Beiratkoztam.
Hivatalosan is UCLA tanuló lettem. Grace néninél fogok lakni, akitől 20 perc a suli és 20 perc a Santa monicai tengerpart, csak éppen az ellenkező irányba. Pár hét múlva már költözök, viszont akkor apu fog elhozni, mert ő is látni szeretné hova kerülök. Erről persze ugyan csak vitáztak egy nagyon anyával, mert miért ne?
Mindegy.
Ma a szobámban készülődtem, szőke hajamat fésülgettem, amikor elgondolkoztam rajta, hogy ráférne egy vágás. Ennek köszönhetően 10 perccel később értem át Fionához.
- Meg sem kérdezed milyen volt a koncert? - kérdezte meglepődve.
- Dehogynem, csak még levenném a cipőmet. - mondtam furán, hiszen alig léptem át a küszöböt - Mesélj.
Na és akkor mesélni kezdett, hosszan. Már a szobájában ücsörögtem a babzsákfotelben, amikor elkezdte a sztori azon részét, hogy Shawn felment a színpadra. Mesélt a világításoktól, a látványon át Shawn hangjáig. Mindentől beszámolt, de tényleg.
- És komolyan a 10. sorban állhattam nagyjából! Eszméletlen jó volt! - mesélte ragyogó szemekkel. - Ott, akkor, a koncert után gondoltam igazán bele, mennyire is szerencsés vagy csajszi. Napokig vele, külföldön, forgatni, áh. Álom. Legalábbis legtöbbünknek. - mosolyodott el, aztán rám kacsintott.
Ha tudná, hogy azóta nem tudok összeszorult szív nélkül Shawn Mendes dalt hallgatni, mégis mazochista módon minden este arra alszom el.
Fiona az ölébe húzta a laptopját és pötyögni kezdett rajta.
- Gyere mellém gyorsan! Mindjárt kiteszik! - kiáltott fel.
Felkászálódtam a fotelből és mellé ültem az ágyára. Valóban, nagyon kevés időt vártunk és a YouTube kiadta.
Fiona hihetetlen gyorsan kattintott és a videó elindult.
Kiírták a neveket, a dal címét és már ment is.
Az első néhány másodperc a színházban van, amikor éppen végig simít a combomon, azokkal a kicsit érdes, nagy kezeivel. Aztán a jégkorcsolyázás jött, amik között felfedeztem olyan közös nevetést, amikor nem is forgattunk. A kedvenc jeleneteim jöttek, a partról, amikor a lábai között ülök, a mellkasának dőlve, a lassabb részhez végig a táncolásomat illesztették be és a klipet a felvételek megkeverésével zárták. Legvégül a tengerparton, Shawn a vízimentő bódé oldalánál simítja félre egy tincsemet és egymásra nevettünk. Eredetileg ez is egy baki volt, többször újra vettük, mégis beletették. A szám véget ér, csak a hullámokat és a sirályokat lehetett hallani a háttérből a kép pedig elsötétült.
Könnyeztem.
Hiányzott. Hiányzik. Az egész.
Az még hagyján, hogy én majdnem sírtam, de mellettem legjobb barátnőm is szinte sírt, mégis mosolygott.
- Fiona?
- Boldog könnyek, ez olyan szép és őszintén szólva hihetetlen. Veled nap, mint nap beszélek, őt meg fent láttam a színpadon pár órára és mégis. Fura az egész. - suttogta én pedig felnevettem.
- Igen, valóban, fura. Baromira az. - biccentettem. - De mit gondolsz? - kérdeztem.
Egy pillanatig elgondolkozott, aztán mosolyogva megölelt.
- Nagyon jó lett csajszi! Olyan szép vagy és tehetséges és jól mutattok együtt. Persze nem annyira, mint én meg ő. - tette hozzá gyorsan.
Közösen felnevettünk, aztán őrült mód jelezni kezdett a telefonom.
YOU ARE READING
Lights On Honey (Befejezett)
Fanfiction"Shawn nagyot nyelt, majd lesütötte a szemhéját. Pillantása az ajkam, és a tekintetem között cikázott. - Nagyon remélem, hogy van még több is. - mosolyodott el kacéran végigmérve. - Ne aggódj, tudnám folytatni. De ezeket már neked kell levenned róla...