Camilla Douglas szerette a vörös színt. Nem hitte volna hogy egy nap rettegni fog ettől az árnyalattól.
Mindezt Ő álltala.
FIGYELEM! A FANFICTION TRÁGÁR SZAVAKAT ÉS ERŐSZAKOS FEJEZETEKET TARTALMAZHAT! CSAK SAJÁT FELELŐSÉGRE!
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Gotham lakosai még csak nem is sejtették, hogy a sötétség, mi már így is bekebelezte városukat, mérhetetlen haraggal, egy csipetnyi őrülettel közelít feléjük, akár egy pusztító hurrikán, mi mindent ledönt maga körül és csak halált és kínt hagy maga után. A szörnyek, kik vihogva, kárörvendve indultak útnak, egy olyan dologra készültek, hogy ha nevüket meghallják, az embereknek a vér is megfagyjon erükben, hogy gyermekeiket, kiket féltő gondoskodással neveltek fel, ne engedjenek ki az utcára, semmi esetre sem, hiszen ki tudja - talán sosem fognak hazamenni.
Persze az őrültek között is akadt olyan, ki rettegett és legszívesebben átúszta volna a Gotham folyót, csak hogy örökké elhagyhassa a várost, maga mögött hagyva sérelmeit, közben a fiú elől menekülve, ki már így is veszélybe sodorta, egyre jobban bemocskolva testét és lelkét, úgy hogy ő észre sem vette.
Camilla Douglas, most is Jerome-mal próbálta tartani az iramot ki elől szökdécselve, folyamatosan vihogva játszott sereghajtót. Büszke volt, hisz terve, mit kicsit túl lelkesen közölt a többiekkel, a hatalmas épületben, miből szabadjára engedték ezeket az eszementeket, eddig tökéletesen haladt úgy ahogy azt a vörös kifundálta.
A lány pontosan ettől félt. Titokban bízott abban, hogy Jerome hazudik elképzeléseivel kapcsolatban, hiszen a fiú sokszor meglepi őt, bolondozik, ezzel mindig becsapva Camilla-t.
Viszont a lány naiv gondolatai hamar szertefoszlottak, mikor a mólónál elrabolt, megkötözött munkásokat szépen libasorba állítva taszigálták felfelé, a Gotham News irodaépületének lépcsőházában, fel a tetőre, pontosan úgy ahogy annak lenni kell. Jerome ugrándozott elől, nyomában a szőkeséggel, őket az elraboltakat vezető Barbara, Aaron és Arnold követték, kik a szeplős fiúhoz hasonlóan örültek hogy végre kiolthatnak pár ártatlan életet és hogy kimozdulhattak a négy fal közül.
Camilla-nak egyszerűen nem fért a fejébe hogyan okozhat mindent elsöprő vidámságot, pár ártatlan polgár meggyilkolása. Hogy jön pár hibbant ahhoz hogy elvegyék az embertől mi a legfontosabb a számára?
A szőke, fehér arcú lány ugyan nem halott, mégis úgy érezte egy kelepcében van, és hogy kiszabaduljon, el kell csennie Jerome-tól a kulcsot, mi valljuk be, ebben az esetben egy cseppet sem egyszerű számára. Ugyanis a vörös, ki úgy csinált mintha tudomást sem szerezne Camilla-ról, valójában mindig szemmel tartotta, nehogy szökésre adja a fejét. Tervei voltak vele, mik mindig változtak, egyre szennyeb és gerinctelenebb dolgok jutottak eszébe, ezen kacarászva ugrándozott egyik lépcsőfokról a másikra, közben mélyen a levegőbe szippantott. Egyre följebb jutottak, ő pedig egyre kiszámíthatatlanabb és szertelenebb lett, legfőképpen izgatott mint egy kisgyerek, kinek hamarosan meglepetésben lesz része. Kezeit ide oda lóbálta, ezzel felrázva a kezében szorongatott festékszórót, mit néha olykor a falra fújt, pusztán szórakozásból, ezzel vörös csíkokat hagyva maga után.
Camilla-nak felfordult a gyomra a piros maszlagokat látva, miket a fiú fütyörészve spriccelt a falra, s ahogy visszaverődött, ő is kapott belőle, ezzel pirosra festve fehér bőrét.
