ᴀɴɪᴍᴀʟ ɪᴍᴘᴜʟsᴇs | ✔

° lehetőségek tárháza °

- Akkor küldjük a Blackgate-be! - Harvey dühvel teli hangja szinte kizárta az összes többi zajt az épületben.

- Tudod hogy ezt nem tehetjük Harv! Hiába gyilkos, csak egy beteg gyerek, az Arkham-ban a helye!

- Történt valami a városban. A nevelőintézetből átviszik a gyerekeket, te is tudod mi fog történni ha ezek találkoznak? - próbálta halkan mondani, de Camilla még is hallotta minden egyes szavukat. Mi lehet a baj? Mitől félnek ennyire?

- Nincs más választásunk. - zárta le a vitát Gordon, közben idegesen megvakarta tarkóját. - Hidd el nekem sem tetszik ez az egész, de ott nem árthat neki.

- Oh igen, ezt azoknak a hozzátartozóknak is mond el légyszíves, kiknek a családtagja az Arkham-ban halt meg! Biztosan jól pofán törölnének. Nem ott van a helye, ahogy Camilla-nak sem!

A lány egy szót sem értett a két rendőr beszélgetéséből, de a mellette lévő cellában dekkoló fiú, minden egyes szavukat értette, mitől egy igen furcsa borzongás járta át a testét. Különös öröm volt ez számára, egy kellemes jó érzés, mi gyilkos ösztöneiből származott. - Alig várom hogy újra lássalak. - kuncogott fel, s így új erőre kapva, kinyitotta szemeit, majd megkapaszkodva a rozsdás rácsokba, felhúzta magát. Lassan a megdermed Camilla zárkájához sétált, lágy mosollyal az ajkain.

- Hé, gyönyörűm. - nyájasan szólt hozzá, mintha egy makacs cicust akarna magához édesgetni. - Gyere ide egy kicsit hozzám.

A szőke kizökkenve a nyomozók párbeszédéből Jerome hangjára felkapta a fejét. Összepréselte ajkait, majd lassan megrázta a fejét. - Nem.

Jerome felvonta az egyik szemöldökét ujjai a vasrudakat úgy markolták, mint ha szét akarná roppantani őket. - Azt mondtam...- emelte fel a hangját, majd beleütött egyet az előtte magasodó vasba. - .....hogy kibaszottul told ide a segged Camilla!

A lány könnyeivel küszködve állt fel a hideg talajról, majd a vöröske cellájához lépve megállt vele szemben. A rudak egymáshoz viszonyítva igen messze voltak, így Jerome közelebb tolta arcát a lányéhoz.

A fiú látta a szeme sarkából hogy a két rendőr tekintete rajtuk pihent, így kihasználva az alkalmat, pimasz vigyorra húzta ajkait.

- Csókolj meg Camy.

A lány pupillái kitágultak, szíve egyenletlenül dobogott a mellkasában. Az agya nem akart engedelmeskedni és ellenezte a fiú szavait. Átkozta is a szívét, minden módon, ahogyan csak lehetséges - hogy ilyen naiv és hiszékeny.

- Szabad? - nem hitte el hogy ez a saját hangja, hogy ezt akarja. Hiszen legbelül vágyott a rosszra. Vágyott Jerome-ra, bármi is történt.

Csak rózsaszínes elnyílt ajkait nézte, miket lassan megnyalt egy kicsit sem könnyítve ezzel a lány dolgát. - Igen, szabad.

Camilla annyira közel hajolt a vöröshöz, hogy megcsapta őt kellemes menta illata, mi mindig megnyugtatta ha a fiú közelében, volt és beszívhatta ezt az édes illatot. Lassan közeledett Jerome ajkai felé, min igen halovány ördögi vigyor bújt meg.

És megtörtént, bár csak egy pillanatra, mégis a szőkeség teste igen hamar felperzselődött a fiú ajkainak puhaságától, s a vágytól hogy megérinthesse azokat. Az ok, amiért ez a pillanat olyan gyorsan tovaszállt, az Harvey Bullock nyomozó volt, ki vadállat módjára ugrott neki a ketrecnek, hogy a két fiatal egyből szétrebbent.

- Nem tudom hogy mit tettél vele, de bántod, hisz az egész teste tele van foltokkal! Ha nem lenne jelvényem én esküszöm hogy....

- Oh, had találjam ki! - emelte fel szórakozottan a mutatóujját a fiú, elejétől a végéig kihasználva a helyzetet, majd az álla alá csúsztatta a kézfejét mintha erősen gondolkodna. - Megölsz? Sok szerencsét nyomozókám! Na hát, ma már a pedofíliát nem büntetik? - kacsintott rá, Harvey pedig még inkább rángatta a cellát, míg Gordon le nem szedte róla. - Harvey, nyugodj meg! - húzta el onnan a pajtását ki erőszakosan kibújt keze szorítása alól. - Engedj el Jim! Itt mára már végeztem! - fújtatott, majd fortyogva elhagyta a rendőrség épületét.

Jim az addigra már vihorászó Valeska-hoz fordult, tekintete komoly volt, egyáltalán nem volt barátságos.

- Ez nem egy játszótér Jerome! Viselkedj is úgy! - förmedt rá, ellentmondást nem tűrő hangon.

- Ugyan már Jimbo! Nem bűn az ha az ember csókot vállt a kedvesével, vagy a pedofíliával ellentétben ez már büntetendő? - kuncogott hasát fogva, kicsit hátracsapva a fejét. - Hát ez kész!

- Mind a ketten tudjuk hogy nem szereted őt. Csak kihasználod, csak az nem értem milyen örömöt lesz benne. Egy ilyen zakkant, semmirekellő alak mint te, nem rendelkezik emberi érzelmekkel. - szorította össze állkapcsát James, közben le sem véve a szemét a fiú viháncoló szürkéskék szemeiről.

- Ha tényleg így gondolja, akkor maga tényleg marha! Csalódtam magában Gordon! Szokás szerint nem ért semmit, de jobb is ez így! Majd mikor a várost, a káosz és a pusztítás uralja, csak akkor ért meg engem. Addig, sajnálom Jimbo. - elfordult, majd visszahuppant a földre, fejét ismét a falnak támasztotta, majd lehunyta szemét, jelezve hogy nincs több mondandója.

Gordon fújtatott egyet, majd készült odébb állni, mikor a vörös ismét szóra nyitotta ajkait.

- Egyébként ez tényleg nem játszótér. - mosolygott, közben magabiztosan kihúzta magát. - Hanem egy hatalmas cirkusz és csak hogy tudja. - kinyitotta viharos szürkéskék szemeit. - Én vagyok a porondmester.