A fekete paripa

Új "inas" munkában

A hétfői nap nagyon korán kezdődött. Legalább is nekem, ugyan is Erick már 5-kor felkeltett. Fogalmam sincs miért, nem mondta meg.
- Igyekezz, Alex! - sürgetett egyre gyorsabban.
- Hagyjál már lógva! Így is aludhattam volna még egy órát. - nyöszörögtem halkan, mert nem akartam Aaron-t is felkelteni.
- Igen ez igaz, de mutatni akarok neked valami. Ne lustálkodj már! Nézd, a ruhádat is előkészítettem! - mutatott a székemre ami az íróasztalom előtt volt. Akkor még is mikor jött ez be ide, hogy meg sem hallottuk? Legalább most már tudom miért ilyen jó az öccse a settenkedésben.
Felültem az ágyban, majd egy nagy ásítás után magamhoz vettem a kirakott ruhákat.
- Ezek nem is az én ruháim. - raktam le magam mellé az anyagokat.
- Most már igen. Csak próbáld fel őket! - sürgetett tovább. Eleget téve a kérésének, magamra kaptam a fekete csőnadrágot, és egy hozzá illő kék inget majd a kapucnis pulóveremet is magamra kaptam. Mikor már minden rajtam volt, Erick után indultam aki már nagyban toporzékolt a szoba közepén. Mi a francot akar mutatni, ami nem érhetett rá 1 órával később? Leballagtunk az emeletről, majd kiléptem Erick után az ajtón. Ekkor kikerekedett a szemem. Egy limuzin állt a bejárat előtt.

- Miért van itt egy limuzin? - fordultam a férfi felé, aki csak mosolygott.

- Elmegyünk egy helyre. Nyugi, bőven megjárjuk még a sulid kezdete előtt. Most pedig. - a limuzin ajtajához lépett - Kérem, üljön be úrfi!

Beültem a járműbe, majd Erick is.
- Indulhatunk! - kocogtatta meg a vezetőkabinhoz tartozó ablakot. A jármű elindult, fogalmam sincs hogy hová.
- Minek ez a felhajtás, nem kell sok mindend csinálnod, minthogy vigyázol rám. - mondtam, mire mehrázta a fejét.
- Ha valamit csinálunk, csináljuk rendesen! - momdta határozottan, amit nem igazán értettem mire értette. Jobbnak láttam, ha hallgatok. Pár perccel később a jármű megállt. Erick kipattanta kocsiból és kinyitotta nekem az ajtót.
- Magam is ki tudom nyitni. - mondtam, bár tudtam, hogy nem érdekli.
- Gyakorolnom kell az új munkámat. Engedje meg úrfi! - az utolsó mondatot nyávogva mondta
- Jól van- jól van! Csak ne ess túlzásba! - forgadtam meg a szemeim, majd elindultam a férfi után.
- Főnök! Ő lenne az a fiú akit meg kell védenünk? - kérdezte az egyik férfi, mikor már bent voltunk az épületben.
- Pontosan, Will! Bemutatom neked Alex- et. - intett a férfi felé, aki felém nyújtotta a kezét. Elfogadtam a köszöntését, de még most sem tudtam, hogy mi a francot keresek itt. - Ezt tedd a füledbe! - adott Erick a kezembe egy kis ketyerét.
- Mi ez? - forgattam meg a kezemben a kis tárgyat.
- Egy mini adó-vevő. Elvégre az inasod sem lehet ott veled mindig mindenhol, igaz? - kérdezte Erick érdeklődve, mire bólintottam. Jogosan mondja. Az órákon tuti nem lehet benn. Elhelyeztem a fülemben a tárgyat, majd Erick felé biccentettem, hogy elhelyeztem az adó-vevőt.
- Hallasz, Alex?- kiáltott bele Will a mikrofonba, aminek köszönhetően majdnem megsüketültem.
- Ez most mire volt jó? - kiáltottam a férfire, aki csak halkan kuncogott magában.
- Nyugi! Egy kicsit hangosra lett állítva. Lejjebb veszem a hangerőt. - mondta Erick, közben azt tette amit mondott. - Na? Így már jobb? - hallottam meg a hangját a fülemben.
- Igen. Köszönöm! - mondtam, majd szúrós tekintettel a még mindig nevető ügynökre néztem.
- Szerintem ideje mennünk. Nem soká kezdődik a suli! - mondtam, majd elindultam a kocsihoz, amivel idejöttünk.

- Ahogy az úrfi parancsolja! - mondta mosolyogva Erick, majd kinyitotta előttem a kocsi ajtaját. Ismét megmondtam volna, hogy ezt én is megtudtam volna csinálni, de inkább ráhagytam. Ha ez teszi őt boldoggá, nem akadályozom benne.

