A fekete paripa

A keresett személy: Patrick Turner

Amint meghallgattam Erick mondandóját arra az elhatározásra jutottunk, hogy megkeressük az ikertestvérét.
- Ez a ház egyre kisebb. - mondta Erick mikor a házunk előtt álltunk.
- Már voltál itt? - kérdeztem érdeklődve. Azért azt a lehetőséget sem zártam ki, hogy a férfi jó nagyot hazudik nekem.
- Persze! Ez a Johnson család családi háza, amit Richárd örökölt és ahogy látom át is építette. - mondta, majd megindult a bejárati ajtó felé. Kopogott majd várt. Nem értettem, hogy ez minek kell, hisz van kulcsom, de jó. Játszunk az ő kártyáival. Sebastien nyitott ajtót.
- Örvendek uram! Kihez jött? - kérdezte a komornyik, de amikor meglátott engem a férfi mögött egy szó nélkül be engdte.
- Belül is elég puccos. - nézett körben a nappaliban. Matt és Richárd pont ott voltak és teáztak.
- Te hogy kerülsz ide? - állt fel kedves bácsikám ijedten a kanapéról.
- Nem is köszönsz nekem, Richárd? Hát milyen példát mutatsz a kis Alex-nek? - tette a vállamra a kezét Erick. Nagyon szeretheti szivatni a bácsikámat.
- Ki ez az ember, Richárd? - kérdezte érdeklődve Matt.
- Erick Turner! - mondta ki a nevét Richárd, arcszíne hasonlított a szemközti fehér fallal. Matt-nek sem kellett több. Amint meghallotta a nevét, elrántott Erick közeléből.
- Nocsak!Az idősebb Johnson testvér. Szép nagyra megnőttél. -nyújtotta felé a kezét, de Matt nem viszonozta. - Itt senki nem ismeri az illemet?
- Nem fogja bántani az öcsémet! - hangzott Matt óvó hangja.
- Szerinted, ha bántani akartam volna nem tettem volna meg? Együtt jöttünk ideáig. - mondta mire helyeslően bólintottam.
- De miért? - kérdezte Richárd, majd kénytelen volt leülni a kanapéra, mert félő volt, ha nem ül le összeesik.
- Azért, hogy megvédjem a drágalátos unokaöccsédet Patrick-től. - mondta Erick, és ő is helyet foglalt.
- Ki az a Patrick? - ült le Matt is, szóval én és Aaron is helyet foglaltunk mellettük.
- Az ikertestvérem. - mondta, majd intett a komornyiknak. - Hozna nekünk is egy csésze teát? - mutatott rám és a barátomra. Sebastien bólintott, majd elhagyta a nappalit.
- Neked van egy ikertestvéred és mi nem is tudtunk róla? - kérdezte Richárd. Már kezdett visszatérni belé az élet.
- A bátyád tudta. Nem tudom, hogy miért nem mondta el neked, de szerintem ezt már nem is tudjuk meg. - felém fordult - Megmutatnád nekem a leveleket, amiket kaptál?
Bólintottam, majd felszaladtam a szobámba. Mikor kinyitottam az ajtót a lélegzetem is elakadt.
- Ugye tudod, hogy nem volt bölcs döntés a bátyámhoz fordulnod? - Patrick szemei villámokat szórtak.
- Erick! - kiáltottam, majd elugrottam az ajtó elől, mikor is gólyó csapódott a szobámmal szemközti falba. Most ez komolyan meg akar ölni? Dehát én nem tettem ellene semmit. Erick felszaladt a lépcsőn, majd amint látta, hogy mi a helyzet szép óvatosan a szobám felé kezdett lépkedni, majd beállt az ajtóba.
- Erick! - döbbent le az iker, mikor meglátta testvérét.
- Helló tesó! - mondta Erick ezt úgy, mint a Vámpírnaplókban Damon. Ezen egy kicsit elkuncogtam.
- Te mit keresel itt? - kérdezte az ifjiabbik testvér. - Az utamba állsz, vagy segítesz?
Erick, mintha elgondolkozott volna eme két lehetőségen. Már kezdtem azt hinni, hogy ellenem szegül, de ahogy észre vettem farzsebében a pisztolyt, amit Patrick-re szegezett, tudtam, hogy bízhatok benne.
- Komolyan a testvéred ellen fordulsz, hogy megvédj egy gyereket, akit nem is ismersz? - kérdezte Patrick, mire Erick hevesen bólogatni kezdett.
- Tudod, öcsi, nem szeretem, ha megmondják mit csináljak. Ráadásul ismerem a gyereket. Egy jó ideje megfigyelés alatt van, pontosan ezért. Pár perc és a házat ellepik a zsaruk, szóval jobb lenne, ha letennéd azt a pisztolyt és önként feladnád magad! - szegezte testvérére a fegyvert Erick.
- Áruló! - sziszegte Patrick a fogai között, majd kiugrott az ablakon. Biztos megíjedt azért, hogy a zsaruk majd kijönnek, de ez egy akkora blöff volt Erick részéről, hogy már én is majdnem elhittem.
- Jól vagy? - kérdezte érdeklődve, mire bólintottam. Lementünk az emeletről a földszíntre, ahol mindenki meg volt rémülve.
- Egyébként, miért van nállad pisztoly? - kérdeztem, mire mindenki kikerekedett szemekkel nézett a mellettem álló férfira. Azonban választ már nem tudott adni, mert egy csomó egyenruhás rendőr rontott be a házba. Na most lepődtem meg igazán. Akkor még sem volt hazugság?
- Nyugalom, fiúk! Sajnos elhalasztottuk! - kiáltott Erick a nyüzsgő emberekre.
- Értettük, uram! - mondta az egyik, majd ahogy jöttek úgy el is tűntek.
- Magyarázatot! Most! - álltam elképedve mellette, Erick, meg csak mosolygott.
- Egyszerűen: rendőr vagyok. Jobban mondva FBI-os, de többet nem mondok el! - mondta, majd vissza ült a fotelba, hogy megihassa a teáját.
- Király! - ültem le én is, így mindenki az én példámat követve leült a kanapéra.
- Ja, tényleg. Matt! - szólította meg a bátyámat- nem kellene neked egy állás? - kérdezte érdeklődve, mire bátyám értetlenül nézett rá.
- Most állást ajánlott az FBI- nál? - kérdezte, mire Erick bólintott. - Had gondolkodjak rajta egy kicsit!
- Persze! Csak nyugodtan.
Egy darabig még nálunk vendégeskedett, majd elindult haza.
- Ha bármi probléma van, ezen a számon elérhettek! - adott a kezembe egy névjegy kártyát, amin a száma és a neve volt. Jól nézett ki. Amint elment Richárd bácsi még egy kicsit nézett az ajtó irányába, majd felment az emeletre. Hát, a mai nap egy kicsit sok volt a számára, elég csendes volt Erick itt tartózkodása alatt. Matt a nappaliban maradt még egy kicsit, így Aaron-nal arra jutottunk, hogy csatlakozunk hozzá. 

