14. rész

959 64 0
                                    

Yoongi pov:

Az éjszaka közepén arra ébredtem hogy valaki nagyon nehezen lélegzik. Kinyitottam a szemeimet, majd megláttam hogy Sam ül és próbálja a légzését visszahozni a normális állapotába. Én is felültem.

- Sam, minden rendben? - kérdeztem, miközben egyik kezemet a vállára tettem, amitől egy kicsit összerezzent.

- Cs-csak egy álom volt. - mondta nehezen, remegő hanggal. Kezeivel beletúrt rövid, vörös hajába, miközben lehajtotta a fejét.

- Mit álmodtál? - kérdeztem. Elkezdtem simogatni a hátát, nyugtatás képpen.

- A-azt hogy megint egyedül vagyok. Aztán pedig ennek az álomnak hírtelen vége szakadt, és azt álmodtam hogy mi lett volna ha ma nem vagy ott, hogy megvédj. - mondta hallkan, és kezei a szemeihez csúsztak.

- Eszedbe se jusson olyan hogy mi lett volna ha nem lettem volna ott. Ott voltam. Megvédtelek, és meg is foglak. - mondtam.

- Nagyon köszönöm. - mondta hallkan, alig hallhatóan.

- Mit?

- Hogy vagytok nekem. - mondta, miközben egy mosoly kíséretében rám emeli könnyekkel teli tekintetét. Elmosolyodtam, majd egyik kezemmel letöröltem könnyeit.

- Akkor én is köszönöm hogy kirúgtak a régi iskolámból. - mondtam nevetve. Ő nagy szemekkel nézett rám.

- Kirúgtak? - kérdezte. - Mesélj. - elnevettem magamat.

- Rendben. Hát, csak annyi hogy annyira megvertem valakit hogy az komába került. - mondtam tarkómat vakargatva.

- Miért verted meg? - kérdezte. Én csak lehajtottam a fejemet. Most válaszoljak neki? Ő már annyi mindent mesélt magáról, nekem is kéne. - Nem kell válaszolnod ha nem szeretnél. - mondta miközben megfogta a kezemet.

- De. Mesélek. - mondtam, majd belekezdtem. - Na szóval. Én nem voltam mindig ilyen.

- Milyen? - kérdezte.

- Nem volt ilyen a külsőm és nem viselkedtem így. - adtam meg a választ a kérdésére. - Kedves voltam és segítőkész. Senki soha nem tudta volna elképzelni hogy verekedni fogok és ennyire meg fogok változni.

- Miért lettél ilyen? - tette fel a következő kérdését.

- Azért lettem ilyen, mert az előző iskolámban sokat bántottak, mit testileg mint lelkileg egyaránt. De amikor megelégeltem, elkezdtem fekete ruhákat hordani és kiszőkíttettem a hajamat. Sokat kezdtem el verekedni, és addig semmi baj nem volt ameddig csak engem szidtak, de amikor már anyut is elküldték a picsába akkor ott elpattant minden. Depressziós és agresszív lettem. - itt hagytam egy kis szünetet, majd újra beszélni kezdtem. - Anya sokat segített, vagyis próbált segíteni. Antidepresszánst kell szednem. És lényegében, ha nem lettek volna ott a srácok mellettem akkor teljesen szét estem volna.

- Sajnálom. - mondta hallkan.

- Ne sajnáld. Ha nem lett volna így, nem találkoztam volna veled. - mosolyodtam el.

- Egyébként. Ez a kérdés annyiszor megfordult már a fejemben. Hol van az apád? - kérdezte. Lefagytam a kérdés hallatán. - Nem kell válaszolnod ha nem akarsz.

- Apa. - itt kicsit felnevettem. - Anya elhagyta, mert alkoholista volt és verte anyámat. Én mindig próbáltam megvédeni anyut, de ha beleavatkoztam akkor apám engem vert meg. Nem is volt munkája, és semmit nem tett azért hogy legyen, vagy hogy leszokjon, vagy egyáltalán az érdekében hogy egy normális család legyünk és meg mentsék a kapcsolatukat. Ezért anya kirakta, elváltak és lényegében ennyi. - fejeztem be.

- És nem is keresett titeket azóta? - kérdezte Sam kíváncsian. Mint egy kisgyerek.

- De számtalanszor. A mai napig próbál velünk beszélni és meg győzni minket hogy megváltozott.

- Anyud nagyon erős. Látszik hogy a fia vagy. - mondta mosolyogva.

- Te is az vagy, hogy ideáig kibírtad az őrült szüleiddel. - válaszoltam.

- Két dolog maradt ki az életemből. Az egyik az a szerető család, a másik pedig a fájdalom. Mit meg nem adnék azért hogy egyszer pofára essek és érezzem milyen érzés. - mondta nevetve.

- Biztos vagyok benne hogy érezni fogod a fizikai fájdalmat. A családod pedig mi vagyunk. - mondtam, mire felém kapta a tekintetét. Egy apró mosolyra húzta az ajkait, majd hátra vetette magát és elfeküdt. Felém kinyújtotta a kezeit, majd széttárta azokat. Éreztem ahogy a vér a fejembe száll és a szívem gyorsabban kezd el verni. Én is lefeküdtem és oda csúsztam hozzá, majd fejemet a mellkasára tettem. Ő kezeit összekulcsolta körülöttem. Az egyik kezemet átvezettem derekán, ő pedig elkezdett játszani a hajammal. A szívem még gyorsabban kezdett el verni, szinte már fájdalmas volt, de mégis olyan biztonságot éreztem amit már régóta nem. Megéreztem hogy Sam megemelkedik egy kicsit alattam, majd megpuszilta a fejem búbját és visszatette fejét a párnára, majd visszatért a hajam piszkálásához.

- Jó éjt Yoongi.

- Jó éjt Sam. - mondtam, majd elkezdtem Sam egyenletes szívdobogását hallgatni. Éreztem hogy egyre álmosabb leszek. Kezeimmel közelebb húztam magamhoz Samet, fejemet pedig mellkasába fúrtam. A meleg ölelése és az hogy a hajamat piszkálta, még jobban elálmosított. Becsuktam a szemeimet, majd elaludtam.

Sziasztok remélem tetszett ez a rész.😁 Ha tetszett akkor ha szeretnéd votold a részt.😊 A következő részben találkozunk.

👋🏻Sziasztok.👋🏻

Strange girl [Suga ff.](BEFEJEZETT)Where stories live. Discover now