Camilla Douglas szerette a vörös színt. Nem hitte volna hogy egy nap rettegni fog ettől az árnyalattól.
Mindezt Ő álltala.
FIGYELEM! A FANFICTION TRÁGÁR SZAVAKAT ÉS ERŐSZAKOS FEJEZETEKET TARTALMAZHAT! CSAK SAJÁT FELELŐSÉGRE!
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A rendőrök, kik sürögtek forogtak a kapitányság magas, ódon falai között, nem is sejtették hogy az életük, mit a városnak és családjuknak áldoznak, véget is érhet ezen a borús, fagyos reggelen. Az hogy a lány, kit maga a gonosz karmaiból szabadítottak ki, veszélyt hoz rájuk, senki sem érezte, még a legjobbak sem, kik már rég űzték a szakmát. Igen, ugyanis Camilla hamar a rendőrség épületében találta magát az egyik betegágyon, ahol többnyire az oda szállított holtesteket szokták felboncolni. A szőke próbált erős maradni, nyitva tartani zöld szemeit, mivel az előtte álló nőt méregette, ki oly sokat segített neki, mikor Jerome becsapta, s mikor édesanyja elhunyt.
Leslie Thompkins, ki a sérült lány elé guggolt hogy ellássa igen mély sebét, mit a fiú okozott neki, aggódva méregette a halálra rémült, elbizonytalanodott Camilla-t. Mióta behozták egy árva szót sem szólt, csak maga elé révedt, mintha kiszállt volna belőle minden érzelem. A doktornő nem is sejtette hogy a lány szíve, mi most már kissé nyugodtabban vert odabent, jobban vérzik mint a lábán éktelenkedő igencsak mély seb. Jerome utolsó szavai, amit hozzá intézett, szinte beleégett az agyába, s mint egy bekrepált lemez, úgy játszotta le újra és újra. Útóljára akkor játszódott le ez benne, mikor a fiú azt mondta neki, számára semmit sem jelent. Akkor nem is értette miért estek olyan rosszul neki Jerome szavai, de most, hogy felismerte mélyen elrejtett érzései, kezdte megérteni álláspontját. Maga mellett tartotta, annak érdekében hogy megölje, aztán mégis eldobja, mint egy elhasznált papírzsepit az utcán, mire mindenki hanyagul rátapos.
- Camilla, - szólította meg Lee, erre feleszmélve gondolatmenetéből. - kiszedem a golyót a lábadból. Fájdalmas lesz, de erősnek kell maradnod. Rendben?
A lány bólintott. Leslie egy vaskos csipeszt ragadott a kezébe és egy hatalmasat sóhajt préselve ki magából Camilla kegyetlenül égő sebébe mélyesztette a combjába fúródó golyót keresve.
A szőke az ágy szélébe kapaszkodva szorította össze állkapcsát, nehogy felsikoltson. Életében nem érzett ilyen kínzó, idegtépő fájdalmat mint abban a pár percben, amik szinte óráknak tűnt számára. Szeméből potyogni kezdtek a sós könnycseppek, kapkodni kezdte a levegőt, körmeit a puha anyagba mélyesztette, mit azonnal fel is sértett. A doktornő nem teketóriázott, a lány lábából feltörni készülő vér útját elszorította egy vastagabb darab gézzel, majd lassan körbetekerte a lábán. A kezébe, mik remegtek, egy gyógyszert nyomott, s egy pohár vizet.
- Próbálj most a hangomra koncentrálni, míg nem hat a gyógyszer. Elviselhetőbb lesz a fájdalom. - kérte, mire Camilla minden erejét összeszedve bólintott egyet. Kezét felemelte, a tablettát a nyelvére helyezte, közben a poharat tartó keze annyira remegett hogy a víz itt ott kiloccsant belőle, ezzel lecsorogva a hideg üvegen. Végül a gyógyírt leöblítve torkán adta vissza a sötét hajú nő kezébe a poharat, ki egy halovány mosoly kíséretében elvett tőle és letette a tőle nem messze lévő hófehér polcra. Őszintén aggódott a lányért. Fogalma sem volt arról mégis mi zajlik most benne, vagy hogy miket élhetett át egy gyilkosokból álló csoporttal, csak annyit ahogy ránézett, azt érezte előröl kell kezdenie a lánnyal való terápiáját. Az előző alkalomkor sem volt könnyű menet, Camilla-t szinte minden arra a borzalmas estére emlékeztette, s most hogy újra át kellett élnie azt a sokkot, mi minden alkalommal Jerome mellett éri, nehezebb dolga lesz mint hitte.
Óvatosan megérintette Camilla lángoló karját, majd leült mellé a betegágyra.
- Szegénykém, mibe keveredtél? - kezdett bele a mondandójába Lee, de ahogy észrevette hogy a mellette gubbasztó lánynak szája lefelé gördül, arca pedig eltorzul elfojtott érzéseitől, a karjaiba vonta őt. Sírva omlott a nő karjaiba. Meg akart szólalni, de mintha valami megakadályozta volna abban hogy megeredjen a nyelve. - Megint bántott téged?
Bántotta. Minden szóval, minden érintéssel és minden csókkal ami olyan ritka volt mint Gotham-ben a napos idő, mégis mindennél jobban vágyott rá. Már magát vetette meg azért, amiért így érez a fiú iránt, ki igazából mindenféle érzelem nélkül golyót repítene a fejébe, ha kedve úgy tartaná. Eddig agya adott iránymutatást döntéseiben, de mintha most szíve erősebb lenne nála, legnagyobb bánatára. Lee csak ölelte a teljesen összetört lányt, ki legnagyobb meglepetésére végül szóra nyitotta ajkait.
- Higgye el, - suttogta remegő ajkakkal. - mindennél jobban el akarom mondani hogy mi történt. De ha elmondom akkor megölnék őt. És abba végleg belepusztulnék.
A nő pupillája kétszeresére tágult. Keze, mivel eddig a lány hátát simogatta megállt, majd elhúzódva tőle tenyerébe fogta arcát.
- Kit nem akarod hogy bántsanak? - kérdezte aggódva, közben nagyujjával letörölte Camilla arcán legördülő kövér könnycseppet.
A szőke zöld, fátyolos szemeit a nő mélybarna szemeibe mélyesztette, majd őszintén, szinte félve a választól mondta ki annak a fiúnak a nevét, ki tönkretette, megalázta, s a maga módján óvta őt, ezzel teljesen megfertőzve Camilla-t.
