Lights On Honey (Befejezett)

30. Három Hét

 Boldog Karácsonyt Mendes Army! 
Remélem kellemesen telnek a napjaitok. Terveim szerint a következő részek hosszabbak lesznek, több Shawnnal és szeretnék a héten még feltenni. Ami biztos, hogy újévre megírtam egy részt számotokra, amit még alakítgatok, hogy tényleg úgy olvashassátok, ahogyan én azt átszerettem volna adni. 

 Jó olvasást a 30.részhez! - xx J 

- Kinéznéd belőlem? – kérdezte mosolyogva Grace. – Majd elmondod nekik, ha akarod. Viszont felkeltette az érdeklődésemet, hogy ki lehet az. – nézett rám. – Egyetemista srác a szakodról? Most ismerted meg?

A kérdéseket még jó pár követte. Én ez idő alatt próbáltam megfogalmazni magamban hogyan is válaszolhatnék.

- Hát, ha úgy vesszük nem régóta ismerem, de nem az egyetemre jár.

- És helyes? – vonogatta a szemöldökét. – Ugyan, biztos az, olyan jó csaj vagy, hogy ez nem is kérdés.

- Tényleg helyes. - mosolyodtam el. Hirtelen megjelent a fejemben az emlék, amikor reggel kisétált a szállodából, az ingben és a napszemüvegben. - A görög Isten valahol alatta keresi a helyét. - tettem hozzá szerényen. 

- Ahhha, mikor is ismerhetem meg vagy láthatom? 

Csak kínosan elnevettem magam, aztán a telefonom jelezni kezdett.

- Bocs, egy pillanat. – indultam a szobám irányába.

- Ez is ő? – kérdezte Grace a hátam mögül.

Amint becsuktam az ajtót felvettem.

- Szia Shawn. – köszöntem boldogan és lehuppantam az ágyamra.

- Szia. – szólt bele. - Figyelj csak, ne haragudj, de nem tudok ma este átmenni.

Hallottam, hogy a háttérben pakolásznak valamit.

- Miért? Minden rendben van?

- Előrehoztak egy interjúmat, muszáj ma este elmennem.

Lassan két lábra emelkedtem és fel alá kezdtem sétálgatni.

- Akkor már nem is látlak? Három hétig? – kérdeztem.

- Nagyon úgy tűnik. Ne haragudj, hidd el én is szívesen lennék veled, de ezt nem mondhatom vissza.

- Oké. – fogadtam el szomorúan. Annyiszor elmondtam már magamnak, hogy ez a munkája, de mégis, mindig rossz elengedni. – Semmi baj, majd bepótoljuk.

- Abban biztos lehetsz. – mondta Shawn. – Nem szeretem, ha szomorú a hangod. 

- A múltkor már mondtam, hogy megfogom szokni, szóval emiatt ne aggódj. 

 És komolyan is gondoltam, hiszen annyira fontos lett nekem ez a srác, hogy amíg az életemben van tőlem lehet messze vagy távol, de úgy is mindig hozzám fog visszajönni. 

- Azért, hátha ez téged is egy kicsit jobb kedvre derít, mint engem. 

- Micsoda? - torpantam meg. 

- Arra gondoltam, ha visszajövök, elvinnélek egy rendes, igazi randevúra. – a hangján hallottam, hogy mosolyog. – Persze, ha neked is van kedved hozzá. – tette hozzá.

Ez hülye.

- Már, hogy ne lenne kedvem? Jól hangzik, csak annyi baj van, hogy eggyel több okom van várni téged. – mondtam, mosolyogva a hajamba túrva. Elhívott randira!

- Nekem pedig várni, hogy visszajöjjek hozz... Bridge, várj egy percet. – Csend. – Itt vagyok, de le kell tennem, van egy másik hívásom. Majd hívlak még, okés? Szép álmokat édes!

És letette.

Annál, hogy mindig elrepked, talán az rosszabb, amikor sietősen teszi le a telefont. Leültem a forgószékemre és a telefonomat fogva lassan pörögtem körbe, körbe.

Három hét.

