A fekete paripa

Ismerkedés barátok között

Eltelt a baleset óta 2 hét. John jól fogatta Matt -et, mint bátyámat, de azért gyanakvóan tekinget rá, mikor ott vagyunk. A vállam is sokat javult, már a kötés sincs rajta. Az éjjel elhatároztam, hogy másnap betekintek a lovardába Szélviharhoz. Reggel arra ébredtem, hogy valaki a szobámban van és a cuccaim között matat. Óvatosan kilestem a takaró alól és megláttam, hogy egy ember háttal áll nekem és a ruháim között turkál. Szép csendben kimásztam az ágyból és egy helyből ugrással ráugrottam a férfi hátára.
- Nyugalom, Alex! Én vagyok az! - - mondta Matt és nevetve hátrált az ágyam felé, ahova óvatosan letett.
- Mit csinálsz a ruháimmal? - vontam kérdőn, mire ő folytatta azt amit az előbb félbe szakítottam. Nagyon keresett valamit.
- Meg is van! - vett elő egy térdnadrágot, amit ünnepségekre is fel lehet venni, szóval ünnepélyes, és egy ugyan ilyen ünnepélyes trikót is.
- Mit akarsz ezekkel? - kérdeztem érdeklődve félve a választól. Ahogy előző nap eldöntöttem a lovardába szeretnék menni, Matt-tel együtt, de úgy látszik valami más dolga is van, amire engem is magával akar hurcolni.
- Meghívtak engem egy barátom születés napjára, és azt szeretném, ha velem jönnél, hogy bemutathassalak nekik. - válaszolta, majd a kezembe adogatta a ruhadarabokat. - Utána elmehetünk a lovardába is, ha nem leszel túl fáradt. - kacsintott, majd elhagyta a szobámat. Remek. Teljesen felborította a napomat. Mindegy. Legalább megismerem a barátait. Hirtelen visszalépett egy percre. - A fürdőnadrágot ne hagyd itthon! - mondta, majd el is tűnt. Sóhajtottam egy nagyot, majd az ágyról felállva öltözni kezdtem. Nem telt bele fél percbe és felöltözve álltam a tükör előtt. Mikor láttam, hogy minden rendben van és semmit nem felejtettem el felvenni, elindultam a földszint felé. Lent az ebédlőben Richárd és Matt már az asztalnál ült. Meg kell, hogy mondjam elég furcsa látvány volt Richárdon kívül valaki mást is látni annál az asztalnál.
- Jó reggelt, úrfi! Máris hozom a reggeliét. - köszöntött Sebastien, majd el is tűnt a konyhában.
- Jó reggelt, Alex! - köszöntött Richárd is, majd folytatta, az evést. Néhány perc múlva már mindannyian a nappaliban ültünk. Képeket nézegettünk.
- És? Mi lesz a mai program? - kérdezte Richárd inkább tőlem, mint Matt-től.  Már épp megszólaltam volna, mikor a szavamba vágtak.
- Egy buliba vagyunk hivatalosak. Most, hogy látom az időt indulhatunk is! Ha nem nagy baj Richárd bácsi, elviszem a kocsidat! - mondta Matt és már el is indult az ajtó felé.
- Persze, vidd csak nyugodtan! - mondta Richárd és ő is elindult valahova fel az emeletre. Nem volt mit tenni, bátyám után eredtem. Ő már kint állt a kocsival együtt, és rám várt. Beszálltunk és indultunk is. Sokkal gyorsabban vezet mint Richárd, úgy kapaszkodtam az ülésbe, hogy majdnem letört a kezem. Nem telt bele sok idő meg is érkeztünk egy hatalmas házhoz. Nagyobb, mint a miénk annyi szent. Még ki sem szálltam a kocsiból már hallottam a zenét, a ház mögül. Matt vigyorgott, mint egy tejbe tök, ami azért tudja egy kicsit irritálni az embert. Nagy léptekkel indult meg a ház felé, alig bírtam vele tartani a tempót.
