Lights On Honey (Befejezett)

15. Venice Beach

 Másnap délelőtt végre eljutottam Gracehez, hogy egy kicsit beszélgessünk az egyetemről. Nem töltöttünk sok időt együtt, mert aztán jelenésem volt a forgatás előkészületein. Joanna szokás szerint úgy viselkedett, mint akit túladagoltak koffeinnel. A kiválasztott ruháimat előre vállfákra tette és a kiegészítőket is rendben találta, de a cipőm eltűnt. Ennek eredményeképpen Andrew-val, Noraval, Shawn stylistjával és szinte mindenkivel kiabált, így én csendben elkezdtem felvenni a laza spagetti pántos, csipkés fehér trikót, a farmer shorttal, és a kiegészítőket.

- Addig Lena megcsinálja a hajadat, amíg Joanna megtalálja a cipőt. – Nora megérintette a vállamat, aztán bemutatott a fodrászlánynak. - Lena a személyes mesterfodrászom itthon, így magam ajánlottam a vezetőknél. – mosolygott a fiatal, piercinges, színes hajú lányra.

- Szia. – mosolygott rám Lena a tükörből, amíg én leültem a forgószékre. – Szép hajad van nagyon. – kezdte el méregetni. – Bridgit vagy igaz?

- Igen, Bridgit Menley. – válaszoltam és közben az érdekes piros, vörös, fekete haját kémleltem. Nagyon jól állt neki. – Fájt a piercing csináltatása?

- Melyik? – nevetett halkan. – Van a fülcimpámban az a kis bogyó, meg a karika a fölső részen, na azok jobban fájtak, mint az orromban lévő kis karika. Te is szeretnél? – vonta fel a fél szemöldökét.

- Ja nem. – mosolyodtam el. – Anyám ki is nyírna, meg nem is nagyon az én világom.

- Az enyém se örült neki. – nevetett fel.

Besütötte a hajamat, nyárias hullámos tincsekre, aztán mind a kettő oldalról apró fonatot csinált, amit hátul lecsatolt.

- Meg van! – repült be az ajtón Joanna. – Parancsolj! – egy fehér pántos szandált tett le mellém.

- Még hajlakkot fújok az egész frizura lefixálásához, aztán mehetsz. – mondta Lena, látva, hogy Joanna milyen izgatott.

- Erről van szó! Egy zseni vagyok. Minden tinédzser lány így szeretne öltözködni majd. – mosolygott az ölöztetőm, mikor a szandállal a teljes képet látta.

 Lena a tükörnél támaszkodva, mosolyogva forgatta a szemét, aztán a telefonját nyomkodta. – Bejelöltelek, majd jelentkezz, ha LA-ben lennél. – köszönt el, amikor elindultam ki.

- Mindenképp. – biccentettem.

 Nora nem volt sehol, ahogyan Andrewt se láttam. Csak az előbbi asszisztense bukkant hirtelen elő. Ő kísért ki a parton lévő vízi mentő toronyhoz. A strand le volt zárva, így a távolban kíváncsi bámészkodókra lettem figyelmes.

- Hello, hippi. – Shawn vigyorogva lépett felém.

 Tudom, tudom, sokat ecseteltem már milyen átkozottul jól néz ki, de ha ezt most nem írnám meg, saját magamnak okoznék csalódást. 

 A hosszú nadrágja a bokája fölé volt hajtva, egy kék, apró fehér mintás inget viselt, ami felül ki volt gombolva, így belátást engedve a feszes, izmos mellkasára. A rövid ujjú ingnek hála mind a kettő tetoválása láthatóvá vált, igaz a felkarján lévő csak éppen. A szokásos körgyűrű ott volt az ujján, nagy barna szemei sarkában a szórakozottság ráncai jelentek meg és a személyes kedvencem, a göndör fürtök, amiket a szél a hajlakk ellenére is kicsit összekócolt.

- Szia. – nyögtem ki zavaromban. A bámészkodók fele őrjöngeni kezdett mögöttünk.

- Intézem. – Andrew a füléhez szorított telefonnal megindult arra.

- Ez kicsit olyan volt, mintha kiakarná őket iktatni. – nevetett Shawn a távolodó menedzsere után tekintve.

