A fekete paripa

Augusztus 31.

A mai nap igen korán keltem. Lehetett vagy negyed 6, de nem tudtam magam türtőztetni. Felkeltem, majd elkezdtem öltözni. Neon zöld térdnadrágot és egy citromsárga rövid ujjút választottam. Azonnal felöltöztem és leszaladtam az emeletről.
- Valami baj van, úrfi? - kérdezte Sebastien, mikor kilépett a konyhából.
- Semmi. Semmi, csak nagyon izgulok. - mondtam és leültem az étkező asztalhoz.
- Nyugodjon meg, úrfi! Holnap lesz az első nap, nem ma. - mosolyodott el a komornyik.
- Igen, ez igaz, de ma megyünk beiratkozni, ezért vagyok izgatott.
- Értettem. Akkor, ha megbocsájt, hozom a reggeliét! - azzal magamra hagyott pár percre. Mikor visszaért hozzám egy tányér volt a kezében, rajta tükör tojás. Szeretem, főleg, ha a sárgája folyós. Jóízűen elfogyasztottam a reggelit, majd átültem a nappaliba egy kicsit Tv-t nézni. Kapcsolgattam a csatornák között, de nem találtam semmi nézhetőt. Végül megálltam az egyik csatornán, ahol a szellem vadászok című sorozat ment. Nem mondom, hogy hiszek a szellemekben , de azért tényleg történnek olyan dolgok, amikhez nincs jobb magyarázat. Egyébként nekem is volt egy hasonló esetem a szellemekkel. Anyukám halála után volt. Otthon gépeztem, mikor hirtelen minden elsötétült. Nem tudtam mi történhetett, így szóltam apának, hogy kapcsolja már vissza az áramot. Nem válaszolt. Lementem a földszintre, ahol elvileg az apámnak kellett volna tartózkodnia, de sehol nem láttam. Hirtelen a fényet adó tárgyak elkezdtek villódzani. Annyira megijedtem, hogy kiszaladtam a házból. Apa a garázsban volt. Mikor elmondtam neki, hogy mi történt, nem nagyon akart nekem hinni. Azért bejött velem, mert nem mertem visszamenni egyedül. Amikor beléptünk a házba minden olyan volt, ahogy lenni szokott. Innentől kezdett az ilyesmi érdekelni.
- Te már ilyenkor fent vagy? - kérdezte Matt két ásítás között.
- Holnap lesz az első nap. Nagyon izgulok! - álltam fel a kanapéról, kikapcsolva a Tv-t.
- Ja, így már értem. - jött le a lépcsőről, és leült az asztalhoz. Sebastien már azonnal tálalta is a reggeliét. Ő rántottát kapott. Ma ilyen tojásos nap van. Hamar megette. Csak úgy lestem. Két falattal elintézte az egészet. Még kenyeret sem evett hozzá. Biztos észrevette az arckifejezésemet, mert elmosolyodott.
- Éhes voltam, jó? - kérdezte egy kicsit durcásan.
- Meg sem szólaltam! - emeltem kezeimet védekezőleg.
Ekkor Richárd jelent meg a lépcsőn. Arca nagyon nyúzott volt. Nem sokat aludhatott az éjszaka.
- Jó reggelt! - köszönünk egyszerre Matt-tel. Bólintott egyet, majd leült Matt mellé az asztalhoz.
- Valami baj van? - kérdezte érdeklődve Matt. Nem válaszolt neki, rám nézett.
- Ma nem tudok veled menni beiratkozni. - mondta és a bátyámra nézett. - Te fogsz vele menni! - adta az utasítást.
- Rendben, de mi a baj? - érdeklődtem most már én.
- Ne is törődj vele! - legyintett egyet, majd a komornyikhoz fordult. - A reggelimet a szobámban fogyasztanám el!
- Igen is, gazdám! - hajolt meg a férfi előtt Sebastien, majd a férfi után sietett.
A bátyámra néztem akit annyira nem érdekelt a dolog.
- Te tudsz valamit, amit én nem?- kérdeztem érdeklődve.
- A tegnap miatt ilyen. Úgy érzi, hogy utálod őt, azért amit tegnap megtudtál. - válaszolta tök nyugodtan.
- Miből gondolja ezt? - kérdeztem.
- Ezt nekem se mondta el. Szóval hova megyünk majd beiratkozni? - kíváncsian rám pillantott.
- Nem muszáj velem jönnöd! - legyintettem, hogy hagyja az egészet.
- De én veled akarok menni. Hátha megismerhetem pár új osztálytársadat. - mondta. Nagyon bepörgött ennek a tudatában, ezért már le se lehetett róla beszélni. Inkább hagytam, had higgye, hogy velem jöhet. Visszamentem a szobámba, és előkerestem a felvételi értesítőmet. Tényleg nagyon izgultam. Vajon lesznek barátaim? Fognak szekálni a nagyobbak? Egyre jobban ideges lettem. Az órára néztem. Negyed 8. Csak úgy repül az idő. Várj! Mi? Negyed 8? Kilenckor kezdődik az évnyitó. Azonnal áltöltöztem valami ünnepélyes ruhába, majd az emeletről a bátyám keresésére indultam. Meg is találtam, amint a szobájában öltözött. Mintha meghallotta volna a gondolataimat, megfordult és vigyorgott.

- Tők jól nézel ki! - mondta, mikor végig nézett rajtam. Bólintottam, majd intettem neki, hogy halladjon, mert elfogunk késni.

- Nem kell kapkodni. Olyan gyors kocsink van, hogy secc-pecc bent leszünk a városban. - mondta, majd felhúzta a cipőjét és elindultunk a garázshoz. Amikor megmutatta, hogy melyik kocsival megyünk kikerekedett a szemem.