A fekete paripa

Egy átlagos nap

Alig, hogy elértük a lovardát, egy kicsit lenyugodva léptem be a lovak megszokott otthonába. Egyenesen Szélviharhoz szaladtam, aki vidáman nyerítve dugta ki a fejét a box ajtaján.
- Igen, én is örülök neked, haver! - nevettem vidáman, majd kinyitva az ajtót, megfogtam a kötőféket és a lovarda falán levő kiálló kampókhoz erősítettem.
- Most mit csinálsz? -kérdezte Seth érdeklődve.
- Nem egyértelmű? Lovagolni fog. - szólalt meg helyettem Aaron, közben megrázta a fejét.
- Jól van na! Nem hibáztathatsz, hisz úgy is máson jár az eszem. - nézett Aaron-ra.
- Egyébként, Alex! - fordult felém a szőke - Lesz valami program otthon? - kérdezte érdeklődve, mire felé fordultam amolyan " holvanmégahétvége" fejjel. - Csak nem elfelejtetted, hogy péntek van?
- Komolyan? - néztem rá kicsit meglepődve. Észre sem vettem, hogy ennyire gyorsan telnek a napok.
- Komolyan. Matt biztos írt már neked. - dőlt neki az istálló falának, majd keresztbe fonta a karját maga előtt.
- Még is honnan veszed? - kérdeztem.
- Onnan, hogy engem már hívott. Azt üzeni neked, hogy egy óra múlva itt lesz érted.
- Miről beszéltek? - szólt bele a beszélgetésünkbe Seth. Róla meg is felejtkeztem pár percre.
- Ha már itt tartunk, vele mi lesz? Ugye nem akarod itt hagyni? - mutatott felé Aaron, figyelmen kívűl hagyva az előbb feltett kérdést.
- Természetesen nem hagyom itt. Bemutatom Matt-nek és Richard bácsinak! Remélhetőleg jól ki fognak jönni. - mondtam bizakodva, majd mikor úgy éreztem, hogy Szélvihart felszereltem minden lovagláshoz szükséges dologgal, magamra kaptam a lábszár és könyökvédőket, és a kobakot majd megfogva a kantárszárakat elkezdtem vezetni a lovat az egyik karám felé.
- Még mindig nem mondtatok nekem semmit. - szaladt utánunk Seth, majd megragadta a vállam. - Válaszolj a kérdésemre légyszíves!
- Igen. Válaszolj neki! - bólogatott a szőkeség mellettem, mire megálltam és az unokatesóm felé fordultam.
- Mivel péntek van ugye, így hétvégére minden tanuló haza mehet a családjához.
- De neked meghaltak a szüleid. - vágott a szavamba, mire egy pár másodpercre megtorpantam. Azonban nem hagytam győzni az érzést, hogy mennyire hiányoznak nekem, ezért folytattam amit elkezdtem.
- Igen, ez igaz, azonban a nagybátyám magához vett, nem sokkal apa halála után és nem olyan sokkal később felbukkant a bátyám is. - ecseteltem, majd kiérve a karámba, azonnal felpattantam a nyeregbe, és meg sem várva, hogy bármit is reagáljon rá elindultam. Eleinte könnyű ügetéssel kezdtem, de a kezemet éles fájdalom járta át, így megkellett állnom egy kicsit. Szélvihar azonnal felnézett rám, mire egy apró mosolyt ejtettem felé. Végre kihozom egy kicsit mozogni, de nem élvezhetem a fájdalom miatt. Nem! Ennyivel nem adom fel! Újból neki iramodtunk, eleinte ismét könnyű ügetéssel, ezzel szoktam a fájdalmat, ami bele-bele nyilalt a kezembe, ami végül már fel sem tűnt, így aztán vágtába ugrattam a lovat, aminek köszönhetően a sebességünk megnőtt. Nagyon jó érzés volt, ahogy a szél belekapott a ruhámba, ezzel együtt mindenemet átjárta a kissé hideg fuvallatt, de pontosan ezt szeretem a lovaglásban. Ami a legfontosabb nem csak én, hanem Szélvihar is. Mikor már ki lovagoltam magam, visszamentem a többiekhez. Aaron a karám falának dőlve unottan figyelt minket, ellenben Seth nagyon izgatott volt.
