Strange girl [Suga ff.](BEFEJEZETT)

47. rész

"Mint egy boldog család."

Sam pov:

Utolsó nap. Az utolsó nap amin JiWan feladatokat adhat nekem. De a legutolsó feladatát még sem tudom teljesíteni. Eleinte csak olyanokat adott hogy menjek el vele ide oda, vigyek neki dolgokat és ehhez hasonló könnyű egyszerű feladatokat. De ahogy teltek a napok egyre nehezebb feladatokat bízott rám és egyre fáradtabb lettem. Már az ébresztőre se keltem fel. Egyszerűen nem ment.

Suga és a többiek nagyon aggódnak értem. Yoongi már úgy volt vele hogy valamit kezdeni fog JiWannal. Az eddigi feladatokat meg tudtam csinálni, de ezt nem. Semmi pénzért.

- Megcsinálod? - vigyorgott rám kajánul, karbatett kézzel. Én csak néztem rá.

- Nem. Soha. - az volt az utolsó feladatom a nap végére hogy szakítsak Sugával. Nem fogom megtenni.

- Miért is nem? - engedte le kezeit maga mellé és ökölbe szorította őket. - Eddig én szenvedtem. És na vajon ki miatt? - sötétedtek el szemei ahogy rám nézett. - Miattad. - nem értem. Mire céloz.

- Miről beszélsz? Most találkoztam veled egy hónapja amikor az osztályunkba kerültél. - magyaráztam, de mintha meg se hallotta volna.

- A te hibád. - suttogta maga elé. Elkezdett lassan felém sétálni, mire én ijedten hátrálni kezdtem. - Minden a te hibád. - jött még közelebb.

- Mi? Mit tettem? - kérdeztem. A fáradtságtól egyszerűen már nem is tudtam reálisan gondolkozni. - Találkoztam veled a múltban ahol tettem veled valami rosszat? - ütköztem neki a szekrényeknek.

Senki nem volt a folyosókon. Mindenki testnevelésen volt. De mivel a tanárunk csak a telefonját nyomkodja ezért könnyen eltudott rángatni magával hogy kiadhassa az utolsó feladatát. Amit nem fogok megcsinálni.

Olyan közel állt hozzám hogy teljesen nekipréselt a szekrényeknek. Minden menekülési utamat elzárta kezeivel. Nem tudtam szabadulni. Olyan közel hajolt hozzám hogy homlokunk összeért, orrunk hegye pedig súrolta egymást. Mi a fenét akar tőlem?

- A te hibád hogy elhagyott minket. - értetlen fejet vágtam. Fogalmam sincs hogy kiről vagy miről beszél.

- Ki hagyott el titeket? - próbáltam szabadulni, sikertelenül.

- Jirina. - a név hallatán még a lélegzetem is elállt. Az anyám?! - Mi van? Ismerős a név? - Kérdezte gúnyosan.

- Igen. - suttogtam hallkan. Itt kezdtem kapizsgálni hogy mi is lehet és hogy JiWan miért is utál. - Te anyámnak a... - tátogtam suttogva magam elé.

- Igen a fia vagyok. - nézett rám érzelem mentesen. - A bátyád vagyok. Te pedig a húgom aki miatt elvesztettem az anyámat, és az apámat. - felnéztem rá. - Apám halálba itta magát. Miattad.

- Nem igaz. - suttogtam. - Nem az én hibám. - tettem kezeimet a mellkasára és próbáltam ellökni magamtól. - Nem lehet bátyám.

- Pedig én vagyok az. - én csak gyorsan nemlegesen ráztam a fejemet. Nem akarom elhinni. - Nem hiszel nekem? - kérdezte. Még is hogy tudnék neki hinni?

- Mit csinálsz vele?! - hallottam meg Suga hangját, majd megéreztem ahogy elrángatja tőlem JiWant. - Hozzá se merj érni. - szűrte fogai közül idegesen. JiWan csak engem nézett.

- Nem hiszem nekem Sam? - nyúlt bele nadrágzsebébe, majd elővett egy papírt, ami szana szét volt gyűrve. - Ha nem hiszel nekem akkor ennek hinni fogsz. - hajtotta szét a papírt és azonnal leesett hogy mi az. Az anyakönyvi kivonat. Felém nyújtotta. - Csak az elejét olvasd el. - nyújtotta felém, majd elvettem.