Lights On Honey (Befejezett)

21. Következő lépés?

- Szia. – köszönt, ekkor egy apró mosoly jelent meg a szája szélén.

- Te, hogy? Hogyan? – motyogtam értetlenül. – Honnan tudod hol lakom? – kérdeztem, aztán a kis Bridgit a fejemben homlokon csapta magát. Annyi mindent akartam kérdezi, erre ezt sikerül kinyögni? Komolyan?

- Nora adta meg a címedet. – mondta ellökve magát a kerettől. Én fél percig csak meredtem rá. – Bemehetek? - kérdezte a válla felett hátra pillantva az utcára.

- Ja, persze, gyere csak be. – léptem arrébb, ő pedig bement a házba.

Engem követve jött a nappaliig, aztán, amikor tudatosult bennem mi is történik, megpördültem, szinte neki ütközve.

- Shawn... - kezdtem volna, de túl közel volt, és amíg levette a baseballsapkát közelebb hajolt hozzám.

A mikrohullámú hangosan csipogva jelezte, hogy megmelegedett az ebédem, így kizökkentve engem a pillanatból. Bocsánatot kértem és kislisszoltam a konyhába. Két pohár hideg vizet bevedeltem, fel s alá sétálgattam egy ideig, egyszerűen nem tudtam mit fogok tenni, ha bemegyek a nappalimba, ahol Shawn Mendest hagytam.

Végül egy nagy sóhaj után egy pohár vízzel a kezemben belépkedtem hozzá. A könyvespolc előtt ácsorgott.

- Aranyos. – mutatott egy gyerekkori képemre. Tipikus óvodai fotó, amin kusza tejfogakkal bambulok.

- Köszi. – mosolyodtam el - Próbáltam élvezni, hogy vakuval kiégetik a retinámat, de csak azért se jött össze az a vigyor.

Shawn halkan elnevette magát, aztán felém fordult.

- Ülj le nyugodtan. – intettem a kanapéra.

Még mindig a szemembe nézve megindult felém.

- Hoztam egy kis vizet.

- Köszönöm. – mosolygott.

Elvette tőlem a poharat, letette az asztalra, aztán megállt, egészen közel hozzám.

- Éppen Agymenők megy, csak most reklám van, de ha nem szereted, kikapcsolhatom. – csacsogtam zavaromban.

Shawn megfogta a derekamat, közbe figyelve a reakciómat. Miután látta, hogy nem ellenkezem és még el is csendesedtem, lehajolt, hogy az ajkával végigsimítson a számon. Éreztem az illatát, a kezeit a testemen és az ajkai puhaságát, nem is kellett több, előre lendültem a kezeimmel beletúrtam a hajába és életem eddigi legszenvedélyesebb csókját adtam neki. Vad csókolózásba kezdtünk, még az alsó ajkát is beharaptam kicsit, az egyik levegővétel közben, majd amikor elindult, hogy a nyakamat csókolgassa, szépen lassan hátrálni kezdtünk a kanapé felé. Rádőltem, magamra húzva Shawn testét és a súlya rám került. Egy halk sóhaj hagyta el a számat, a meleg érzéstől és az állkapcsomat érintő ajkaitól.

Aztán a tv átváltott egy norvég nyelvű adóra, ahol egy nő darálta a szöveget. A tv-re kaptam a fejemet, majd Shawnra néztem, kicsúsztam alóla és a földre huppantam. A távirányító a kanapén volt, alattunk, utána nyúltam és kikapcsoltam a tv-t. Feltápászkodtam és dühösen megfordultam.

- Jól vagy? Megütötted magad? – térdelt a kanapén. Csak ekkor vettem észre, hogy időközben az ingét is félig kigomboltam.

- Mit csinálsz itt Shawn? – kérdeztem, miután a helyes vágányra tereltem a gondolataimat.

Megigazította az általam szétborzolt haját miközben felkelt.

- Beszélni szeretnék veled. – kaptam meg a választ.

