Lights On Honey (Befejezett)

3. A hívás

Fiona lefagyott.

Én pedig olyan gyorsan kaptam fel a fejemet, mint még soha. Az asztalon lévő jobb oldali telefon rezegve jelezte a bejövő hívást.

Ismeretlen szám.

Előrébb csúsztam a helyemen és felvettem.

- Halló? – szóltam bele a telefonba, a hangom pedig olyan vékony volt, hogy teljesen idegennek hatott számomra.

- Jó napot, Bridgit Menleyvel beszélek? – kérdezte egy női hang a vonal másik végén. – Nora Woods vagyok az Island Recordstól.

- Igen, én volnék az. – válaszoltam végig a padlószőnyeget bámulva.

- Remek! Elsőként szeretnék gratulálni a sikeres meghallgatásodhoz. – mondta. – Másodszor pedig szeretném megerősíteni a jelentkezéskor leadott adataidat, életkor, email cím és egyéb formaságok.

- Persze, hogyne! – bólintottam, mintha látná telefonon keresztül. Mindegy.

 Lekérdezett minden információt én pedig szinte végig csak helyeseltem és szerencsére csak egy- két dolgot kellett kijavítania.

- A napokban emailben fogunk értesíteni a legfontosabb dolgokról. A forgatás több helyszínt is érint, de ennek a költségnek nyomós részét az Island Records állja. A forgatás megkezdése sokban függ Shawn idejétől, természetesen a menedzserétől és a rendezőtől, de mi mindig előre tervezünk, így a napokban már személyesen is találkozunk. – mondta, mondta és szinte már úgy hatott, mintha egy géppel beszélnék. – Majd értesítünk tehát a további teendőkről. A legfontosabb, hogy ne tervezz semmit a következő hetekre!

- Rendben. – alig várta meg a válaszomat, már el is köszönt és le is tette.

 A homlokomat a kezeimen támasztva néztem továbbra is a padlót és közben ezer meg ezer gondolat cikázott a fejemben. Lehunytam a szememet és halványan elmosolyodtam. Megcsináltam. Ráadásul Shawn Mendessel dolgozhatok együtt.

- Ez egy hülye kérdés lesz, de ők hívtak, igaz? – hallottam meg legjobb barátom hangját. Egy pillanatra el is feledkeztem róla, hogy itt van és őszintén szóva bűntudatom lett miatta.

Felnéztem rá, de az arcáról hirtelen nem tudtam semmit se leolvasni. Szomorúság, féltékenység vagy boldogság? Nem, semmit.

- Igen, ők. – bólintottam végül egy halvány mosollyal az arcomon. - Egy Nora Woods nevű nővel beszéltem, aki egy csomó dolgot mondott egyszerre. Úgy tűnik a napokban már el is kezdünk dolgozni. – mondtam ezt már úgy, hogy az ajtófélfánál támaszkodó Anyukámra néztem. – Akkor biztos, hogy mehetek, igaz?

Anya sóhajtott egyet. 

- Tizennyolc éves vagy és ezt már megbeszéltük. Nyilván azért is egyeztünk bele, azzal a felelőtlen apáddal, hogy elmehetsz. – válaszolt. A kezei közt egy zöld kockás konyharuhát tekergetett. Anyukám egy középmagas, vállig érő, festett szőke hajú nő, aki egy galériában dolgozik és szabad idejében itthon készíti a saját műveit. Ez volt az egyik oka, a sok közül az apuval való válásuknak. Aki ma már nem is él velünk, hanem a saját karierrjére és új barátnőire koncentrál. Pedig apa se nem mondható jóképűnek, se szórakoztatónak.  Ellentétben a húgával, Grace-el, aki a világ egyik legjobb nagynénije. Ő Los Angelesben él, az állomásról is ő vitt el minket a meghallgatásra. Neki sok szerepe volt, abban, hogy a szüleim beleegyezzenek még csak abba is, hogy én ezt az egészet megpróbáljam. 

 Ebből aztán nem nehéz kitalálni, hogy azok közé a „szerencsés" tizenévesek közé tartozok, akiket rendesen fognak a szüleik. Csak az enyémek emellett, órákon át marják egymást. 

- De mi az egyetlen feltételünk? – mutatott rám Anya figyelmeztetőn.

- Öm. – túl gyorsan akartam válaszolni, így bele tellett pár percbe mire kitudtam bökni. Addigra Anyu már csípőre tett kézzel ácsorgott. – Az egyetemi költözés idejére legyek itthon és legyen teljesen szabad az időm. – mondtam, ő pedig csak bólintott.

- Hívd majd fel a nénikédet meg, ha akarod, az apádat. Na, megyek, mert leég a csirke. – és már meg is fordult. – Ja és gratulálok kincsem! – kiabálta vissza mellékesen. Én pedig mellékesen megjegyeztem magamban, hogy a szagok alapján nem az égett csirke lesz a legnagyobb problémája. Fogalmam sincs mit kotyvaszthatott éppen.

- Én is gratulálok. – mosolyodott el Fiona. Én pedig a megkönnyebbüléstől nagyot sóhajtottam és halkan elnevettem magamat.

- Az előbb úgy tűnt, mintha haragudnál. – mondtam és lassan felkeltem a kanapéról, de tényleg lassan, mert teljesen elzsibbadt minden porcikám. Ismeritek azt az érzést, amikor járókeret kéne, hogy megtámaszkodj rajta, amíg elmúlik a zsibbadás?

- Lehet, hogy úgy tűnt, csak kicsit összezavarodtam. – vallotta be. - De aztán végül is átgondoltam, hogy én kértelek meg, úgy hogy tisztában voltam a tehetségeddel. Ráadásul együtt készültünk rá végig és nagyon sokat dolgoztál, látszott, hogy te is szeretnéd, így végül arra jutottam, hogy megérdemled. – aztán kicsit zavartan rám nézett – Akkor is megpróbáltad volna, ha én nem mondom? – kérdezte.

Visszagondolva, arra, hogy aztán mennyi helyen láttam meghirdetve, őszintén tudtam neki válaszolni.

- Igen, biztos vagyok benne, hogy végül rávettem volna magamat.

Fiona kifújta a bent tartott levegőt aztán mosolyogva csak annyit mondott: - Végül is, te hamarabb rátaláltál Shawnra. Te mutattad nekem a Life of the partyt, ha emlékszel.

Hogy ne emlékeznénk, az egyik legjobb ott alvásom volt náluk.

- Most meg benne leszel a videóklippjében. – szólalt meg legjobb barátnőm elgondolkozva, aztán hozzá hűen hirtelen hangulatváltással, már felém ugrált és megölelt. – Olyan büszke vagyok rád! – mondta és egyre szorosabban ölelt.

 Hiába volt benne egy kis bűntudat azért, mert neki végül nem sikerült, az öröm meg az egész érzés, annyival erősebb volt, hogy nem bírtam nem vigyorogni Fiona válla felett.

 Hazudnék, ha nem mondanám, hogy ha másról lett volna szó és nem Shawn Mendesről jelentkeztem volna, mert azért nagyon nem mindegy milyen előadóról van szó. De Shawn zenéje fontos számomra, és tény, hogy amíg én inkább a dalaiért rajongtam, addig Fiona magáért a személyért.