ᴀɴɪᴍᴀʟ ɪᴍᴘᴜʟsᴇs | ✔

° mesteri terv egy őrülttől °

Az eddig csendes bagázs most kacarászni és tapsolni kezdett, Jerome pedig mintha valami nagy dolgot tett volna a hazájáért, felállt és színpadiasan meghajolt.

Theo kissé bosszúsan méregette a két fiatalt, majd az asztalnál ülőket, kik el is felejtették miért is vannak itt. Így megelégelve ezt a felettébb dicső pillanatot, felállt, közben kezébe vette poharát, és lágyan megkocogtatta desszertvillája végével annak üvegét.

- Egy kis figyelmet kérnék! - szólalt fel, majd tekintetét a még mindig magát előadó szeplős fiúra vezette. - Jerome kérlek ülj le!

A fiú kacagott egyet, majd visszaült Camilla mellé, ki kicsit távolabb csúszott tőle, nehogy ismét  váratlanul hozzáérjen.

Most már tényleg minden tekintet Theo-t illette.

- Először is, - kezdte - mielőtt beavatnálak titeket terveim minden részletébe, kérdeznék valamit, minek válaszára roppantul kíváncsi vagyok. Mi történt Greenwood-dal? Tudomásom szerint meghalt valamelyikőtök keze által ezzel tönkretéve drága Prágában beszerzett szőnyegem. Szóval a tettes vagy dalol, vagy kénytelen vagyok megkérni húgomat, a szépséges Tabitha-t hogy kiszedje belőletek az igazságot. Jó lesz így drágám? - nézett a nőre, ki Camilla számára eddig még ismeretlen személy volt.

- Örömmel állok rendelkezésedre bátyám. - mosolygott önelégülten, közben végigsimított oldalán csüngő ostorán, minek látványától Camilla azonnal rosszul lett. 

- Nos várom válaszotokat. - ült le Theo ismét a székére, ujjait pedig az asztal lapjára fektetve kulcsolta össze.

Barbara már éppen szóra nyitotta volna ajkait, mikor Jerome leintette és gonoszul vicsorogva, a mellkasára helyezte egyik kezét. - Én tettem. - vallotta be, majd egy mély sóhajt préselt ki magából. - És be kell valljam felettébb jól esett, elszórakoztatott. Az a dagadt kannibál azt hitte hogy jobb nálam, én csak felvilágosítottam arról, hogy rohadtul nagyot téved. - felállt, majd szórakozottan Tabitha felé fordult. - Szóval hogyan szeretnél megbüntetni, cica? A korbácsoláshoz a nadrágom is lehúzzam? Hidd el, nem csak én de te is élveznéd a büntetést, több szempontból is. - vihogott saját eszmefuttatásán, minek hallatán a nő ajkai alig észrevehető mosolyra húzódott, de hogy ezt palástolja, forgatni kezdte mélybarna szemeit.

- Nincs szükséged büntetésre Jerome, kérlek ülj le, és ha legközelebb azt mondom hogy ne ölj meg senkit, akkor az úgy is legyen! - intette le azonnal a férfi, a vörös pedig magában kacarászva huppant le, a halálra sápadt Camilla mellé, ki még csak most realizálta magában az imént elhangzott párbeszédet, mi hármuk között zajlott le. Tekintete Tabitha és Jerome között ingázott, szinte lehetetlennek és elképzelhetetlennek tartotta hogy az a kettő vadul egymásnak essen, úgy ahogy a fiú neki, abban a szobában, a falnak tapasztva. Egyszerűen képtelenség. Maga sem tudta milyen érzés kerítette hatalmába abban a pillanatban, emlékezett hogy korábban is érezte már ezt, és akkor sem igazán tetszett neki. Elszégyellte magát, hogy ilyesmi gondolatok férkőznek fejébe a vörös hajúról, ki már többször is életét akarta venni. Ismeretlennek érezte magát, az idegen érzéseit, mit a fiú iránt kezdett táplálni. Megmérgezte volna? Függővé tette? Meglehet. De sosem lesz olyan romlott és érzéketlen ember, amilyen ő volt. Képtelen lett volna rá, hiszen a szíve még mindig a helyén volt, csupán csak az esze kezdte felmondani a szolgálatot. 

Gondolatmenetét ismét Mr. Galavan hangja szakította meg. - Itt az ideje hogy az Eszelősök kilépjenek a fényre. Ehhez az kell hogy megismerjék és megjegyezzék neveteket a városban.

- De az megvolt nem? - esett gondolkodóba Jerome, ki szórakozottan fújkálta homlokára hulló kósza hajtincseit. 

- Az csak a nyitány volt. Most arra van szükség hogy a nevetek beleégjen Gotham történelmébe.

- És ezt hogyan érjük el? Mármint, a rendőrség keres minket, nem lesz ez így problémás? - szólalt fel Barbara, ki ezidáig csendben hallgatta a többieket.

- Drágám, a rendőrség miatt igazán nem kell aggódnod. Tabitha ott lesz és elsimítja a dolgokat, ha valami rosszul sülne el. A többit pedig rátok bízom, kreatívak vagytok, biztos kitaláltok valamit.

Az Eszelősök vicsorogva néztek egymásra, mindenki elkezdte bemondani az őrültebbnél őrültebb terveit, egyedül Camilla volt az, ki csendben hallgatott, földbe gyökerezett lábbal. Kizárt hogy ennek a részese legyen. Kizárt. Nem akart bántani senkit, képtelen volt arra, hiszen ha arra gondolt hogy körülötte mindenki a város sötétsége által lett oda, hatalmas gombóc nőt a torkában, minek keserű ízét nehézkes volt lenyelnie. Ki kellett ismét találnia valamit, valami olyan dolgot, ami tökéletes szökési terv lehet, de egyenlőre semmi használható nem jutott eszébe. 

Eszmefuttatásából Jerome hirtelen mozdulata zökkentette ki, ahogy egy igen széles mosolyra húzva ajkait az asztalra csapott, közben csillogó szemekkel pásztázta végig a többieket.

- Eszembe jutott valami, mi egyszerre elborzasztó, polgárpukkasztó és felettébb szórakoztató.  - vigyorgott, a többiek pedig kíváncsiságtól csillogó szemekkel hallgatták, ahogy a vörös ismerteti felettébb ördögi tervét.

Mi persze csak Camilla-nak nem tetszett.

Nagyon nem.