A fekete paripa

Titokzatos nyaklánc

A Nap ragyogóan sütött, egyenesen bele a szemembe. Egy kicsit még kómásan, de feltápászkodtam, hogy elhúzzam a függönyt. Mikor már tisztán láttam, hozzáfogtam az öltözéshez. Egy fekete újatlant és egy világos kék rövidnadrágot választottam. Miután felöltöztem az órára néztem. Öt perc múlva dél. Aszta. Jó sokáig aludtam. Leszaladtam az emeletről, a nappaliba, ahol Richárd a bőrkanapén üldögélt és egy újságot olvasott.
- Jó reggelt! - köszöntem neki, mire rám nézett és elmosolyodott.
- Tudod ugye, hogy hány óra van? - nézett rám gyanakodva. Bólintottam, majd leültem mellé a díványra. - Jövő héten itt a suli! Remélem felkészültél rá.
- Még mindig sokkol egy kicsit a dolog, de nem tudok ellene tenni semmit. - vontam meg a vállam. Alaposan végig mért szemeivel, majd a nyakláncomon megakadt a szeme.
- Azt honnan szerezte? - érdeklődött izgatottan.
- Sebastien-től kaptam szülinapomra. - mondtam közben az arcát fürkésztem.
- Sebastien! - kiáltott a komornyiknak, aki pár másodperccel később meg is érkezett a helyiségbe.
- Igen, gazdám! Mit parancsol? - kérdezte a komornyik egy kicsit félve.
- Honnan szerezted azt a nyakláncot? - rivallt rá a férfira, közben én meglepetten néztem hol ő, hol a komornyik irányába.
- Tegnap este, az ajtó előtt találtam, uram! Alex úrfinak volt címezve. - mondta a komornyik, de látszott rajta, hogy ő is meglepődött egy kicsit. Biztos azon gondolkozott szerencsétlen, mi rosszat tehetett.
- Más nem volt a papírra írva? - faggatta tovább a komornyikot Richárd.
- Nem, uram! - mondta csendesen Sebastien.
Egyáltalán nem értettem mi ez az egész. Ez csak egy nyamvadt nyaklánc.
- Elmondanád nekem is, hogy mi ez az egész? - kérdeztem meg végül, mert elegem volt ebből a viselkedéséből.
- Semmi! Nem tartozik rád! - mondta, majd felviharzott az irodájába. A komornyikkal összenéztünk, majd intett felém, hogy üljek az asztalhoz, hozza az ebédet. Bólintottam, és helyet foglaltam az asztalnál. Pár perccel később visszatért hozzám egy tányér borsó levest hozva a tálcán. Szeretem amikor a kedvencemet készíti ebédre.

- Sebastien! Nem tudod, hogy hol van a bátyám? - kérdeztem érdeklődve a komornyiktól.

- Nem, úrfi! Korán ment el, de azt mondta, hogy ebédre visszaér. - nézett az ajtóra, mert pont akkor lépett be rajta az említett. Elmosolyodtam.

- Hé, Matt! - kiáltottam oda hozzá, majd megvártam, míg leül mellém az asztalhoz.

- Jó reggelt, öcsi! Gondolom nem rég keltél fel! - mondta üdvözlés gyanánt.

- Honnan tudod? - kérdeztem érdeklődve.

- A hajad még mindig össze-vissza áll! - mondta és még jobban összeborzolta.

- Hagyd abba! - mondtam mosolyogva. - Kérdezhetek valamit tőled?

Bólintott, így bele kezdtem.