- Eddig nem megy túl jól a dolog beszéd része, pedig egyre kíváncsibb vagyok, hogy most miért vagy itt?

- Nem tehetek róla, hogy nem tudok ellenállni neked. – mondta újra felém lépve egyet. – Hiányoztál Bridgit. Nagyon. Nem tudok nem rád gondolni és kezdek becsavarodni. – az egyik tincsemet a fülem mögé simította.

- Már legalább egy hónap eltelt, anélkül, hogy kerestél volna.

Shawn felvonta a szemöldökét.

- Legutóbb, a teraszon azt mondtad, hagyjuk a dolgot. Ebből én arra következtettem, hogy azt szeretnéd, ha békén hagynálak.

- Mert Te akkor is félbeszakítottad a csókunkat. Most mégis itt vagy, mert úgy gondoltad, hogy most Neked kellek, megjelensz és kész?

- Nem, éppen azért jöttem, mert hiányzol, és arra kérlek, gondold át kettőnket. – lépett elém és a két kezemért nyúlt.

Lenéztem az összekulcsolt ujjainkra, aztán fel Shawn nagy, barna szemeire.

- Őszintén szólva semmit nem értettem az előbbi beszélgetésünkből, kivéve az utolsó mondatodat. – mosolyodtam el.

- Te jársz a fejemben szinte mindig, már próbálom kiírni a gondolatokat. Aztán láttam a klipet és úgy éreztem látni akarlak még akkor is, ha te nem így érzel. – folytatta. – De ahogyan az előbb érzékeltem nincs ellenedre a jelenlétem. – egy kacér mosolyra húzódott a szája.

Elengedtem a kezét és hátrébb léptem.

- Shawn, nem a turné és a karriered miatt lettem visszautasítva az első alkalommal? Azóta mi változott? – kérdeztem keserű hangon, magamban megjegyezve, hogy nyilván semmi. Idejön, arra számítva, hogy történik valami kettőnk között és aztán...?

- Édesem, hát nem nyilvánvaló? - döntötte kicsit oldalra a fejét. - Kezdek teljesen belédcsavarodni. – válaszolt.

- Hogy? – kérdeztem elakadt lélegzettel.

A tekintetéből érződött, hogy nem tudja, ezután mire számítson, de folytatta.

- Figyelj, Bridgit, sok lánnyal találkozok nap, mint nap, de senki sem volt olyan hatással rám, már az első alkalommal, mint te. Elengedtem a dolgot, először. Aztán ideges lettem, amikor egy szobába kerültünk és az az igazság, hogy mióta nem láttalak, azóta mindenről eszembe jutsz. Úgy gondolom ez jelent valamit.

Meg sem tudtam szólalni. Shawn egy idő után zavarba jött, aztán megtörte a csendet.

- Egy őszinte srácnak tartom magamat, szóval csak el akartam mondani mindent, mielőtt tényleg bele őrülök a dologba. – tette hozzá, aztán lehajolt a kanapéra dobott baseballsapkáért. – De lehet jobb lesz, ha most megyek.

A karja után nyúltam, elé léptem és pipiskedve egy puszit adtam az arcára.

- Nem mehetsz el. – mosolyodtam el halványan. – Nem, amikor végre itt vagy. Szerinted nem hiányoztál és vártam, hogy jelentkezz? A lányok nem mindig mondják azt, amit gondolnak. Ez most éppen egy olyan helyzet volt. Nem gondoltam komolyan, hogy ne keress, csak ez tűnt logikusnak az után, hogy legelőször hogyan reagáltál. – közbe akart szólni, de nem hagytam. – Hiányoztál, Shawn. – vallottam be. Persze azokat a részeket jobbnak láttam kihagyni, hogy olyan youtube videókat néztem, hogy „ha a barátnője lennék" stb. Neki elég ennyiről tudni.

- És most mi a következő lépés? – kérdezte közelebb húzva magához.

Ekkor kintről egy fékező kocsi hangja hallatszott, majd a jármű ajtajának csukódása.

Megállt bennem az ütő.