° meggondolatlan °

358 31 6
                                    

Tételezzük fel - egy épületben rekedtél, a város leggaládabb és legveszélyesebb bűnözőivel, kik ugyan egy csapatban játszanak, Eszelősökként hivatkozva magukra, mégis lelkifurdalás nélkül elteszik egymás láb alól

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

Tételezzük fel - egy épületben rekedtél, a város leggaládabb és legveszélyesebb bűnözőivel, kik ugyan egy csapatban játszanak, Eszelősökként hivatkozva magukra, mégis lelkifurdalás nélkül elteszik egymás láb alól. Tételezzük fel, hogy az egyetlen megoldás, mivel kihúzhatnád magad ebből a kellemetlen helyzetből egy telefonhívás, mit a rend őreinek intéznél, ezzel kiszabadítva magad és lebuktatnád ezt a kicsit sem megszokott társulatot. Igen ám, de az a telefon, mi megmentené így is bonyolulttá vállt életed az egyik bűnöző zsebében lapul és csak arra vár hogy tégy valamit, annak érdekében hogy megszerezhesd.

Akárhogy is nézzük, Camilla Douglas nem volt könnyű helyzetben, cseppet sem. Agya fogaskerekei folyamatosan kattogtak, idegességében a körmét rágta, közben az asztal alatt dobolt bal lábával, folyamatosan az étkezdében sürgő forgó Barbarát pásztázva, ki Jerome popóját próbálta kihúzni a csávából. Mégis hogyan lophatná el a nőtől a telefont, mikor még a közelébe sem tudott férkőzni, ráadásul Jerome, ki azóta megunva az evést igen elszórakozott a halott Greenwood-tól elcsent katanával, minden mozdulatát árgus szemekkel figyeli? A lány pontosan tudta mivel jár ha marad - előbb utóbb úgy is farkasszemet nézne a halállal. Ha nem is a vörös hajú által, kinek leghőbb vágya a lány életének kioltása, akkor ennek az őrületnek a kirobbantójával Theo Galavan részéről, ki ha megtudja Camilla ittlétének valódi okát, ővele is és Jerome-mal is végez. Nem ismerte a férfit, de biztos volt abban, hogyha a fejébe vette hogy Gotham lakóira szabadítja ezt a gyilkosokkal teli bandát, akkor őrültebb mint az étkezdében lévők együttvéve.

Akármilyen kegyetlen gyilkos is volt Jerome, Camilla nem akarta hogy meghaljon, főleg az ő hibájából. Nem volt jó színész, az iskolában is volt színjátszó szakkör, ahová beiratkozott figyelemelterelés gyanánt, hogy ne gondoljon a gyászra és a fájdalomra, mit az anyja hirtelen halála okozott neki, de annyira nem akart sikerülni, pedig minden próbába beleadott mindent, hogy csak arra futotta hogy a narrátor szerepét osszák rá, de még akkor is remegett mind a két térde az izgalomtól, mikor a a hatalmas közönség elé kellett állnia, így hamar lelépett és kipróbálta magát pom - pom lányként, így maradt ideje igazi szenvedélyére is - a fényképezésre.

Félt, hogy hamar elbukik, és magával rántja a vörös hajút, kinek halálával lehet hogy megnyugodna Gotham lakóinak zöme, de őt viszont gyötörné a maró bűntudat. Így hát elvetve a maradás ötletét - mit úgy sem tartott valószínűnek - csakis a nő zsebében lapuló telefonra fókuszált. Barbara miután felhívta a takarítókat, kik titoktartást fogadtak Galavan-nek, pusztán félelemből, eltakarították Greenwood holttestét, viszont a fehér bolyhos szőnyegre folyt sűrű poros vért semmi sem hozta ki, ezért az Eszelősök eszesebb tagjai beizzították agytekervényeiket és arra a döntésre jutottak - vagyis inkább csak Barbara - hogy falaz Jerome-nak, ki hevesen tiltakozott, közben mindig a katanával játszadozva, ugyan is a vörös tartotta magát az eredeti történethez.

