"Shawn nagyot nyelt, majd lesütötte a szemhéját. Pillantása az ajkam, és a tekintetem között cikázott.
- Nagyon remélem, hogy van még több is. - mosolyodott el kacéran végigmérve.
- Ne aggódj, tudnám folytatni. De ezeket már neked kell levenned róla...
Mivel elmondhatatlanul, leírhatatlanul és hihetetlen módon imádom ezeket a képeket, így gondoltam megosztom veletek is, hogy már a kezdésnél mosolyt csaljak az arcotokra. Írhatnék róla regényeket, hogy milyen Shawn Mendes, de ezek a képek többet mondanak.
Köszönöm nektek a visszajelzéseket és, hogy olvassátok az LOH ff-et. Jó olvasást! - xx J
К сожалению, это изображение не соответствует нашим правилам. Чтобы продолжить публикацию, пожалуйста, удалите изображение или загрузите другое.
К сожалению, это изображение не соответствует нашим правилам. Чтобы продолжить публикацию, пожалуйста, удалите изображение или загрузите другое.
Olyan boldog voltam, hogy madarat lehetett volna fogatni velem. Igaz csak három órát aludtam az este, de reggel Oasist hallhatva szépen lassan elkészültem. Tusoltam, spagetti pántos ruhába bújtam, ami a combom közepéig ért és egy barna bokacsizmát választottam hozzá. A vele egyszínű táskámba dobtam mindent, amire szükségem lehet és átfésültem a hajamat. Mielőtt a telefonomat is eltettem volna, megnyitottam az üzenetet, amit pár perce kaptam.
Sok sikert mára! – S
Köszönööm. Majd mesélj milyen volt a napod! - B
A kis folyosón végigsétálva már a konyhában is voltam, ahol Claire kontyba felkötött hajjal, az újságot olvasva kortyolgatta a reggeli kávéját.
- Jó reggelt. – libbentem be.
- Hello éjszakai bagoly. Mondd, otthon is sűrűn jártál haza sötét autót vezető idegenekkel az éjszaka közepén? – kérdezte mellékesen.
- Nem annyira idegen, de egyébként nem különösebben. – húztam a számat. – Bajban vagyok?
- Hah, nem. Ha tudnád én milyen alakokkal járkáltam el hajnalban, a te korodban. Menj és élj. Az utóbbit pedig főleg! Azért figyelj oda magadra, annyira még nem ismered ezt a helyet. De nem leszek olyan, mint a szüleid, hogy minden miatt mexikói sorozat szintű drámát csapjak idehaza.
- Mondjuk ezt jó tudni. – mosolyodtam el. Kihúztam a fiókot egy kenőkésért, hogy elkészítsem az aznapi szendvicsemet.
- Az első napod alkalmából elviszlek kocsival. – ugrott le a bárszékről. – De lassan kuncsoroghatnál egy autóért otthon, nem jönne rosszul. – mondta hátra sem nézve és már el is tűnt a szobájába.