- Gyere már, Alex! - sürgetett jobban Matt. Ő már az ajtó előtt állt. Pár perccel később már bent voltunk a házban. Alig bírtam mozogni a sok táncoló fiatal között. Nagyon ciki volt. Egy velem egykorú sem volt ott. Mind 28 évesek voltak, mint Matt.
- Ne maradj le! - hallottam hangját, bár a zenétől nem sok mindent hallottam. Hirtelen megállt a zene. Erre mindenki a DJ-re terelte a figyelmét.
- Meg mondaná nekem valaki, kiengedte be ezt a taknyost a bulimra? - mutatott rám a srác a DJ mellett.
- Tudod ki a taknyos! - mondtam dühösen. Nem szeretem, ha taknyosnak neveznek.
- Ne pofázz! - kezdett el felém jönni. Na ilyenkor hol van az én kedves bátyám? Kezét emelni kezdte. Most komolyan meg akar verni ennyi ember előtt?
- Ne bántsd, Steve! - hallottam meg Matt hangját a hátam mögött és éreztem, ahogy a kezét a vállamra teszi. Pont jókor bratyó! :)
- Te vagy az Matt? - kerekedett ki a szeme a férfinak, kezét leeresztette. Bátyám bólintott, majd a kezét nyújtotta felé. Köszöntek egymásnak, majd a férfi újból engem nézett.
- Ismered ezt a taknyost? - kérdezte érdeklődve Matt-től.
- Hányszor mondjam? Nem vagyok taknyos! - mondtam, majdnem kiabálva. Matt megszorította vállamat, persze nem erősen, jelezve nekem, hogy maradjak csöndben.
- Steve! Bemutatom neked az öcsémet, Alexet! - mondta és intett, hogy nyújtsak neki kezet. Biztos lehetsz benne, hogy nem leszek "illedelmes" vele! Elfordítottam a fejem. Még ránézni sem volt kedvem.
- Alexnek hívnak, mi? Van egy barátnőm akit ugyan így hívnak. - nevette el magát.
- Most komolyan ezzel szívózol, haver? Csak hogy tudd nem csak lány név, úgy hogy kussolj, mert befogom a szádat! - kiabáltam tiszta torkom szakadtából. Elfogyott a türelmem. Ekkora szemétládát a Föld még nem hordott a hátán. 28 éves és leáll egy 15 évessel kötekedni. Ez is elárulja milyen szellemi szinten van.
- Nyugalom, Alex! - mondta Matt. Látta rajtam, hogy tényleg a tűréshatárom szélén állok. - Te is befejezhetnéd Steve, nem ezért jöttünk. - aztán a barátjára nézett, aki majd meghalt a röhögéstől.
- Kész, én mentem! - mondtam, majd elindultam a kijárat felé.
- Várj már, Alex! - szólt utánam Matt, de én meg sem hallottam.
- Igen. Várj már, Alex! - utánozta gúnyosan Matt-et. - Nehogy hallgass rá! Menj csak nyugodtan, taknyos! - ennél a mondatnál már nem számított semmi. Megfordultam és szép egyenletes léptekkel elindultam vissza felé.
- Na mi van? Nem mész el? -kérdezte, mikor már ott álltam előtte. Intettem neki, hogy hajoljon le. Meg is tette. Ekkor ökölbe szorítottam kezemet és úgy behúztam neki, hogy az orra vére eleredt.
- Boldog szülinapot! Te seggfej! - mondtam, majd ismét elindultam a kijárat felé.
- Alex, várj! - kiáltotta Matt, mire megálltam és visszatekintettem. Steve pont akkor állt fel és egy csajtól kölcsönkért zsebkendőt szorított az orra elé. Szemeivel villámokat szórt rám. Gúnyosan elmosolyodtam, ami nem nagyon tetszett neki, így most ő kezdett el felém jönni. Felkészültem mindenre. Ha bunyózni akar ne higgye, hogy könnyű dolga lesz. Jártam karatéra,10 évesen hagytam abba.
- Ha bántani mered, én töröm be jobban az orrod! - állt közénk Matt.