Rendes.

Mint mindig.

Úgy tesz, mintha semmi nem történt volna, de sajnos feszülten és kínosan érzem magamat mellette. Nem tudom, hogyan fogom tudni kibírni a mai napot.

- Hogy teltek a napjaid? – kérdezte megtörve az általam okozott csendet.

Shawn zsebre dugott kézzel várta, hogy válaszoljak.

- Ja, hát jól. Tegnap futni voltam egyet, ma pedig meglátogattam a nagynénémet. A legjobb barátnőmmel is volt időm végre beszélni kicsit. – kezdtem mesélni, aztán hirtelen beugrott. – Tényleg! - nem lesz kínos, itt fogok „fangörlölni" – Csinálnál esetleg a telefonommal egy apró videót, amit elküldhetek neki? – kérdeztem óvatosan.

- Persze. – mondta egy nagy mosoly kíséretében. – Add a telód.

- Most? – néztem körbe.

- Miért ne? Andrew még intézi, hogy csendben legyenek, a rendezőnk még méregeti a partot, ők ott veszekednek – intett egy csoport felé, akik ugyanúgy a klipen dolgoznak. – Ennyi időnk még biztos van. – nézett rám mosolyogva és kivette a telefont a kezemből.

Annyira hálás vagyok, hogy nem lett távolságtartó a történtek után.

- Mi az? – kérdezte.

Veletek is előfordult már, hogy az „odavagyok érte" fiút olyan hosszan bámultátok, csillogó szemekkel, amíg az észre nem vette és reagált volna? Legyen az akár egy tekintet? Aha. Velem most ez történt. Kínos.

- Semmi fontos. – mondtam zavartan, aztán a telefonra biccentettem. – Fionának hívják.

- A telódat? – ráncolta a szemöldökét.

- Neeem, a barátnőmet. – meredtem rá.

- Jól van na, csak vicceltem. – vigyorodott el. – Legalábbis próbáltam. – szórakozottan megvonta a vállát.

Shawn nyomkodta a telefont, aztán maga elé emelte és körbevideózta vele a partot. Egészen a hamburgert áruló fabódétól, a horizonton át a pálmafákig, aztán kamerát váltott, hogy az őt mutassa.

- Szia Fiona! – mosolygott. – Remélem az előbbi sirálytól még halottad, hogy köszöntem. – nevetett – Na, mindegy, nem lényeg. Éppen itt vagyunk Venice Beachen a forgatás utolsó napján és így a nyár –lassan- közepén már elég meleg van. Használd ki a szünetet és a jó időt te is. – kacsintott. – Halottam róla, hogy erősíted a seregemet, azzal, hogy rajongó vagy, szóval ez úton köszönöm neked – megfogta a karomat és odahúzott maga mellé. – Amin...

- Mit csinálsz? – kérdeztem nevetve Shawntól éppen félbeszakítva a mondandóját.

- Gondoltam ne csak álldogálj itt. – mosolygott tovább, aztán újra a kamerába nézett. – Amint látod Bridgit is itt van velem, ha esetleg szeretnél majd egy aláírást, nyugodtan írd meg neki és meglátjuk, mit tehetek az ügy érdekében.

- Akkor szerintem már most szignózhatsz valamit. – nevettem fel. – Fionát ismerve semmi szükség rá, hogy írjak neki.

- Oh, oké. Hát Fiona, amint mondtam élvezd ki a nyarat és aztán sok sikert az egyetemen. Szia. – intett a kamerába és miután én is intettem egyet leállította. – Ez jó lesz így? – kérdezte a telefonom kijelzőjét nézve.

- Igen, tökéletes, köszönöm szépen. – vettem át tőle. – Jó vagy ebben.

- Az amatőr videók miatt vagyok ott ahol. Meg amúgy is szeretem a rajongóimat, hiszen rájuk is ugyanez vonatkozik. Nekik köszönhetem a legtöbbet.

- Fiatalok! Még ma idejönnétek?! – kiabált a rendező.

- Miért ilyen ideges ma mindenki? – kérdeztem.

- Ez általában így megy. – mondta Shawn egy biztató mosolyt megeresztve, aztán együtt végighallgattuk a rendező utasításait és elkezdődött.