Lights On Honey (Befejezett)

45. A hangszerbolt

- Miért nem ülünk be oda? – kérdeztem, egy teraszos pizzéria irányába mutatva.
Melbourne utcáin, az egyik zebránál ácsorogtunk Shawnnal és Brianékkel. Nem volt velünk a zenekar összes tagja, de így is többségben voltak a srácok. Sikerült is belekavarodni egy nagy dilemmába: hova menjünk enni? Ezek a fiúk és a hasuk...

- Én biztos nem eszek olasz kaját! – tiltakozott az egyikük.

- A Google szerint kétutcányira van egy kifőzde, az nem lesz jó? – forgolódott Brian, miközben fél kezében még mindig a közeli kajáldákat kutatta.

- Megnézzük, aztán majd látjuk. – mondta Shawn, majd átkarolta a vállamat. Iszonyatosan jól festett a legújabb Tom Ford szerzeményében. Nem vagyok oda azért, ha napszemüvegben van, mert nem látom a gyönyörű szemeit, de akkor is pofátlanul jól áll neki.

Karommal átöleltem a derekát és ujjaim között a szürke pólója anyagával szórakoztam, amíg átbattyogtunk a zebrán. A napsütötte utcákon sok ember sietett el mellettünk, legtöbbjük furcsa pillantást vetett felénk. Azt hinnétek Shawn miatt, de nem éppen. Inkább a fiúk ökörségei miatt, amit lenyomtak mögöttünk, persze jó hangosan. Meg persze az sem segített, hogy megállás nélkül nevettem rajtunk, a lehető legidegesítőbb vihogásommal.

Hirtelen Mike, a dobos megtorpant az egyik sarkon.

- Srácok, várjatok! – szólt hangosan. – Itt egy hangszerüzlet! – a végét alig tudtam kivenni, mert már bent is volt.

Nem kellett kétszer mondani a csapat sarkon fordult és izgatottan követték, engem jól kint hagyva. Na, nem baj. Lassan odalépkedtem és miután átfürkésztem a kirakatot csatlakoztam a túlbuzgó zenészekhez. Körbepillantva már láttam, hogy mind találtak egy egy szimpatikus hangszert. A boltban két irányból lehetett megközelíteni a pultot, de amint a szemem sarkából megláttam, hogy a pengetősök jobbra vannak már rögtön léptem is.
Shawn egy akusztikus fekete, vörös Fendert tartott a kezében. A napszemüvegét feltolta a feje búbjára, hosszú ujjaival lefogta az akkordokat és megszólaltatta a hangszert. A szemei csillogtak miközben végigsimított a lakkozott fán.

- Egészen biztos vagyok benne, hogy egy nap elveszed az egyik gitárodat feleségül. – néztem rá mosolyogva.

Elnevette magát és a kezemért nyúlt, hogy lehúzzon magával szembe.

- Eltartana egy darabig mire dönteni tudna. – sétált el mellettünk Brian.

- Szegény Shawn... azt se tudja mennyi van neki. Reméljük a csajokkal nem így áll. – viccelődött egy másik srác.

- Reméljük a basszerokkal sem. – vágtam vissza.

Csak szórakozottan legyintett egyet. – Hülyéskedtem, tudjuk, hogy hős szerelmes. – mondta nyájasan, jobb kezével a szívéhez kapva.

- Inkább keress egy képességeidnek való hangszert. – rázta a fejét mosolyogva Shawn. – Azt hiszem arra láttam pár triangulumot. – intett az ellenkező irányba.

- Jól van, én meg nézek neked egy sípot! – és ezzel tovább is állt.

Shawnt azonban elvesztettük, az utóbbi mondatánál, ugyanis a bolt közepén ki volt téve három gitár egymás mellé. Azokon akadt meg a tekintete. Az egyik egy sötét darab volt, spanyol stílusban lekerekítve, fehér széllel, ami még inkább kiemelte a formáját.

Amit eddig a kezében tartott visszatette a helyére, majd odament a pultoshoz, hogy elkérje a másikat. A srác furcsán végig mérte, aztán egy kis csevej után, nagy megerőltetéssel ugyan, de levette.