- Nem tudod, hogy Richárd milyen kapcsolatban van ezzel a nyaklánccal? - mutattam a nyakamba lógó tárgyra. Matt alaposan megnézte, de csak a vállát vonta meg.
- Miért kérdezed? - érdeklődött.
- Azért, mert mikor meglátta egyből nekem és Sebastien-nek esett, és az érdekelte, hogy honnan szereztük. - mondtam két falat között.
- Ez valóban érdekes. - mondta ő is, majd mikor a komornyik neki is kihozta az ételt egyből neki kezdett enni.
Már az étkezést nagyban befejeztük, mikor Richárd nagy léptekkel jött le az emeletről. Még mindig ideges volt. Matt is látta mennyire.
- Minden rendben, Richárd? - kérdezte tőle érdeklődve. Komolyan Matt? Szerinted minden rendben?
- Persze, hogyne. - mondta.
- Elég volt! - álltam fel a kanapéról, mert időközben át ültünk oda - Most elmondod, hogy mi a bajod!
- Nem mondhatom el! Hidd el, ez a te érdeked is. - mondta és vissza ment az irodájába. Tök feleslegesen jött le.
- Ez nagyon idegesít! - ültem vissza duzzogva.
- Ne is foglalkozz vele! Majd elmondja mi a baja, ha akarja. - legyintett egyet a bátyám. Látom őt annyira nem érdekli a dolog. Már épp indulni akartam fel a szobámba, mikor kopogásra lettem figyelmes. Sebastien nem hallotta meg, ezért én nyitottam ajtót. Nagy meglepetésemre nem volt az ajtó előtt senki, csak egy boríték a földön. Nekem jött. Felvettem, majd ki bontottam. Egy levél volt benne. Elkezdtem olvasni, de félúton abba hagytam. Ezt egyszerűen nem akarom elfogadni!
Szép lassan visszamentem Matt-hez. Látta, hogy valami nincs rendben velem.
- Minden rendben? - kérdezte, mire én csak átnyújtottam neki a levelet.
- " Kedves Alex! - kezdte el hangosan olvasni - Szeretném, ha tudnád, hogy semmi kedves gesztus nincs bennem, csak jobban jársz, ha így mondom el az igazat és nem személyesen. Az apádról van szó. Tudod, hogy halt meg? Úgy, hogy megöltem. Tudom azt mondták, hogy munkahelyi baleset, de ez csak annak lett álcázva. A láncok amik a vasgerendát tartották, még a baleset előtt megrongáltam. Csak szerettem volna ha tudsz róla. Az okát kérdezd Richárdtól!
Ui: Jobb ha mostantól vigyázol magadra! " - a végét már halkan olvasta. Szerintem ez őt is ugyan úgy sokkolta, mint engem. Ez még is mi akar lenni? Egy beismerő vallomás? De még is kiírta?
- Richárd! - kiáltottam el magam. Szemeim könnyes voltak, egész testem remegett. Ideges voltam.
A férfi szép lassan eljött közénk. Már nem volt ideges.
- Figyelj, Alex! Én...
- Most mondd meg miért halt meg át az apám! - vágtam a szavába elég durván. Meglepődött.
- Nem értelek! - mondta szemrebbenés nélkül. Hazudott. Tudtam, hogy hazudott.
- Tessék! Olvasd csak el! - vettem ki a levelet Matt kezéből, és átnyújtottam neki. Elolvasta, majd láttam a rémületet az arcán.
- Még az egyetemen történt...- kezdte a mondandóját - a bátyám, Erick Turner, meg én folyton együtt voltunk. Igazán jó barátok voltunk. Az egyik este történt, hogy együtt jöttünk haza egy buliból. Kocsival voltunk. Egyikünknek sem szabadott volna vezetni, ugyan is eléggé felöntöttünk a garatra, Peter még is úgy döntött, hogy ő vezet. Már elhagytuk a várost, ugyan is egy másik városban volt a buli, amikor frontálisan ütköztünk egy velünk szembe jövő autóval. A sofőr azonnal meghalt, mi persze sértetlenül megúsztuk. - itt elhalkult egy kicsit. A bátyámmal összenéztünk. Meglepett amit hallottam.

- Még mindig nem értem, hogy ezért miért kellett megölnie az apámat. - törtem meg a kínos csendet.

- Másnap tudtuk meg, hogy a halott sofőr, Erick barátnője volt. Mikor megtudta a szomorú hírt, meg, hogy miért ült olyan későn volán mögé, keserves sírásban tört ki. Az apádat okolta a haláláért. A diplomaosztó után egyikünk sem tudta, hogy hol van, vagy hogy mit csinál. - hallgatott el megint.

- Még egy valami amit nem értek. A nyaklánc. Mi köthető Erick-hez? - néztem az említett tárgyra.

- A barátnőjétől kapta. Nem tudom, hogy miért adta neked, hisz én az ő helyében nagyon vigyáztam volna rá. Nem adtam volna túl rajta. - nézett ő is a nyakláncra. - Ha most megbocsájtotok visszamegyek a szobámba. - ezzel el is indult az emelet irányába.

Egy darabig még Matt-tel a kanapén ültünk. Emésztettük a hallottakat.

- Szerintem jobb lenne, ha levennéd azt a nyakláncot. - szólalt meg Matt.

- Miért? - néztem a bátyám szemébe.

- Azért, mert ő is megírta, hogy idézem : "Jobb ha mostantól vigyázol magadra!" - mondta és azért, hogy meggyőzőbb legyen az arcomba nyomta a levelet, hogy eltudjam olvasni a végét.

- Nem félek tőle. Ez a nyaklánc meg tök jól néz ki, szóval rajtam marad. Szerintem én is fel megyek a szobámba. - mondtam és már indultam is.

Ezzel a mese délutánnal jól elment az idő. A szobámban levő óra negyed 7-et mutatott. Egy kicsit még Ps-eztem, majd mentem fürdeni. Nem sokkal ez után Sebastien megérkezett a szokásos lefekvés előtti csemegémmel. Miután mindent elfogyasztottam a komornyik vidáman hagyta el a szobámat. Egy darabig még nem tudtam elaludni. Gondolkodtam Richárd történetén. Na meg azért is izgultam mert holnap után Augusztus 31-e. Nem soká gimnazista leszek! :)

Tudom, hogy nem lett valami jó, de majd jönnek az események. :D