Lights On Honey (Befejezett)

34. Az óceánra néző ház

Sziasztok! Végre feltudtam tölteni az új részt, amit már egy ideje írogattam, de a vizsgaidőszak nem engedte, hogy be is tudjam tisztességesen fejezni. Mostanra elkészült, szóval jó szórakozást hozzá! - xxJ 

- Az a meglepetés, hogy betörünk valahova? – viccelődtem, miközben Shawn magába nevetgélve befordult egy felfelé vezető bejáróra.

Egy, a parttól nem messze lévő kapun haladtunk át, aztán egy rövid útszakasz végén megjelent ez a bejáró, ami egy emeletes, fehér házhoz tartozott. A bejárati ajtó előtt legalább négy, öt autó még lazán elfért volna mellettünk, de Shawn kocsiján kívül nem volt ott egy sem.

- De most komolyan, hol vagyunk? – forgolódtam. – Elraboltál? – tettem ijedtséget.

- Na tessék, lebuktam. – húzta el a száját. – Jössz? – mosolygott.

- Hova, a csapdádba?

- A házba? – nyúlt a zsebében lévő kulcs után.

Az autó mellett ácsorogva néztem, ahogyan kihúzza magát és néhány lépéssel meg is teszi az ajtó és a közte lévő távolságot. A kék ing meg, meg feszült a háta kemény izmain, ezzel ellentétben, a keskeny csípője körül szabadon lengett. Lassan én is megindultam felé, Shawn pedig kinyitotta előttem az ajtót.

- Besétálok az oroszlán bányájába. – motyogtam, a küszöb felett átlépve.

- Maximum a barlangjába. – hallottam, ahogyan engem követve jóízűen nevetett.

Figyelni már nem igen figyeltem. A ház úgy volt berendezve, hogy megszólalt. A nappalitól kezdve a vele egybenyíló konyhán át minden elegáns és visszafogott volt.

- Mit szólsz hozzá? – lépett mellém Shawn, amikor az ablakból kémleltem a partra néző kilátást.

- Nagyon szép. – válaszoltam, addigra már a nappali sarkába lévő zongora felé lépkedve. Az ablakon átszűrődő fény meg világította fekete színét. – De miért vagyunk itt? – néztem felé kíváncsian.

Shawn a zongora másik végéhez lépett.

- Megvettem. – mondta a válla felett körbe pillantva. – A lakberendező remek munkát végzett, de még egyáltalán nem érzem az otthonomnak. Még sok minden hiányzik, például a kaja a hűtőből. – mosolygott.

Egy pillanatig döbbenten álldogáltam, aztán elé léptem.

- Akkor ez azt jelenti, ha jól értem, hogy van egy lakásod, alig fél órára tőlem? – kérdeztem nagyokat pislogva.

- Igen, így van. – biccentett Shawn. – Mondjuk, biztosan csak véletlen vagyunk közel egymáshoz.

- Aha. – vontam fel a fél szemöldökömet.

– Már terveztem, hogy veszek egy házat, de nem tudtam hol, satöbbi. De most úgy éreztem itt lenne a legelőnyösebb. Sokat szállok meg mostanában az itteni hotelben. – nézett le rám, a szeme sarkába sorakozó mosolyráncokkal. – Azért sikerült meglepjelek?

- Ah. – legyintettem. – Emberek ezrei vesznek miattam óceánpartra néző házat Los Angelesben. – léptem közelebb hozzá. – Hogy lehetsz ennyire aranyos? – pislogtam fel rá.

- Aranyos? Hmm. Nem tudom, inkább lennék sármos, vicces, tehetséges... - ráncolt szemöldököm láttán megállt. – Igazad van egy ilyen szöveg inkább ideillő: Ezt hozod ki belőlem.

Felém hajolt, hogy megcsókoljon, de éppen sikerült arrébb lépnem.

- Nem, nem az előbb megtörted a varázst.