Strange girl [Suga ff.](BEFEJEZETT)

30. rész

Sam pov:

Reggel mikor felébredtem, mindenem fájt. Eszembe jutott a tegnap este és teljesen zavarba jöttem. De boldog is voltam. Mert azzal veszítettem el ártatlanságomat akit a világon mindennél és mindenkinél jobban szeretettem, és mert a fájdalomérzetem visszajött.

Lenéztem mellkasomon pihenő szerelmemre, és lágyan mosolyogtam rá. Arca teljesen el lazult, kipihent volt.

Mellettem pihenő kezemet puha arcára tettem, és megsimítottam azt. Elkezdett mocorogni majd fejét rám emelte, majd kinyitotta szemeit.

Mikor meglátott egy fáradt mosolyra húzta ajkait.

- Jó reggelt baba. - köszönt reggeli rekedtes hangjával, mitől kellemes borzongás járta átt egész testemet. Lemosolyogtam rá.

- Neked is. - köszöntem vissza boldogan.

- Jól vagy? - aggodalmaskodott. Mosolyogva igenlően hümmögtem.

- Igen csak fáradt vagyok. - nevettem fel egy kicsit.

- Nem csodálom. - nevetett velem. - Bocsi ha durva voltam. - kért bocsánatot. Kezeimmel magamhoz ölelték erős testét.

- Nem okoztál fájdalmat. Élveztem. - pusziltam hajába. Kezeit derekam körül összekulcsolta és magához szorított.

- Olyan kicsinek és törékenynek érezlek. Félek hogy egyszer összetörtek. - bújt vissza mellkasomba.

- Nyugi. Nem fogsz összetörni. Eddig sem törtemössze. - öleltem magamhoz buksiját. Még jobban magához szorított. Nagyon jól esik a közelsége. Olyan biztonságban érzem magamat mint még eddig soha az életemben. Állára támasztotta fejét és szemeimbe nézett.

- Akkor is féltelek. Nem szeretnék neked fájdalmat okozni. - dünnyögte. Mosolyogva megfogtam arcát kezeimmel és feljebb húztam, és ajkaira tapadtam. Ő kezeivel feljebb mászott hogy kényelmesen elférjünk és viszonozta csókomat.

Megnyalta párnácskáimat bejutást kérve számba, amit készségesen meg is adtam neki. Hezitálás nélkül átdugta nyelvét a számba. Csókunkat megzavarta telefonja csörgése. Nem törődtünk vele hanem folytattuk a csókcsatát. Yoongi telefonja folyamatosan csörgött ezzel még nem törődtünk de mikor már az enyém is rákezdett betelt nála a pohár. Elvállt tőlem, megfogta a telefonját és felvette.

- Igen? - próbálta leplezni idegességét. Olyan hangzavar volt a vonal végén hogy még én is hallottam mindent.

- Hol vagytok? Már rég itt kellene hogy legyetek. - hallottam meg Jimin aggodalmas hangját.

- Bocs elaludtunk. - válaszolt egyhangúan.

- De hogyan? Sam mindig időben kelt eddig. Most mi történt hogy még ő sem ébredt fel?

Ameddig Jimin beszélt én felsőtestemre húztam a takarót eltakarva testemet. Yoongi felém fordult és kihasználva azt hogy Jiminnek be nem állt a szája odahajolt hozzám és ismét ajkaimra tapadt. Olyan hírtelen történt hogy meglepődöttségemben elejtettem a takarót amivel takartam meztelen testemet.

Kezeimet nyaka köré fontam, közelebb húztam magamhoz és viszonoztam csókját. Szabad kezével derekamra fogott. Kis kezeimet hajába vezettem és kicsit meghúztam tincseit mire felmordult. A vonal végén azonnal elhalkult Jimin hangja.

- É-én most zavarok? Vagy mi? - kérdezte zavarodottan. - Mert ha igen akkor bocsánat.

Yoongi elvállt tőle hogy tudjon válaszolni.

- Zavarás. Mi számít neked zavarásnak? Mit zavartál meg szerinted? - húzta egy perverz mosolyra puha ajkait.

