A fekete paripa

Mindenki egyenlő

Néma csöndben lépkedtem Seth mögött, aki igen határozottan a matek terem felé igyekezett, ahol az osztályom többi tagja is megtalálható. Mikor elértük a vajszínűre festett ajtót, megtorpantam.
- Én még sem megyek be Seth! - néztem az előttem álló fiúra, aki már kopogáshoz emelte a kezét.
- Ugyan, ne legyél csacsi! Elvileg ez egy iskola, ahova a diákok azért járnak, hogy tanulhassanak. Ő meg egy tanár, akinek az a dolga, hogy tanítson. - nézett felém a tök logikus gondolkodásával. Kopogott, majd várt.
- Fáradjon beljebb! - hallatszott odabentről egy mély férfi hang. Nyeltem egyet. Seth kinyitotta az ajtót, majd belépett. Én hezitáltam. Azonban kuzinom megragadta a karomat és berántott maga után a terembe, majd becsukta az ajtót. Mr. Andrew az asztala előtt állt keresztbe fonta karjait maga előtt.
- Alex Johnson. - nézett rajtam végig - Na és te ki vagy?
- Seth Richardson, örülök, hogy megismerhetem. - nyújtotta felé a kezét illedelmesen a srác. Persze a tanár, hozzá sem akart érni. Ismét felém fordult.
- Azt hittem bele véste abba az apró kis agyacskájába, hogy azt mondtam, nem teheti be a lábát az órámra. Igazgatóit akar vagy mit? - hevesen megráztam a fejem - Akkor hagyja el a tantermet, és örüljön, hogy most jó kedvemben talált! - kezével az ajtó felé mutatott.
- Igen is tanár úr! - indultam volna azonnal, de Seth nem engedte.
- Engedj el Seth! Már annak is örülök, hogy nem kerültem nagyobb bajba. - kezdtem el rángatni a kezem, hogy végre elengedje.
- Olyan kis naiv vagy. - mondta, majd visszafordult a tanár felé. - Még is mit képzel ki maga? - kérdezte egy kicsit fenn hangon.
- Egy tanár vagyok, akivel tisztelettel kell, hogy beszélj. Te is igazgatóit akarsz? - kezdett egyre dühösebb lenni.
- Igaz, hogy egy tanár, de nem fogok tisztelettel beszélni magához, mert nem érdemli meg. Még is miért nem hagyja Alex-et is matekot tanulni?
- Azért, mert nem ebbe az iskolába való. Javasoltam már neki, hogy menjen át egy másik iskolába, de hiába. A kollégáim is mind bolondok, hogy megtűrik az órájukon, különben már rég elment volna. Tényleg, ezt javasolni is fogom a következő értekezleten. - ezt már nem is nekünk mondta. Teljesen belemerült a gondolataiba. Seth ezt nem igazán nézte jó szemmel, főleg azt, amiről a tanár úr nagyban elmélkedett. Éreztem, hogy azzal a karjával amelyiken igen erősen tartott, megfeszült az izom.
- Seth! Ne csinálj nekem még nagyobb bajt! Kérlek! Ez a tanár még ki is rúgatna, ha lenne rá megfelelő indoka. - hajoltam közelebb hozzá. Azt hittem nem fog rám hallgatni, de még én is meglepődtem azon, amikor egy nagy levegőt vett, majd mosolyogva rám nézett. Azonban ez nem a jó szándékú mosolya volt.
- Rendben, Alex! A te kedvedért nem fogok meggondolatlanul cselekedni, azonban elhiheted nem hagyom ennyiben a dolgot. - mondta, majd visszafordult Mr. Andrew felé - Most rögtön elmegyünk az igazgatóhoz. - megragadta a karom és elkezdett az említett irodája felé ráncigálni. Mr. Andrew is kicsit idegesen kapta a fejét utánunk, majd miután az osztálytársaimnak kiosztotta a feladatokat, utánunk jött. Addigra én és Seth már az igazgató ajtaja előtt álltunk.
- Ne csináld Seth! Nem akarom, hogy bemenj! - próbáltam visszarántani az ajtótól. Sajnos ő bizonyult az erősebbnek, így pár centi hiányzott, hogy elérje a kilincset.
- Miért nem akarod, hogy az igazgató megtudja ezt? Alex! Az a tanár lenéz téged, és ez nem el fogadható egy iskolában. Vannak szabályok, amiket minden tanárnak és diáknak egyúttal be kell tartania. - velem szembe állt és úgy mondta - Azt szeretnéd, ha örökre így lenézzen téged? - megráztam a fejem - Akkor?
- Én csak nem akarok senkinek sem gondot okozni. - hajtottam le a fejem. - Épp elég az, hogy ösztöndíjjal vettek fel ide. - suttogtam.

- És akkor mi van, ha ösztöndíjjal vettek fel? Ez nem azt jelenti, hogy kevesebbet érnél az itt tanuló összes diáktól. - a vállamra tette a kezét, és bíztatóan rám mosolygott. Komolyan megváltozott.