Igen hamar visszaértünk. Meglepődve vettem észre, hogy Aaron a koli előtt álldogál. Mikor meglátta, amint kiszálltam a kocsiból dühösen odajött hozzánk.

- Miért nem mondtad, hogy elmész? Tudod mennyire aggódtam? - kérdezte dühösen.

- Te aggódtál értem? - kérdeztem mosolyogva, mire a haverom belebokszolt a vállamba.
- Még szép, hogy aggódtam, elvégre a barátom vagy és egy gyilkos vadászik rád. Szerinted milyen érzés ennek tudatában egy üres ágyat találni reggel, amikor felkeltem? - kérdezte, közben fel alá járkált.
- Jól van! Nyugi! Kutya bajom! Most viszont induljunk, mert nem soká kezdődik az első óra. -mondtam, majd elindultam a koli szoba felé a táskámért.
- Úrfi! -szólított meg Erick. Felé fordultam, mire a táskám a kezében volt. Még is mikor? - Tudtam, hogy szüksége lesz rá, ezért magammal hoztam a táskáját.
- Értem. Kösz! - vettem el tőle, majd a hátamra dobtam a táskát.
- Aaron! - hallottuk meg egy nem épp kedves személy hangját. A hang irányába fordultunk, és megláttuk Rogert felénk szaladni.
- Mit akarsz Roger? - kérdezte Aaron érdeklődve.
Mikor a fiú már a közelünkbe ért, megtorpant.
- Itt van az apád? - kérdezte érdeklődve.
- Nem, nincs. Honnan vetted ezt a baromságot? - kérdezte Aaron érdeklődve.
- Itt áll egy limuzin, na meg egy inas. Csak nem azt akarod bemesélni nekem, hogy Alex jött ezzel! - mondta, majd hangosan elnevette magát.
- Jé! Legalább a nevemet tudod. - mondtam neki gúnyosan, mire Erick elém lépett.
- Szóval, úrfi, ha valami kellene önnek csak hívnia kell és én ott leszek! - mondta, majd Roger felé nézett, aki nem akarta ezt elfogadni.
- Aaron! Szép, hogy megparancsoltad az inasodnak, hogy játsza el, hogy a taknyost szolgálja, de azért ez már túlzás! - mondta röhögve.
Erick közelebb lépett hozzám.
- Akarod, hogy elvigyem ezt a srácot egy kicsit beszélgetni velem? Hidd el, azonnal nem fog többet szekálni. - mondta, majd szúrós szemekkel nézett Roger-re.
- Nem kell, hagyd! Azt akarom, hogy önszántából ismerjen el, még ha erre sokat is kell várnom. - súgtam neki vissza. Erick bólintott.
- Akkor...ha szüksége van rám úrfi, tudja, hogy üzenjen! - mondta, majd meghajolt, és beszállt a limuzinba, ami azonnal el is hajtott.
- Mi meg asszem mehetnénk a suliba. - intettem Aaron-nak, majd ott hagytuk Roger-t a kapuban. Visszamentem a szobámba a táskámért, majd a szobatársammal együtt léptem be az iskola épületébe.
- Egyébként most lyukas óránk van szóval nem értem miért siettél ennyire. - mondta sétálás közben Aaron.
- Teljesen kiment a fejemből. Jó hogy mondod! - csaptam a fejemre, majd elnevettük magunkat.
- Eljössz velem a könyvtárba? Ki kell kölcsönözzek egy könyvet. - kérdezte a srác érdeklődve, mire bólintottam. - Remek! Akkor menjünk!
Elindultunk az emelet irányába, ugyan is a könyvtár az első emeleten van.
- Tudod, azért egy kicsit íjesztő, hogy ez a Patrick meg akar téged ölni. Nem félsz? - kérdezte Aaron érdeklődve.
- Tudod, így hogy Erick vigyáz rám, nem érzem magam annyira veszélyben. - válaszoltam a kérdésére.
Beléptünk a könyvtár ajtaján, ahol több ezernyi polc volt, telis tele könyvekkel.
- És te itt akarsz megkeresni egy könyvet? - kérdeztem elképedve. Életemben nem láttam még ennyi könyvet.
- Aha. Segíts lécci! A címe a Vörös és Fekete. - mondta, mire bólintottam. Bevetettem magam a sorok közé, majd a V betűhöz siettem. Már majdnem elértem azt a részleget, mikor hirtelen megragadták a vállam. Azt hittem, hogy Aaron az, de amikor megfordultam, teljesen lemerevedtem.
- Szia Alex! Hiányoztam? - kérdezte Patrick, majd egy hatalmasat ütött valamivel a fejemre, amitől azonnal elájultam.

Meghoztam az új részt :) Bocsi, hogy ilyen sokáig tartott! :)