Strange girl [Suga ff.](BEFEJEZETT)

36. rész

Sam pov:

Amint Yoongi elment és meghallottam hogy megengedte a vizet, azonnal felmentem a szobánkba. Odamentem a ruhásszekrényéhez és kivettem belőle az egyik pólóját, majd odamentem a cuccaimhoz és elővettem az egyik bugyimat. Kimentem a szobából a folyosóra és vártam hogy Yoongi befejezze amit csinál odabent. Néha a zuhany hangja mellett hallottam a nyögéseit. Halkak voltak de akkor is hallottam.

Mikor elhallgatott minden, majd egy kicsivel később kinyílt az ajtó. Yoongi kicsit lihegve, vizes hajjal, teljesen felöltözve lépett ki a fürdőszoba ajtaján. Miközben elhaladt mellettem rám pillantott és mikor beért a szobába az ágyhoz ment és lefeküdt.

Bementem a fürdőbe és becsuktam magam mögött az ajtót. Letettem a ruháimat és elkezdtem levetkőzni. Beálltam a kabinba, majd becsuktam az ajtaját. Megengedtem a meleg vizet és elkezdtem mosakodni.

Gyorsan végeztem. Elzártam a vizet és kimentem a fülkéből. Megtörülköztem és felvettem a ruháimat. Megmostam a fogamat, majd elhagytam a fürdőszobát.

Kinyitottam szobánk ajtaját, bementem és becsuktam magam mögött az ajtót. Odamentem az ágyhoz, felmásztam rá és befeküdtem Yoongi mellé. Vele szembe feküdtem. Odakúsztam hozzá és egy puszit nyomtam szájára. Egyik kezével átkarolt, majd közelebb húzott magához. Állát fejemre tette.

- Szeretlek. - mondta álmosan. Mosolyogva hümmögtem miközben fejemet a mellkasába fúrtam és egyik kezemmel átöleltem oldalát.

- Én is. - mondtam el utolsó mondatomat még mielőtt az álom teljesen elnyomott volna.

~Time Skip~

Reggel amikor felébredtem, éreztem hogy simogatják a hátamat. Kinyitottam a szemeimet és felnéztem szerelmemre. Mosolyogva nézett rám.

- Mennyi az idő? - kérdeztem miközben arcához hajoltam és adtam egy puszit ajkaira. Odahajolt az éjjeliszekrényhez hogy megnézze a telefonját.

- Pár perc múlva 7. - válaszolt miközben visszafordult hozzám. Felültem és elkezdtem nyújtózkodni. Mikor végeztem kimásztam Yoongi mellől és a ruháimhoz mentem. Kivettem egy melltartót, egy fehér pólót és egy farmert.

Levettem a pólómat. Megfogtam a melletartómat és felvettem. Megéreztem két hideg kezet a hátamon amitől megugrottam. Yoongi kezeivel megfogta csípőimet és közelebb húzott magához. Mellkasa teljesen hozzá simult csupasz hátamhoz. Fejét nyakhajlatomba fúrta és elkezdte csókolgatni és szívogatni a bőrömet.

Aprókat nyögtem. Fülemhez hajolt, majd bele suttogott.

- Ezt azért kaptad mert ki kellett vernem. - felkuncogott, mikor észrevette hogy mély hangjától és forró leheletétől kirázott a hideg. - Szeretlek baba, és bocsi hogy féltékeny voltam. - dünnyögte nyakamba. Megfordultam karjai közt és szemeibe néztem. Kezeimet vállaira tettem.

- Én is szeretlek, és ne aggódj. Nem kell féltékenynek lenned. Mert nem foglak elhagyni. - amint az utolsó mondatot is befejeztem, ő szorosan magához ölelt. Homlokát a vállamon pihentette. Értetlenül kicsit odafordítottam a fejemet. Egyik kezemet fejére vezettem és elkezdtem simogatni. - Mondtam valami rosszat? - kérdeztem aggódva. Ő csak nemlegesen megrázta a fejét.

- Csak.... - kezdett bele. - Csak annyian mondták már azt nekem hogy nem fognak elhagyni. De azok csak üres szavak voltak. Mindig magamra hagytak. - nevetett fel.

- Én nem foglak. Sokat jelentesz nekem. - lágy hangon beszéltem.

Yoongi pov:

Sam szavaitól meghatódtam. Nem azért mert érzékeny vagyok, hanem azért mert tudom hogy igazat mond. Mindig őszinte velem. Jól esik, hogy a nehéz idők után, végre van valaki. Valaki aki nem csak a swag Sugát szereti. Hanem Yoongit. A sokkal kedvesebb és törődőbb embert. Mellette leengedhetem a falakat, melyek az érzelmeimet elzárva tartják másoktól. A külvilágtól. Nem szeretném elveszíteni.

Ezek miatt a gondolatok miatt éreztem hogy egy kicsit bekönnyeztem. De gyorsan próbáltam elnyelni őket, hogy ne tudjanak utat törni maguknak.

Sam kicsit eltolt magától és a szemeimbe nézett. Gondolom meglátta csillogó szemeimet, ezért két keze közé fogta arcomat.

- Szeretlek te butus. Úgy szeretlek ahogy vagy. - kezdett bele. - Előttem nem kell megjátszanod magadat. Nem érdekel ha nem vagy swag. Nem érdekel ha sírsz. - folytatta. - Mert ha sírsz az nem gyengeség, csak azt mutatja hogy van lelked. - szavai hatására könnyeim, miket eddig visszatartottam, maguktól elkezdtek folyni. Semmi hang. Csak folytak. Kezeimmel elkezdtem letörölni a könnyeimet. Nem mintha sokat változtatott volna a helyzeten.

Miután feladtam a próbálkozást kezeimmel átöleltem Sam derekát. Ő kezeivel átölelte nyakamat, majd homlokainkat összeérintve szemeibe néztem.

- Mit teszel velem? - kérdeztem nevetve. Elhajolt homlokomtól és lecsókolta könnyeimet. Azonnal elálltak könnyeim. Mikor elhajolt és szemeimbe nézett én egy lágy mosolyra húztam ajkaimat. Ezt a mosolyt nagyon régen látták, mert úgy elnyomtam, mint az érzéseimet. Csak Samnek mutattam meg őket. Mellette úgy érzem hogy lehúzhatom a falakat, mik az érzelmeimet zárják el a külvilágtól.

- Szeretlek, és nem foglak elhagyni. - mosolyodott el Sam.

- Én is szeretlek. Soha ne engedj el.

Remélem tetszett a rész.😊Ha igen akkor voljatok.
Majd a következő részben találkozunk.
❤️👋🏻Sziasztok.👋🏻❤️