- Maguk ott! Azonnal jöjjenek el attól az ajtótól! - jelent meg Mr. Andrew a folyosó végén. Szabályosan megrémültem, ahogy ingerülten felénk igyekezett.

- Seth! - szólítottam meg, a fiút, aki gúnyosan elmosolyodott, majd az ajtóhoz lépett, és kétszer jó hangosan bekopogott.

- Bejöhet! - hallatszott az igazgató hangja az ajtó túloldaláról.

- Gyere, Alex! Gyorsan! - ragadta meg a karom ismét, majd maga után rántott az irodába. A szobában félhomály uralkodott. Az igazgató az asztala mögött ült, unottan felénk emelte a tekintetét, mikor kivágódott az ajtó, és Mr. Andrew rontott be rajta. Megragadta a pulóverem nyakát, és a falnak nyomott.

- Ezt még nagyon meg fogod bánni! - szűrte a fogai között. Már kezét emelte felém, mikor mögüle apró köhintéseket lehetett hallani. Ekkor tudatosult benne, hogy hol is vagyunk, ezért elengedett és megfordult az igazgató felé.

- Csak nincs valami baj? - tette fel az első kérdését és ügyesen leplezte az ingerültségét.

- Igazán nincs semmi baj. - lépett egyet hátrébb Mr. Andrew. Érezte, hogy a férfi dühös rá. - Már itt sem vagyunk. - akart megindulni, engem kiráncigálva. Mi van itt ma? Mindenki csak ráncigál engem.

- Larry! - csattant fel igen ingerült hangján. Még Seth is megrezzent tőle egy másodpercre, majd előhúzta azt az ijesztő mosolyát. Ennyitől megkedvelte az igazgatómat? A férfi felállt a székből, majd elindult felénk. Mr. Andrew keze még mindig a csuklómat fonta körbe, ezért tudtam megérezni, azt hogy elkezdett remegni. Ennyire ijesztő lenne az igazgató? Mondjuk ő jobban ismeri őt, mint én, szóval lehet benne valami. Hirtelen léptei elhalkultak. Mellénk ért. - Engedd el a fiú csuklóját!

Mr. Andrew szót fogadva engedett a szorításon, de nem engedett el. Dacolva fordult felé.

- Vincent! Te is jól tudod, hogy ennek a kölyöknek semmi keresni valója nincs itt. - emelte feljebb a hangját. Pontosan ezért nem akartam idejönni. Nem akartam, hogy miattam összevesszenek. Még is csak régebb ideje ismerik egymást mint én őket. Egyébként is az igazgató azt sem tudja már, hogy ki vagyok. Egyértelmű. Csak egyszer találkoztunk, és nem volt az a találkozás olyan nagy dolog, hogy emlékezzen rám. Lehajtottam a fejem, és vártam már, hogy mikor lesz ennek az egésznek vége.

- Ennek a kölyöknek a neve Alex! Szeretném, ha a nevén szólítanád a tanulóinkat! - mondta Vincent. Felemeltem a fejem és elképedve néztem a férfira. Még is csak emlékszik rám.

- Nekem teljesen mindegy, hogy hívják! Nem vagyok hajlandó őt tanítani. - kezdte erősebben szorítani a csuklóm. Erre felszisszentem.

- Ha életben akar maradni, jobban teszi, ha elengedi őt! - fordult felénk Seth, és a zsebébe nyúlt. Teljesen kétségbe estem. Mi van a zsebében, amivel árthatna neki?

Mintha ez hatott volna, mert végre kiszabadultam a karmai közül, így oda tudtam menni Seth-hez.

- Ha nem vagy hajlandó tanítani, akkor eddig még is mit csináltál vele? - nézett rám, aztán rá az igazgató.
Mr. Andrew nem válaszolt, ezért ismét felém fordította a fejét. - Válaszolj, Alex!
- E...eddig nem kellett bejárnom órára. - mondtam halkan.
- Hogy mi? - hangja sokkal hangossabb volt, mint az előbb. Visszafordult Mr. Andrew felé. - Larry! Ugye nem jól hallottam azt amit a fiú mondott?
- De, jól hallottad! - nem is próbálta tagadni.
- Értem. - megint felénk fordult. - Gyerekek! Magunkra tudnátok most hagyni minket? Majd hívatni foglak titeket. Menjetek az osztály terembe! - egyszerre bólintottunk Seth-tel, majd megindultunk az ajtó felé.
Hatalmasat sóhajtottam, mikor végre ismét a folyosón voltumk.
- Látod! Mondtam, hogy ne menjünk be! - fordultam Seth felé, aki valamiért ijesztően mosolygott.
- Tetszik nekem ez az iskola! - indult meg a matek terem felé, én meg lassan sétáltam utána.

Meghoztam az új részt! Remélem tetszett :)