Úgy döntöttem, ha csak rá várok és nem foglalom el magamat, lassabban és hasztalanul fog telni az idő. Így hát neki kezdtem tervezgetni, aminek nagy részét véghez is vittem.

 A három hét alatt elterveztem az I. szemeszterem menetét. Lehet, hogy ennek felét se fogom tudni teljesíteni, de legalább van egy elképzelésem. Kerestem a városban egy tánctanárt, akihez a szüleim tudta nélkül már másfél hete lejárok a terembe. Megismertem ott egy lányt, Katet, aki legalább olyan régóta táncol, mint én. A próbák mellett futni járok. Ericcel sokszor lógunk együtt, de szimplán csak barátok ként, hiszen Shawnnal attól még nap, mint nap beszélek. 

 A múltkor körbevezetett a színfalak mögött, de már a próbája egy részét is közvetítette nekem. Megbeszéltük, hogy a randik előtt a PR-ossal is leülünk, ugyanis a Mendes Army továbbra is rápörgött a témára, hogy ki Shawn barátnője, ha van neki. Sokféle opciót (de tényleg!) kitaláltak már, és szinte mindenkivel összeboronálták már a barátomat. Köztük szerepelek én is, mert a múltkor, amikor elvitt az egyetemre, valaki lefotózott minket a kocsiban, ahogyan utazunk és felnyomta twitterre. De ez a következménye annak, amit egyelőre csinálunk.

A másik véglet az, akik szidják Shawnt, hogy nem őszinte a rajongókkal. Erről egy este órákig beszéltünk. Shawn engem szeretne még védeni, nem is akarja elkapkodni és ettől függetlenül szeretne őszinte lenni a rajongókkal. Viszont sokat utazik, próbál, koncertezik, interjút ad, így az idejét, amit eddig a rajongóira fordított most sokszor inkább elbeszéli velem. Így kitaláltuk, hogy néha csinál egy liveot, ahol én is láthatom, és majd utána beszélünk ketten privátban. Tehát nem tudjuk úgy elhúzni a beszélgetéseinket, hogy a fanokra ne maradjon ideje.
Végül a szobámat dobtam fel kicsit, mert a beköltözésem óta az üres falakat kellett bámulnom. Grace beleegyezett, hogy a saját stílusomra formáljam, így vettem pár képkeretet, hogy legyen valami a falakon, fénysort szereztem be, parafatáblát és néhány növényt. Ezekkel kidekoráltam kicsit.
Mindezek ellenére is elmondhatatlanul vártam, hogy vége legyen ennek az időszaknak, ami bár rövid, mégis hihetetlenül hosszúnak tűnt.

Így hát pár héttel később, Shawn Understand című dalát hallgatva a rádióból várakoztam Ericre a kávézónál, ahová egyre sűrűbben járok. Sokkal jobban éreztem magamat a világoskék szoknyámban, fehér trikómban és kis sarumban most, hogy újra mozogni járok. Eric éppen akkor érkezett, amikor a hajamat kötöttem fel.

- Na jó reggelt. – köszöntem mosolyogva. – Aztán este sikerült megoldanod? – kérdeztem.

Tegnap rám írt, hogy segítsek neki egy házi elkészítésében, amit én már nagyon hamar letudtam szerencsére.

- Igen, miután elmagyaráztad. – biccentett. – Köszönöm tényleg, nem tudom mit csinált volna nélküled. – nézett mélyen a szememben, aztán hirtelen elkapta a tekintetét. – Elmehetnél akár tanárnak is.

- Haha, nem lenne türelmem a gyerekekhez.

- Én egyetemistákra gondoltam. – nevetett.

- Jaaaa, értem. Hát azt is kihagynám. – legyintettem, Eric pedig továbbra is nevetett. – De mond máskor is ha segítség kell.

Nem volt túl sok időnk beszélgetni, mert sietnünk kellett órára.

Öt óra körül elmentem próbálni, ahol most szinte végig csak nyújtottunk. Leizzadva és fáradtan estem haza. A legnagyobb kívánságom egy kellemes zuhany volt.