Camilla-nak még gondolkozni sem volt ereje a két mániákust hallgatva, csak egyedül akart lenni, hogy átgondolhassa esélyeit, ezért lassan felállt az asztaltól, abban reménykedve hogy a nappaliban balhézó egyedek észre sem veszik majd - de persze nem volt ilyen szerencséje. Ugyanis a fiú abban a pillanatban kinyújtotta a karját, kardja hegyével a lány felé bökve, majdnem leszúrva a közvetlen mellette álló Arnold-ot, ki ijedtében két kezét a halántékához emelte és leguggolva védekező állásba kuporodott.

- Ácsi kislány! - húzta össze szemöldökét, közben félelmetes mosolya sem maradhatott el. - Hová olyan sietve?

Camilla riadtan nézte a tizenöt lépéssel odébb álló fiút, ki fegyverrel és gonosz vigyorával igen rémisztő hatást keltett számára. Lenyelte a torkában felgyülemlett gombócot, majd bevetve minden színészi tehetségét - ami valljuk be, nem igazán volt neki - a homlokára tette jobb kezét, majd szóra nyitotta ajkait.

- Nem érzem jól magam. Biztosan az időjárás. Kicsit visszamennék a szobába.

Jerome, ki pontosan tudta miért van itt a szőkeség és mi járhat a fejében, ujjai lazára véve, a földre hajította kezében tartott fegyvere markolatát, mi hangos csattanással ért földet. Pár lépéssel a lány mellett termett és egy szó nélkül a homlokára csapta a kezét. A lány kétségbeeséstől csillogó zöld íriszeibe nézett. Eddig mosolyra húzódó ajkait most összepréselte, szinte sziszegve intézte a lányhoz a szavait, amit csak is ők ketten hallottak.

- Hazug kis ringyó vagy Camy. - szavaiból sütött a gúny és talán egy is bosszúság is felfedezhető volt bennük. - Had áruljak el egy apró titkot ; ha szökni próbálsz, hamarabb hasítalak fel, mint hogy átlépnéd az ajtó küszöbét. Megértetted? Nem ajánlom hogy kibassz velem.

A lány minden porcikája remegett. Lélegzete felgyorsult, gyomra összerándult, közben a félelem és szégyen érzése keveredett benne.

Egyrészt igen megrémítették a fiú szavai, hiszen tudta jól, hogy ha úgy akarja, így is úgy is halott lesz - másrészt megrészegítette a közelsége, hogy friss meleg lehelete az arcát nyaldosta, orruk pedig szinte egymást érintették, így arcába enyhe vér szökött, ezzel hófehér bőrét rózsaszínre színezve. Rosszul lett magától. Mégis hogyan lehet Jerome ilyen hatással rá?

Válaszképp a lány hevesen bólogatni kezdett, mire a vörös széles mosolyt kanyarintott arcára. - Csodálatos! Örülök hogy közös nevezőn vagyunk. - megsimította Camilla rémülettől eltorzult arcát, majd hagyta hogy sietős léptekkel elhagyja a helyiséget.

Jerome-tól nem messze álldogáló Barbara kíváncsi pillantásokat lövellt a szeplős fiú felé, ki a hajába túrva fordult a kíváncsi nő felé.

- Mit mondtál neki?

Jerome indulatosan vonogatni kezdte a vállát, közben nyelve hegyét végighúzta alsó ajkán.

- Azt hogy melegen ajánlom, hogy látogatásom során, mit felé intézek, bugyi nélkül várjon. - kuncogott fel, mire Barbara felé sétálva a vállába ütött. - Rossz vagy! - vigyorgott a fiúra, ki meglepett arccal méregette őt.

- Megsértesz. - húzta mosolyra ajkait, majd felvette a földről a katanáját és tovább szórakoztatta magát vele.

ᴀɴɪᴍᴀʟ ɪᴍᴘᴜʟsᴇs | ✔Where stories live. Discover now