Strange girl [Suga ff.](BEFEJEZETT)

Epilogus

Eltelt 3 év. 3 éve együtt vagyunk Sugával. Amióta sikeresen elvégeztük az iskolát, ők elmentek gyakornoknak a BigHit Entertainmenthez, én pedig azonnal elkezdtem megtanulni zongorázni. Yoongi azt mondta hogy megtanít és hogy nem akarja hogy más tanítson meg, de egyre kevesebb ideje lett ezért ő úgymond egy külön óra lett. Egy külön tanár lett. De mindent megért mert megtanultam zongorázni és most egy étteremben dolgozok mint élő zenész. Hajamat megnövesztettem és kék lett.(fenti kép.) Megtanultam motorozni. Sokan nagyon aggódnak értem e miatt. A bátyám és édesapám is, a fiúk is, legfőképpen Suga.

A fiúkra visszatérve, sikeresen létrejött a bandájuk, a Bangtan Sonyeondan. Röviden BTS. Nagyon büszke vagyok rájuk hogy ilyen rövid idő alatt milyen sikeresek lettem, és örülök hogy ennyi ARMY imádja őket.

Mikor Bangtan PD-nim számára kiderül hogy Yoonginak van barátnője és hogy én vagyok az, akkor nagyon elgondolkozott hogy érdemes lenne Sugát is bevenni, mert mi van ha szakítunk? Suga teljesen maga alatt lenne meg minden. De Yoongi azt mondta hogyha szakítania kell velem akkor nem is vállalja el. De végén beleegyezett így együtt maradtunk.

Igaz hogy minél sikeresebbek lettek, annál kevesebbet találkoztam velük és mára már csak face timeon keresztül látom őket, de Yoongi minden alkalmat megragadva próbál meglátogatni engem és a kisfiunkat. Szegény kis Hollyinak is hiányzik Yoongi, ezért általában velem és JiWannal van.

Bátyám mindig a nyakamon lóg. Azt mondta be akarja velem tölteni az elmaradt időket. Édes apám pedig nagy erőkkel dolgozik azon hogy mind a kettőnknek mindent meg tudjon adni, még akkor is hogy ha elmondjuk neki százszor hogy nem kell. Bánja a múltban elkövetett hibáit, így akarja jóvá tenni őket, még akkor is ha már rég megbocsájtottunk neki.

És most itt ülök az étteremben, a zongora előtt és játszom az I NEED U-t a fiúktól.(fenti videó.) Nem vicceltem azzal hogy híresek. Nem telik el egy olyan nap hogy ne kérjenek meg arra hogy az ő daluk egyikét játszam el.

Mosolyogva becsuktam szemeimet, és játszottam tovább a dalt. Lehet hogy ez valakinek fura de már annyira jól ismerem ezt a zongorát, hogy rá se kell néznem, de tudom hogy melyik billentyűjét nyomom le. Hiába mindent megtanultam, még otthon sem állok le a gyakorlással hogy tökéletesen megfeleljek.

Csukott szemmel hallgattam a zongora csodálatos hangját, nem törődve semmivel. Mikor a refrénhez jutottam egy ismerős hang elkezdte énekelni azt. Majd megéreztem hogy valaki leül mellém a székre, mire azonnal kinyitottam a szemeimet és felkaptam a fejemet, de a játékot nem hagytam abba.

7 maszkos és baseball sapkás fiú állt a zongorám mellett az egyikőjük meg mellettem ült és velem kezdte el tovább játszani a dalt. Tudom jól hogy kik ők. Olyan jó hogy itt vannak. Még jó hogy ma nincsen olyan hatalmas forgalom mint máskor.

Rajongóik nem sikoltoztak. Nem azért mert nem akartak, hanem azért mert akkor a főnök kirakta volna őket. A fiúk levették a maszkjaikat és csak énekelték a szöveget, miközben szerelmemmel játszottam a dalt. Olyan boldog voltam hogy itt vannak mellettem.

Annyi mindent tudnék nekik mondani, de csak a szavaimat ismételném nekik.

Amint a szám befejeződött, kezeimet ölembe tettem, és feléjük néztem.

Egyikőjük sem vette le a maszkját, de láttam maszkon keresztül is a mosolyukat.

Szerelmem kezét vállam köré tekerte és magához szorított. Jelezve hogy nagyon hiányoztam neki. Nem mintha ez az érzés nem lenne kölcsönös.

Kezeimet szorosan teste köré tekertem és magamhoz szorítottam.

Annyira hiányoztak.

Sziasztok rózsácskàim!😊
Ahogy látjátok átírtam ezt a részt epilogusra, mivel nem tudom folytatni a könyvet.
Remélem megértitek😄
❤️👋🏻Sziasztok!👋🏻❤️