Strange girl [Suga ff.](BEFEJEZETT)

20. rész

Yoongi pov:

Láttam. Amit Nam tett Sammel. Megpuszilta, majd otthagyta. Hogy merte megpuszilni?! Szeretem Samet! Igaz hogy ezt nem mondtam neki soha sem. Lehet kellett volna? De ezt tudni a kéne. Éreznie kéne. Nem csókolok meg senkit sem csak úgy. Én nem vagyok olyan. Elkéne mondanom neki? Vagy hagyjam az egészet? Mert ha ő nem viszonozza, akkor baszhatom, és semmi sem lenne már ugyan olyan. És ezt nem szeretném.

A nagy gondolkodásomat megzavarta az ajtóm nyitódása. Nem kellet odanéznem, éreztem hogy Sam az. Vonjam kérdőre hogy mi volt az előbbi amit láttam? Annyira kérdőre szeretném vonni, de ha megteszem akkor csak eltaszítom magamtól. Ezért nem képesek engem úgy szeretni. Nem bírják az állandó féltékenykedéseimet. Mert igen. Most is féltékeny vagyok.

Gondolatmenetemből kizökkentett egy meleg kéz, ami megfogta az enyémet. Észrevétlenül megmozdítottam a fejemet és oda néztem. Sam aggodalommal teli tekintetével találtam szembe magamat. Szembe fordultam vele. Sóhajtottam egyet, rávéve magamat hogy megkérdezzem.

- Együtt vagy Nammal? - vágtam hozzá a kérdést ridegen. Aggodalma elszállt, helyébe pedig az értetlenség lépett.

- Miről beszélsz? - kérdezte. Kezdtem magamat felidegesíteni. Ha együtt vannak akkor legalább ne tagadja.

- Együtt vagytok Nammal. Láttalak titeket. - vágtam hozzá a kész tényeket.

- Nem vagyok vele együtt. - vágott vissza. - Elmentem Taehez angolt tanítani, utána pedig mivel még volt bőven időnk, ezért elmentünk meginni egy kávét. - adott választ szinte összes kérdésemre, miközben elengedte a kezemet. - Már ez is baj? - kérdezte. Nem tudtam mit válaszolni. Erre a kérdésre nincs jó válasz. Ha azt mondom hogy nem, akkor meg fogja kérdezni a miértjét. Ha azt mondom hogy igen, akkor is meg fogja kérdezni.

Sam felnevetett, majd sarkon fordult és elhagyta a szobámat. Amint észbe kaptam utána indultam. Szerencsére anya nincs itthon. Elment egy továbbképzésre. Nem lenne jó ha látná hogy mindent elcsesztem. Amilyen gyorsan csak tudtam, lefutottam a lépcsőn. Megláttam Samet aki a bejárati ajtó felé vette az irányt. Odafutottam hozzá, majd megfogtam csuklóját. Meggátolva őt benne hogy tovább menjen.

- Mit akarsz? - kérdezte ridegen. Szemeimbe se nézett bele. Ennyire elcsesztem volna mindent? A jó baráti kapcsolatunkat, amit nem akartam elbaszni. Még is sikerült. - Ha nem mondasz semmit, el is engedhetnél. - mondta, miközben teljes erejéből próbálta kirángatni kezét a szorításomból. Én csak még szorosabban fogtam csuklóját. Nem akarom hogy elmenjen. Hogy itt hagyjon.

- Ne menj. - fejemet lehajtva mondtam. - Bocsáss meg nekem, hogy féltékeny voltam.

- A féltékenység az még enyhe kifejezés. - mondta kiakadva. Végre rám nézett, szemeit mégsem láttam. - Rendesen kész tények elé állítottál. És ha amiatt a puszi miatt gondoltad azt hogy együtt vagyunk, akkor nagyot tévedtél.

- De akkor miért? - kérdeztem csuklóját szorongatva. - Miért puszilt meg? Szeret téged? Én ezt nem értem. - gondolkodtam egy kicsit hangosan amit meg is hallott.

- Nem tudom hogy miért puszilt meg. Szerintem csak egy baráti gesztus volt. - adott választ első kérdésember. - Nem hinném hogy szeretne. Az már rég kiderült volna. Jó emberismerő vagyok. - adott választ a második kérdésemre is. - A szívemet már úgy is ellopták. - mondta miközben egy kicsit felnevetett.

- Ki az? - kérdeztem kicsit idegesen. Tudni akarom. Tudni akarom hogy ki ellen veszítettem. - Már együtt vagytok? - ismét kérdeztem.

- Nem vagyunk együtt. - mondta. Megéreztem hogy felemelte a fejemet, így szemeibe tudtam nézni. - És közelebb vagy mint hinnéd. - válaszolt. Lábujjhegyre állt, kezeit vállamra tette és ajkait enyémre tapasztotta. A sokktól mozdulni sem tudtam, sem viszonozni a csókját. Mikor feldolgoztam hogy mi is történik, egyik kezemmel átkaroltam derekát miközben lehajoltam hozzá hogy ne kelljen lábujjhegyen állnia. Másik kezemmel pedig elengedtem csuklóját és megfogtam vele arcát, és viszonoztam csókját.

Nyelvemmel megnyaltam ajkát, bejutást kérve szájába. Hezitálás nélkül szétnyitotta ajkait, én pedig nem habozva átcsúsztattam nyelvemet a szájába. Nyelveink táncra keltek. De mivel a légzés egy létfontosságú dolog, ami nélkül nem tudunk élni, el kellett válnunk egymástól. Mind ketten zihálva vettük a levegőt, majd Sam megszólalt.

- Szeretlek te hülye. - mondta. Szavai hatására kicsit felnevettem és meg is könnyebbültem. Úgy érez irántam, mint én iránta. Nevetésem hatására láttam szemeiben a kétségbeesést, a szomorúságot és a csalódottságot. Visszahajoltam hozzá, és mikor már csak pár centi választott el ajkaitól, megszólaltam.

- Én is szeretlek. - mondtam, miközben ismét csókba húztam.

Sziasztok remélem tetszett ez a rész.😁 Ha tetszett akkor ha szeretnéd votold a részt.😊 A következő részben találkozunk.

👋🏻Sziasztok.👋🏻