- Ez nagyon király volt! - mondta vidáman, mikor melléjük értünk.
- Igen, én is élveztem. - értettem vele egyet, majd leszállam a nyeregből.
- Hé, Alex! - lépett mellém Aaron, majd elkapta a sérült csuklómat. - Neked vérzik a kezed! - mutatott a gézre, amit enyhén átitatott a vér.
- Fel sem tűnt. - néztem a kezemre, majd Aaronra aki kivette a zsebemből a telefonom és tárcsázni kezdett. - Most még is mit csinálsz?
- Gondolom nem akarsz elmenni az orvoshoz, hogy kicserélje neked, szóval hívom Davidet. - mondta és már nem is hozzám beszélt. Úgy gondoltam amíg telefonál visszaviszem Szélvihart a bokszába, egy kézzel azonban nem nagyon menne, így Seth felé fordultam.
- Gyere, segíts! - intettem neki, majd az ép kezemmel a lovat az istálló felé vezettem. Seth szó nélkül követett. Mikor visszaértünk az épületbe elmondtam Seth-nek, hogy mi a dolga. Eleinte nem tetszett neki, hogy mit akarok a nyakába sózni, de miután elmondtam neki, hogy megcsinálnám én magam, ha tudnám, közben a kezemre is rá mutattam, nem vitatkozott velem többet. Tíz perc alatt leszerszámozta a lovat, majd a bokszába vezette, majd vissza mentünk Aaron-hoz, aki mellett addigra David álldogált, rám várva.
- Mit csináltál már megint? - kérdezte David érdeklődve, amikor megmutattam neki a tenyerem.
- Csak lovagoltam egy kicsit. - mondtam, majd leültünk egy padra, és vártam, hogy átkösse a sebet. - Kösz, hogy átkötöd.
- Szívesen. - mondta, közben Aaron-ra nézett, aki a másik kezembe nyomta a telefonom.
- Matt öt perc és itt van. - mondta, majd karba tette a kezét maga előtt.
- Rendben. Megyek összepakolok és mehetünk a parkolóba. - álltam fel és elindultam a koli felé. Kicsit ideges voltam, hisz Seth most fog először találkozni a bátyámmal és Richard bácsival, így nem tudhatom, hogy mit fog majd csinálni, ha találkozik velük. Elég hamar elkészültem a pakolással, kis gurulós bőröndömet húztam magam után, meg persze Seth-et is rángatnom kellett mert nem haladt, pedig neki nem is volt semmi cucca amit hoznia kellett volna magával.
- És ezek az emberek, jók hozzád? - kérdezte érdeklődve, mikor már a parkóló felé igyekeztünk. Aaron nem tartott velünk, neki más dolga akadt.
- A bátyámról és a nagybátyámról beszélsz. Még szép, hogy jók hozzám. Ilyen hülye kérdést. - ráztam meg a fejem, mikor elérkeztünk a parkolóig, ahol egyből megláttam Matt-et a kocsinak dőlve várakozni.
- Matt! - intettem felé, mire a száján, nagy mosoly terült szét. Lépteimet megszaporáztam, lehagyva így az unokatesómat, aki csak úgy kapkodta a lábát, hogy tarthatsa velem a tempót. Amint odaértem Matt-hez lepacsiztunk egymással, persze nem a bekötözött kezemmel.
- Szia, Alex! - borzolta meg a hajam, majd végig nézett rajtam. - Csak nem nőttél ez alatt az egy hét alatt?
- Nem hiszem. - ráztam meg a fejem, mire Matt tekintete a mellettem álló Seth-re tévedt.
- Egy új barátodat akarod most haza hozni? Szólnod kellett volna előre! - dorgált meg egy kicsit.
- Igazából ő nem egy barátom. Matt! Bemutatom neked Seth Richardson-t az unokatestvéremet. -intettem az említett felé - Seth! Ő meg itt a bátyám, Matthew Johnson.

Meghoztam az új részt :) Ezer bocs mindenkinek, hogy ilyen sokáig tartott összehozni ezt! :) ;)