- Na? - kérdezte barátom érdeklődve, mire a bátyám értetlenkedve nézett rá. 

- Mit na? - kérdezte érdeklődve mire Aaron rám nézett. 

- Elfogadod az állást vagy sem? - kérdeztem meg én, amit  a srác nem mert megkérdezni.

- Még nem tudom. Szerinted elfogadjam? 

- Szerintem tők menő lenne, ha a bátyám az FBI-nál dolgozna, csak akkor folyton azon aggodalmaskodhatok, hogy nehogy megöljön téged egy bűnöző. - mondtam, mire láttam, hogy egyből elment az egésztől a kedve. - Majd csak találsz egy munkát, ami majd megtetszik neked. - veregedtem hátba, Aaron meg egyetértően bólogatott. 

- Jól van, most hogy ezt megbeszéltük, irány az ágy, mert ha jól tudom, holnap mentek vissza a suliba! - mondta, mire mindketten bólintottunk. - Akkor nyomás! 

Felszaladtunk még a szobámba egy kicsit Ps-ezni, majd amikor már tényleg annyi volt az idő, mindenki elment fürdeni, majd Aaron visszasétált a vendégszobába. Ismét egyedül maradtam. Kicsit se rémísztő ugye. Egy teljesen sötét szoba, ahol a gyilkos már kétszer is megfordult és egyszer rám is lőtt. Ahogy ezen gondolkoztam teljesen ki volt zárva, hogy ma éjszaka bármit is aludni fogok, így az órát figyeltem. Olyan hajnali 1-kor még is sikerült álomba szenderülnöm.

Tudom, hogy ez nem lett annyira jó, de meghoztam nektek a kövi részt, és remélem tetszett. :D :D