameddig kell, csak mellette maradhasson. Minden fájdalmat, testi sértést elvisel, minden szúrást, pofont és vért. Csak ne kelljen őt megint elhagynia. Bolond volt? Persze.
Hisz a szerelem, mindenkit bolonddá tesz. Olyanná formál, hogy észre sem vesszük de egy idő után kifordulunk önmagunkból, majd később olyat is megteszünk, amiről azt hittük soha nem lennénk képesek.
S Camilla-ra nézve, ki egy érzéketlen, könyörtelen pszichopatába lett szerelmes, igen esélyes.
Ő segíteni akar a vörösnek. De mi van ha a fiú pont az ellenkezőjét akarja? Mi van ha Jerome akarja formálni őt?