- Figyelj, Matt! Vidd haza, utána gyere vissza! - mondta Steve, majd rám nézett, de csak ugyan azt láthatta. A gúnyos mosolyt, ami egykönnyen nem jön le.
- Ha ő nem maradhat, én sem maradok! - jelentette ki a bátyám és együtt indultunk el a kijárat felé. Már majdnem kint voltunk, mikor megszólalt.
- Matt! Várj! Maradhat. - mondta, mire jó bátyám megfordított és vissza vezetett a tömegbe, majd felállt egy székre.
- Emberek! Ő az öcsém, Alex! Viselkedjetek! Még kiskorú! - kacsintott rám, majd tovább állt engem magamra hagyva. Ezzel még is mit akart elérni? A zene újra elindult, a tömeg táncolni kezdett.
- Hé, te fiú! - szólítottak meg a medence felől. Odakaptam pillantásom, majd egy bikinibe öltözött csaj integetett felém. - Hoztál fürdőruhát, ugye? - kérdezte érdeklődve.
- Igen, hoztam! - mondtam kicsit zavarodottan.
- Akkor meg mire vársz? Csobbanj a habok között! - mondta mosolyogva, de én csak a fejemet ráztam. Még nem volt itt az ideje.
- Te tudod! - vonta meg a vállát, majd tovább úszott a hatalmad medencében.
Körbe néztem, hátha meglátom Matt-et, de nem volt sehol. Kicsit magányosnak éreztem magam, hisz még is csak idegenekkel vagyok körülvéve. Kerestem egy olyan helyet, ahova leülhetek, majd néztem a tömeget, ahogy jól szórakozik.
- Parancsolj! - tettek le elébem egy poharat.
- Köszi, de nem ihatok alkoholt. - néztem fel a fiúra, de ekkor Matt kacsintott vissza rám.
- Igen, tudom, ezért hoztam neked Coca Colát. Tudom, hogy azt szereted. - mondta, majd ő is leült mellém.
- A haveroddal mi van? - érdeklődtem Steve hogyléte felől.
- Bent van a lakásban és jegeli az orrát. Szépen behúztál neki, nem mondom! - nevette el magát.
- Nem szeretem, ha taknyosnak hívnak! - volt a válasz.
- Igen, ezt valahol sejtettem. Jobb ha vigyázol, mert Steve nem bocsájt meg egykönnyen. Lehet, hogy versenyre fog hívni. - mondta és egy kis aggódást véltem felfedezni a hangjában.
- Miféle versenyre? - kérdeztem vissza. Ekkor ismét elhalkult a zene.
- Most pedig jöjjön egy kis műsor! - hallottuk meg a Dj mellől Steve hangját. - Alex! Ki mersz állni ellenem? - nézett rám és láttam a szemében, hogy valamit tervez.
Mindenki rám nézett.
- Attól függ mit kell tennem! - álltam fel a helyemről.
- Tudsz lovagolni? - kérdezte meg, amire elmosolyodtam.
- Tudok. -válaszoltam könnyedén.
- Van egy verseny pályám. Aki hamar beér a célba az nyer. Hogy lásd kivel van dolgod, 3 kör áll rendelkezésedre, hogy beérj a célba.  - mondta, de tuti nem számolt azzal, hogy bele megyek a játszmájába. Kicsit gondolkozni kezdtem.
- Rendben van, de a saját lovammal versenyzek! - jelentettem ki. Ekkor gúnyosan elmosolyodott.
- Jól van, de ha én nyerek a lovad az enyém! - kezdett el felém jönni. Azt lesheti.
- Nem megyek bele ilyen fogadásokba! - válaszoltam.
- Már akkor belementél mikor elfogadtad a kihívásomat.
- És mi lesz ha én nyerek? - kérdeztem.
- Nem fogunk péppé verni! - válaszolta ökölbe szorított kézzel és a haverjaira mutatott. 

Ezt jól benéztem. Most hagyom, hogy megverjenek és elveszítem Szélvihart, vagy porig alázom ezt a fickót. A válasz egyértelmű. Nem veszíthetek!