- Ennyire tetszik? – kérdeztem, amikor Shawn visszatért hozzám.

- Igazából otthon van egy hasonlóm. – pillantott fel rám. – Csak az világoskék és nincsenek benne ilyen díszítések. – mutogatta.

- Ismerős érzés, amikor elmegyek vásárolni és találok egy darabot, ami szinte majdnem ugyan olyan, mint ami otthon van, de mégis más... - kezdtem locsogni. – Mint a múltkor, amikor elmentem sétálni Los Angelesben és megláttam egy halvány rózsaszín Valentino ruhát hosszú tüllszoknyával, ami tényleg gyönyörű volt. Aztán rájöttem, hogy van már egy egészen hasonlóm, amit az ár töredékéért vettem egy plázában. Nem mintha megengedhetnék egy Valentinot.

Shawn gödröcskéi megjelentek az arcán, ahogyan kicsit félredöntött fejével hallgatott.

- Igazából lényegtelen. – legyintettem.

- Játszhatok neked valamit? – kérdezte tekintetét mélyen az enyémbe fúrva.

- Persze! – fészkelődtem izgatottan.

- Kíváncsi vagyok, mit gondolsz róla. – mondta, majd zenélni kezdett.

Először lassan játszott, aztán kicsit gyorsabb lett és dudorászni kezdett hozzá. Rövid ideig tartott, de nagyon jól hangzott.

- Egész jó volt. – simítottam egy tincset a fülem mögé.

- Egész jó? – sóhajtott nevetve.

- Így van, tetszett! Habár más, mint amit megszoktam tőled. Mi volt ez?

- Ez az alapja az egyik új dalomnak. – pengette el újra a dal elejét. – Ezt inkább zongorán tudom elképzelni. – jegyezte meg. – Aztán lenne benne egy váltás, szóval még tényleg kezdetleges és, amíg teljesen kész nem lesz az album nem is fogom mutogatni, de tudni akartam mit mondasz.

- Azt, hogy óvatosan, mert a végén meghallja valaki és plagizálja. – tettem a kezemet az övére, amit a gitáron tartott, majd közelebb hajolva nyomtam egy puszit a szájára. – Nem, de komolyan. Tetszett, csak más, de attól még nem rossz. – mosolyodtam el bíztatóan.

Shawn újra előredőlt egy csókért, aztán a kezembe nyomta a hangszert. Egy kisebb tiltakozás után rávett a rafinált mondataival, hogy megpróbáljak játszani rajta. Már egészen úgy éreztem, hogy alakul a dolog, amikor Brian megjelent a fejét fogva, hogy miért nyilvánosan csináljuk. Ebből persze jöttek a banda által kreált szóviccek, majd miután az lecsengett, visszatértek a pengetésemhez, amitől állítólag vérzett a fülük.

Végül úgy döntöttünk tovább állunk enni, hiszen azért van a szünetük. De még előtte Shawn odalépett a pulthoz, hogy megvegye a gitárt. Az eladó amolyan „nincs neked erre pénzed, kölyök" tekintettel méregette. Aztán amikor Shawn kért neki egy hozzá való kemény tokot, a pasas nem bírta ki, meg kellett szólalnia.

- Ezt nem lehet részletre, mint az okos kütyüiteket. – ejtette el kedvesen a mondatot.

- Igen, tudom. Kártyával fizetnék majd. – mondta Shawn a szarkazmust elengedve a füle mellett.

Az eladó magába puffogva csinálta tovább a dolgát, miután a helyes barátom felkapta a tokot a fülénél, a másik kezével pedig összekulcsolta az ujjainkat és mehettünk enni.

- Kedves volt. – suttogtam Shawnnak.

- Előfordult már párszor. De elég fontossá vált nekem ez a gitár, nem akartam ott hagyni. – simított végig hüvelykujjával a kézfejemen.

- Nekem is tetszik. – mosolyodtam el. 

A gitárt innen próbáltam benyúlni: Shawn előad, az angol királynő születésnapján! 
Nézd meg, ha még nem láttad volna. :)