Lights On Honey (Befejezett)

25. Komolyan.

 A kinti padon ücsörögtem és a fülhallgatómat bigyuláltam, amikor egy sötét, fekete autó, tőlem néhány méterre megállt. Shawn ugrott ki belőle, aztán sietősen a szórakozóhely irányába sietett.

- Már kijöttem. – álltam fel.

- Jól vagy? – kérdezte aggodalmas tekintettel. Shawn három lépést tett hosszú lábaival és már előttem is termett. Arcomat a kezei közé véve fürkészett. – Jöttem, ahogy tudtam.

- Köszönöm. – mondtam szárazon, elhúzódtam tőle és elindultam az autó felé.

Az út felét feszült csendben töltöttem, ő persze próbált feldobni témákat, de miután rájött, hogy nem vagyok vevő a csevegésre, zenét hallgatva vezetett tovább.

Néha oda, oda pillantgattam, amitől csak még inkább dühösebb lettem rá. Hajnalban felkelt miattam, nyilván csak a keze ügyébe került ruhákat húzta magára, a haja mindenfele állt, de még ez is leírhatatlanul jól állt neki. Arról nem is beszélve, hogy, ahogyan egyik kezével a kormányt fogta, az alkarján lévő izom megfeszült. Szóval igen, most is helyes volt, mint mindig. Biztos a Baldwin modell lány is egyetértene velem. Remek.

- Minden rendben, Bridge? - törte meg a csendet.

- Miért kérded?

- Mert nyilván van valami, vágni lehetne a belőled áramló feszültséget. – pillantott felém. – Szóval, mi a baj?

- Nem hiszem, hogy érdekel. – fontam össze az alkaromat a mellkasom előtt. Olyan voltam, mint egy durcás óvodás, de új volt számomra az egész helyzet, nem tudtam, hogyan kezelhetném másképp. Még sosem volt még csak hasonlóban sem részem.

- Rólad van szó, még szép, hogy érdekel.

- Aha.

Shawn szemöldöke felszökött.

- Én csináltam valamit? – kérdezte.

- Hihetetlen vagy, komolyan.

- Köszönöm. – egy huncut mosolyra húzta a száját. Felém pillantott, aztán a mosoly eltűnt és megint aggodalmat lehetett kiolvasni a tekintetéből. – Miről van szó?

- Tényleg fogalmad sincs róla, mi lehet a bajom? – fordultam kicsit felé.

- Őszintén nincs. – rázta a fejét.

- Shawn nem nézted a twittert, vagy bármilyen más internetes oldalt? Fő téma, hogy kivel randizol, pontosabban, kivel randizol és ki az, akit néha elővehetsz. – fordultam vissza és hátradőltem az ülésben.

- Várj, Hailey miatt vagy ilyen mérges? – vonta össze a szemöldökét.

- Szerinted? Hónapok óta beszélgetünk, kavarunk vagy nem is tudom, aztán elmész valami modell lánnyal, valami hülye koncertre és elhívod valami hülye étterembe, amiről én az interneten értesülök, mert még csak annyi sincs benned, hogy szólj nekem róla, hogy „remélem barátok maradunk" vagy valami más klisés szöveget. – hadartam. Az ablak felé fordulva, jobb kezemmel gyorsan letöröltem a szemem sarkából legördülni kívánt könnycseppet. Jó, mégis rossz volt ezt hangosan kimondani neki, de ő kérdezte mi a baj.

Shawn irányjelzett, aztán lehúzódott az út szélére.

- Mit csinálsz? – forgolódtam.

- Nem vezetek úgy, hogy nem tudok odafigyelni.

- Milyen felelősség teljes vagy. – suttogtam.

- Ha csak egyedül ülnék az autóban, nem igazán érdekelne. De mivel itt sírsz mellettem, jobb, ha tisztázzuk a dolgokat. – leállította az autót és felém fordult. – Elmagyarázhatom mielőtt mindenféle összeesküvés elmélet születik meg a buksidban?

- Szerintem ezzel már elkéstél.

