Lights On Honey (Befejezett)

20. Derült égből Shawn Mendes

Szinte minden oldalam megőrült. Folyamatos ismerősnek jelölések, bekövetések, pozitív és negatív tweetek. A Mendes Army konkrétan letarolt.

- Te jó isten. – húzódott közelebb Fiona. – Ez nagyon komoly.

- Eddig is megtalálgattak már a napokban, de ez ijesztő. – pörgettem az érintőképernyőt. – Mit lehet ennek csinálni? – kérdeztem már lassan kétségbe esve. 

 Fiona később beállítgatott valamit a mobilomon, aztán amikor elköszöntünk, azt tanácsolta, hogy minden negatív kommentár pörögjön le rólam, ha esetleg megnézném őket.

 Otthon a szobámban ücsörögtem és azon dilemmáztam, hogy megnézzem-e őket. Órákat töltöttem a különböző oldalak böngészésével. Kaptam hideget. meleget mégis az utóbbira koncentráltam, így elég rosszkedvűen sikerült elaludnom.

 Másnap reggel nyolckor arra ébredtem, hogy a telefonom a mellkasomon fekszik, a tegnapi ruhámban vagyok és a szétkenődött sminkemben. Kihagytam, hogy tükörbe nézzek, inkább kinyitottam az ablakot, hogy bejöjjön egy kis friss levegő. Lezuhanyoztam, hosszú, nyári ruhát vettem fel és csak nappali hidratálót kentem az arcbőrömre. A tegnap esti sminkben alvás eléggé megviselte.

 A nappaliban Agymenők ment a tv-ben, közben a telefonomat bújtam. Egy magazin netes oldala megemlített egy tweetben, amihez egy link is társult.

A rajongók napok óta találgatnak: Ki okozta Shawn elérzékenyedését? 

 A képen Shawn látszik, ahogyan csillogó szemmel, a nyakán kidudorodó érrel a mikrofon előtt áll. Először csak arra gondoltam, hogy valamit újra felkaptak, hiszen minden koncertjén érzelmes, aztán elolvastam a cikket. Néhány napja, - amikor a beiratkozásomat intéztem, ergo nem volt időm a neten lógni - az egyik koncertjén elmorzsolt egy könnycseppet éneklés közben, amikor a Ruin című dalát adta elő. A rajongók arra kíváncsiak, miért vagy ki miatt lehetett, Shawn nem mond semmit, ami nekik szokatlan és felsoroltak lehetőségeket. Közöttük szerepelek én is.

Még egy rövid videót is bevágtak a cikk végére, lentebb, pedig itt is véleményekbe botlottam. Egy óra múlva a hasam korgása zökkentett ki az olvasgatásból. Túlságosan elmerültem a találgató kommentek között.

Kivettem a hűtőből az ebédemet és bedobtam a mikroba, amíg melegedett elindítottam Harry Styles – Meet me in the hallway című számát, amit Los Angelesből haza fele fedeztem fel a Spotifyon. Imádom.

- I gotta get better, I gotta get better. – énekeltem hamisan, amikor meghallottam a csengőt.

 Fél tizenkettőkor, kizárt, hogy anyu lenne, mert dolgozik, Fiona alszik, apa pedig a múltkori randijával elutazott külföldre.

 Amíg odasétáltam, azon töprengve, hogy akkor a postás lesz e az, addig az ajtónál várakozó emberke ujja ráragadt a csengőnkre. A kukucskálón át egy baseball sapkát láttam és hello, de felismertem azt a sapkát. Egyszer már láttam, Barcelonában.

 A kezem gyorsabban mozdult a kilincs után, mint ahogyan terveztem. Semmi időm nem volt gondolkodni, vagy megnézni magamat az egész alakos tükörben elég jól nézek e ki. Úgy nyitottam ajtót, hogy csak egy vékony réteg hidratáló volt az arcomon, az is már beszívódott, semmi smink, semmi mosoly, annál nagyobb meglepetettség.

Felnéztem az ajtófélfának támaszkodó Shawnra, akin a sapka mellett egy kockás flanel ing volt, fekete nadrág, na meg persze a szokásos cipő. Ő se mosolygott, komoly volt és nagy, barna szemeivel fürkészte az enyémet.