Strange girl [Suga ff.](BEFEJEZETT)

11. rész

"Akkor még nem tudtam hogy mekkorát hibáztam...."

Jin pov:

Amint Sam elment az ismeretlen lánnyal valahová beszélgetni, és amikor már elég távol voltak, Yoongi elkezdett utánuk menni.

- Hová mész? - kérdezte Nam. Yoongi vissza fordult.

- Követem őket. Nem szimpatikus ez a lány. - mondta, visszafordult, majd folytatta a lányok követését. Amint Yoongi is eltűnt, visszafordultam a többiekhez.

- Nagyon aggódok. Nagyon, nagyon, nagyon. - mondtam, miközben össze vissza sétálgattam.

- Nyugodj meg. - mondta Jimin. - Én is aggódok. Az a lány tényleg nem volt szimpatikus. De meg kell nyugodnod. Úgy tettem ahogy mondta Jimin, és vártunk hogy Yoongi Sammel az oldalán jön vissza.

Yoongi pov:

Követtem a lányokat egészen az iskola mögötti kis raktárig. Oda visznek mindent, amire később szükség lehet. Padok, székek, mert már a sok hintázástól összetörnek az ember alatt. De ezen kívül sok régi tankönyv és minden más cucc volt. Onnan tudom hogy egyszer eljöttem ide. Senki nem jár ide, ez által tökéletes helyé vált számomra hogy a szövegeimet írjam. A lányok megálltak a nagy helyiség közepén.

- Miről szerettél volna beszélni? Megint bántottak? - kérdezte. Ezek szerint ezt a lány is megvédi mint azt a Josht. A lány arcát nem láttam, mivel nekem háttal volt. Sam arca nem mutatott semmijen érzelmet, de a szemei annál inkább.

- Nem. Csak egy valamit szeretnék mondani. - mondta a lány, lehajtott fejjel.

- Mit szeretnél mondani? - kérdezte Sam. A lány felemelte a fejét.

- Sajnálom. - csak ennyit mondott. Sam értetlenül nézett rá. Én be osontam, és egy nagy doboz mögé bújtam. Még jó hogy ezt megtettem, mert az egyik srác becsukta az ajtót. Majd Sam mögött megjelent kettő, majd még kettő. Odament az a srác is, aki becsukta az ajtót. Körbeállták Samet, akinek a csalódottság és a harag keveredett.

- Sajnálom, sajnálom, sajnálom. - a lány csak ezt hajtogatta újra és újra. A sajnálom szó hallatán, minden érzelem eltűnt belőle. Nem csak az arcán nem látszott semmi, de a szemein sem.

- Miért? - ezt kérdezte, amire a lány felemelte a fejét.

- Mert azt mondták ha ide hozlak, békén fognak hagyni. - mondta. Hallottam a hangján hogy mosolyog. Nem érdekel hogy lány, de most legszívesebben bemosnék neki. Sam nem mondott semmit, csak körbe nézett.

- Mit akartok? - kérdezte. Erre az a srác aki a múltkor behúzott Samnek, megfogta a vállait, majd magával szembe fordította.

- Majd meglátod. - mondta, majd letépte Sam trikóját és eldobta. Majd le akarta tépni a nadrágját, amit viszont már nem engedett, de annyira erősködött a srác hogy a földre zuhantak. A nadrágját is letépte. Majd a cipőit, amivel együtt a zokniai is lejöttek. Gondolom azért vették le hogy ha meg rúgná valamelyiküket is. - Nyugi gyors lesz. - mondta, majd elkezdte kigombolni a nadrágját. Eközben a hülye haverjai csak röhögtek, a lány pedig csak ott állt és nézte. Mikor már tolta volna le a nadrágját én oda futottam. Nem akarom hogy Samet megerőszakolják. Odarohantam és lerúgtam Samről a srácot.

- Ne. Nyúlj. Hozzá. - tagoltam el a mondatot miközben a földön fekvő srácot néztem. Ő csak intett egyet, majd két haverja odaállt két oldalamra, és lefogtak.

- Ez egy nagy hiba volt barátom. Most szépen végig fogod nézni ahogy - itt elnevette magát. - Te is jól tudod hogy mit. - mondta egy nagy vigyorral. Én próbáltam kirángatni magamat a szorításból, de nem ment. Túl erősen szorítottak. Meg ragadta Sam karját, és "felsegítette". Velem szembe fordította, ő pedig hátulról átölelte. Sam próbált kiszabadulni, de nem ment neki. A srác az egyik kezével átölelte a másik kezét pedig Sam állára tette, majd elfordította és oldalra döntötte a fejét. Majd elkezdte a nyakát szívni és csókolgatni. Itt egyre idegesebb lettem, és egyre jobban kezdtem magam kirángatni a szorításból. Majd felszólaltam.