- Lehet, de nem is hívtál miatta.

- Te sem. Nem is szóltál, hogy Los Angelesben vagy, már napok óta! – böktem meg a vállát.

Lenézett a helyre, ahol hozzáértem, aztán mosolyogva megrázta a fejét.

- Nem voltam a neten az utóbbi napokban, max. a Netflixet néztem, vagy a családommal beszéltem. De láttam a képeket a vacsoráról, mert a PR-osom mutatta. Többen voltunk ott és munkavacsora volt. Hailey jó barátommá vált az utóbbi időben, de semmi több. Egyébként nagyon sok dolgom van a stúdióban, mert már gondolkozok a 3. albumomon, belekezdek, amint a turnét ősszel befejezem. Azért vagyok itt L.A.-ben és szólni akartam, de mostanában semmi időm nem volt. Ezért írtam, amire viszont nem válaszoltál. – magyarázta és azokkal a nagy barna szemeivel, mélyen a szemembe nézett. – Nincs másik lány, de nincs leállás számomra. Most minden beindult, pörög ezerrel és nagyon élvezem, de meg találtam a lányt, akivel szeretnék időt tölteni. Most már nem foglak elengedni, azért, mert nem vagy biztos bennünk. – nyúlt a kezemért. – És ne sírj miattam, mert attól kikészülök.

- Oh, értem. – sóhajtottam. – Túl sokat jár az agyam... meg a szám. Ne haragudj.

- Nincs semmi baj, de megőrülök tőled. – mosolyodott el. – Jobban örülnék, ha először engem kérdeznél, ha már adsz mindenféle internetes cikk véleményére. Én benne vagyok egy ideje, tudom kezelni, neked még nagyon az eleje.

- Én biztos vagyok bennünk. – húztam ki magamat. – Vagyis az lennék...

- Hm? – hajolt közelebb

- Ha mondjuk, most már komolyan lennénk? – néztem rá kicsit félve a választól.

A srác, akibe kezdek beleszeretni milliónyi lány kedvence, szerintem érthető, hogy ha szeretném hivatalossá tenni, hogy hozzám tartozik.

Az út szélére lehúzódott autóban ücsörögve vártam a választ a sráctól, akinek az arcát az utcai lámpa fénye halványan megvilágította, akivel már hónapok óta bénázok és hetek óta tűkön ültem a pillanat miatt, ami ezután jött.

- Ennél komolyabb nem is lehetnék. - kulcsolta össze az ujjainkat. – Nem volna rossz dicsekedni vele, hogy te vagy a barátnőm. – simított egy tincset a fülem mögé, aztán áthajolt a kéziféken és egy gyengéd, puha csókot lehelt az ajkaimra. – Még ha eddig úgy is tűnik, hogy sok bajom lesz veled. – suttogta. A lehelete csikizte a bőrömet.

Válaszul rácsaptam a karjára, aztán mosolyogva, csillogó szemekkel odahajoltam hozzá még egy csókért.

- Örülök, hogy ma este véletlen téged hívtalak fel. – simítottam végig a vállán.

Shawn kacsintott egyet és mosolyogva visszadőlt a helyére. Beindította a kocsit és továbbmentünk. Az út további során informáltam merre menjen, hogy Gracenél kössünk ki.

- Azért majd még beszélnünk kell néhány dologról. – mondta már a bejárón állva, két búcsúcsók között.

- Bármiről. – bólintottam és egy újabb csókot kértem. – Most viszont menj, pihenj tovább és majd beszélünk. – beharaptam az alsó ajkamat és a füle mögött beletúrtam a hajába. – Köszönök mindent.

- Igazán nincs mit édes. – adott egy utolsó puszit a számra, aztán kiszálltam a kocsiból és a bejárati ajtóhoz osontam. Intettem egyet, mielőtt újra beindította volna az autót és halkan bementem a házba. Az ajtónak dőlve, vigyorogva lecsúsztam a földre. Arcomat a két kezembe temettem és nem értettem, hogy lehettem ilyen hülye és gyerekes? 

Mégis, akar engem!