Camilla Douglas szerette a vörös színt. Nem hitte volna hogy egy nap rettegni fog ettől az árnyalattól.
Mindezt Ő álltala.
FIGYELEM! A FANFICTION TRÁGÁR SZAVAKAT ÉS ERŐSZAKOS FEJEZETEKET TARTALMAZHAT! CSAK SAJÁT FELELŐSÉGRE!
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Másnap este, mikor a városra az éj leple borult, Camilla igen kényelmetlenül érezte magát az újonnan beszerzett, fehér magassarkú cipőjében, melyben ügyetlenül lépkedett Gotham gazdag negyede felé tartva, Selina Kyle társaságában.
Nem állt szándékában kérdezősködni, mégis honnan szerzett két meghívót Gotham tehetőseit képviselő adománygyűjtő estjére, sem arra honnan szerezte azt a pihe könnyű, fodros, elefántcsontszínű ruhát, mit most viselt, csak egy szó nélkül elfogadta a lány ajándékát. Azért sem szólt, mert nem tudott volna neki mit mondani. Nem bánta ha Selina titkolózik előtte, hiszen mikor a zord felhők takarta nap fénye még ellepte a várost, igen csak hallgatag volt. Magában tépelődött, átrágta a dolgokat és az esélyeit, s akárhogy osztott, szorzott mindenképp az a gondolat ékelődött agytekervényeibe, hogy eget rengető butaságot csinál. Éppen egy gyilkos karjai közé akar visszaférkőzni, hiábavaló bármiféle agyament elmélet. Itt nem számít a fenyegetés, hogy Jerome megzsarolta hogy megöli barátját és a nevelőit - legbelül, a buta szíve mélyén önként is visszament volna a fiúhoz. Hogy miért? Őszintén maga sem értette, hiszen ha emlékezete nem csal, meg akart szökni tőle, azért tart ott ahol. De akkor miért ragaszkodik hozzá ilyen beteges módon? Mert így van? Ő is beteg lenne, akárcsak a vörös hajú? Ha nem is gyilkos, de attól még ostoba. Csak egy hülye némber menne vissza oda, ahol veszély leselkedik rá, s életét vesztheti. Talán izgalmas volt számára? Az állandó tiltakozás és menekülés függővé tette?
Ezen gondolatok cikáztak az agyában, miközben az előtte könnyedén sétáló Selina-t pásztázta zöldes szemeivel. Irigyelte a lazaságáért, biztos volt benne hogy a lány az ő helyzetében a lehető legésszerűbb megoldást választaná. Nem rémítené meg senki, nem tartana a következményektől. De ő nem volt Selina Kyle.
Az említett, pont akkor fordult be egy igen forgalmas utcába, ami egy terebélyes, fényes térre vezette őket. A fényektől a göndör hajú lány fekete csillámos ruhája felcsillant, ahogy az ajkaira felkent halovány szájfény is, mi igen ártatlan, angyali külsőt kölcsönzött neki. Camilla irigyelte őt, hisz Selina egy gyönyörű és erős nő volt, amilyen ő sosem lesz. Feltűnés nélkül megrázta a fejét, majd figyelmetlenségében a lány hátának ütközött, ki megtorpant az egyik sarkon álló hatalmas épület előtt, ahová csak úgy özönlöttek az emberek.
- Mit művelsz? Itt vagyunk! - förmedt rá.
Camilla összekulcsolta maga előtt fehér karját, szinte hebegve kért bocsánatot a lánytól. Selina összehúzta a szemöldökét. Gyengéden Camilla vállára rakta a kezét, tekintete szinte lyukat égetett a reszkető szőkébe.
- Értem törpilla hogy nem vagyunk puszipajtások, de a tegnapi telefon óta, mintha folyamatosan túlizgulnál dolgokat. Tényleg Gordon-nal beszéltél?
A lánynak a torkán akadt a szó. Mintha a hatalmas gombóc, mi felgyülemlett a torkában, nem hagyná hogy megszólaljon. Csöndbe kellett maradnia, nehogy Jerome ártson neki.
Szerencsére akkor parkolt le közvetlen előttük egy igen szemrevaló, fekete autó, minek érkezésére Selina egyből hátrakapta a fejét. Alfred, a Wayne fiú inasa szállt ki a járgányból, kit a milliárdos Bruce követett.
Az őszes hajú pasas becsukta a kocsi ajtaját majd Bruce mellett megállva tette maga elé a kezét, hogy köszöntse a két lányt.
- Miss Kyle, örülök hogy látom.
- Ugyan Alfred, tudom hogy még mindig nem csípsz! - forgatta a szemét Selina.
- Ne legyen modortalan Miss Kyle, ugyan nem kedvelem úgy ahogy elvárná, de Bruce úrfi kedveli önt. Mit számít egy vén lakáj szava nem igaz? - mosolygott, majd Camilla-ra nézett, ki még mindig dermedten állt a járdának szegeződve. - És kit tisztelhetek a barátjában?
A szőke feleszmélt, pislogott párat, majd szóra nyitotta kiszáradt ajkait.
- Camilla Douglas.
- Szívből örülök a találkozásnak, nem igaz Bruce úrfi?
Nézett a fiúra, ki éppen elvarázsolva futtatta végig a csillogó ruhájú lányon a tekintetét.
- Nagyon szép vagy Selina. - mosolygott a lányra, ki fülig pirulva pislogott a sötét égre.
- Hallgass már. - préselte össze ajkait zavartan.
- Úgy értem mind a ketten szépen festetek! Örültem a találkozásnak Miss Douglas, de ha nem bánja, egy kicsit elrabolnám Selina-t. - nyújtotta a karját a göndör hajú felé, ki szemeit forgatva elfogadta a meghívást. - Ha már eljöttünk, az a legkevesebb hogy táncolsz velem.
- Felejtsd el!
A két fiatal elindult az épület lépcsőjén felfelé, nyomukban az inassal.
Camilla vágyódva nézett utánuk. Irigy volt annak a kettőnek a kapcsolatára. Vajon fog e valaki úgy rá nézni mint az ifjú, Selina-ra?
Biztos volt benne, hogy a vörös sosem fog többet gondolni róla, csupán egy eszköz volt számára. De azért remélt. Remélte hogy talán, mikor a helyzet úgy adja elzárja magában a sötétséget.
De a város úgy játszott ellene, hogy még jobban elnyelje.