- Nem akarom tudni! - vágta rá azonnal, mire én befogtam a számat hogy ne hallatszódjon nevetésem. - De most akkor zavarok vagy miii?! - hallottam hangján hogy teljesen zavarban van, mire csak még jobban befogtam számat és éreztem hogy a fejem olyan vörös lesz mint a paradicsom.

- Én pedig kérdeztem valamit. Mi számít neked zavarásnak? Mire gondolsz mit zavartál meg? - tette fel ismét kérdését.

- Én pedig ismételten csak azt tudom válaszolni hogy nem tudom és nem is érdekel annyira. Kookie is itt van és neki nem kell ilyen dolgokról tudomást szereznie! - emelte meg a hangját az utolsó mondatnál mert a háttérben a nagy hangzavar csak még nagyobb lett.

Hátra dőltem az ágyon még mindig befogva számat. Mikor elengedtem a számat és kezeimet magam mellé tettem Yoongi visszafeküdt mellkasomra.

- Yoongi Oppa hol van már? - hallottuk meg a sipákolást.

- A pokolban. - morogta Jimin, mire Yoongi felnevetett.

- Én a mennyben vagyok jelen pillanatban. - kezdtem el játszani szőke fürtjeivel, ő pedig csukott szemmel, mosolyogva élvezte.

- Jól van. Értem Yoongi. Téged sem foglak soha az életben többet felhívni. Ki tudja mi a fenét zavarok meg. - dünnyögte zavartan az utolsó mondatot. - Egyébként üdvözlöm Samet.

- Sam, Jimin üdvözöl. - nézett fel rám.

- Szia Jimin-ah~. - köszöntem olyan hangosan hogy meghallja.

- Jólvan akkor Sam is ébren van! - akadt ki mire felnevettünk. - Ne nevessetek! Rátok férne egy tockos.

- A bébi kezeddel nem tudnál nagyot csapni. - piszkálta Yoongi. - Szerintem még Samnek is nagyobb keze van a tiédnél. - nevetett.

- Persze majd meglátjuk. - horkant fel. - Na sziasztok, kezdődik az óra. - meg se várta hogy elköszönjünk, le is tette. Yoongi eldobta a telefonját az ágy végébe és homlokát mellkasomon pihentette.

Hajával való játszásom közben nagyon elgondolkodtam hogy mit fogok mondani az orvosnak. Hogy "Jónapot visszajött a fájdalom érzetem mikor a barátom tegnap este elvette a szüzességemet?" vagy mi? Mert hazudni viszont nem szeretnék mert Dr. Jungnak mert elég sokat tett értem.

- Min gondolkodsz ennyire? - dünnyögte nyakamba Yoongi, kizökkentve engem gondolataimból.

- Hogy mit fogok mondani az orvosnak a fájdalom érzetemmel kapcsolatban. - válaszoltam.

- Elmondod hogy visszajött azt ennyi. - vágta rá azonnal gondolkodás nélkül a választ. Én felhorkantam.

- Persze. És ha megkérdezi hogy hogyan jött vissza? - tettem fel újabb kérdésemet. - Nagyokos. - bökdöstem meg fejét, mire ő nyüszörögve csak jobban bebújt nyakhajlatomba, én pedig oldalra fordítottam a fejemet.

- Jól van. Valahogy csak el lehet neki mondani. Ha nem is kerek perec akkor körül írni. - javasolta. - Ha nem hülye akkor rá fog jönni hogy mire célzol.

- Majd kiderül. - mondtam. - Na de akkor engedj mert el kell kezdenem készülni.

- Még 5 percet. - kérlelt, miközben hozzám bújt. Egy gyengéd mosolyra húztam ajkaimat. Egyik kezemet fejére tettem majd megsimítottam puha haját.

- Rendben. Csak 5 perc és utána elengedsz. - ő csak hümmögött.

- Majd meglátjuk. - dünnyögte álmos hangjával. Én csak simogattam tovább buksiját és becsuktam a szemeimet hogy pihentessem őket.

Sziasztok.😊Először is megszeretném köszönni az 1K megtekintését.❤️Nagyon szépen köszönöm hogy itt vagytok és ennyien olvassátok a könyvemet.❤️
Ha tetszett a rész akkor votoljatok. Mert nekem ez egy visszajelzés hogy tetszik az irományom.😊
A következő részben találkozunk.
👋🏻Sziasztok.👋🏻