A fekete paripa

Dr. Mortimer titka

Miután a srácok otthagytak minket, Sarah kíváncsian méregetett. Néma csöndben ültem.
- Miről akarsz beszélni? - kérdezte érdeklődve.
- Szerintem tudod. - néztem rá, mire ő csak fejet rázott. - Dr. Mortimer. - mondtam, erre ő nagyot sóhajtott.
- Mit akarsz róla tudni? - hangja unott volt és látszott rajta, hogy nagyon nem akar erről beszélni.
- Mondd el, hogy miért veszélyes rám nézve, amiért egyedül nem mehetek a gyengélkedőre.
- Azért mert különben, még az ágyában kötsz ki. - mondta egyszerűen, mire teljesen elakadt a lélegzetem, és ha ittam volna tuti kiköptem volna.
- Még is miért? - kérdeztem, bár ebből az egy mondatból minden világossá vált.
- Mert ilyen a beállítottsága. Nem tehet róla, szóval ne nézd le. Vigyázz vele, de ne nézd le! - mutatta felém a mutató ujját. Nyeltem egyet.
- Miért van itt egy meleg orvos? - kérdeztem egy kicsit hangosabban a kelleténél. Sarah azonnal betapasztotta a számat.
- Csak, hogy tisztázzuk! Ő egy remek orvos. Senki nem tudja róla, hogy meleg, csak az igazgató, ezért is járnak hozzá csak lányok. A fiúknak más orvosuk van.
- Akkor engem miért nem oda vitettek? - kérdeztem idegesen. Azért ilyet nem könnyű megemészteni.
- A másik orvos már nincs itt, csak dél előtt van itt. Dr. Mortimer meg gyakorlatilag itt lakik, ezért is vittelek, oda na meg ő volt amúgy is a közelebb.
- Ugye tudod, hogy most célpontot csináltál belőlem. Te magad mondtad, hogy fel vett engem arra mit tudom én milyen listára. - mondtam ingerülten.
- Éppen ezért, mondtam, hogy veled megyek, amikor menni akarsz gézt cserélni. - ahogy látom őt ez a dolog annyira nem zavarja. Sóhajtottam, hogy levezessem a felgyülemlett feszültséget.
- Tudod mit, majd megkérem David-et, hogy cserélje ki nekem. Ahogy láttam elég jól megy neki. - mondtam, majd felálltam a padról és elindultam.
- Most meg hová mész? - ugrott fel Sarah is.
- A büfébe! Ma még nem ettem semmit. - intettem neki, majd tovább indultam. Persze nem szabadultam meg tőle, ugyan is ahelyett, hogy a dolgára ment volna, utánam jött. - Meg mondanád, hogy miért követsz engem?
- Csak ügyelek rád. - mondta mosolyogva, majd megpaskolta a hátam. Út közben belebotlottunk Henrybe, aki a telefon törött kijelzőét méregette. Mikor meglátott minket elénk lépett.
- Hol a haverod? - ragadta meg a pólóm nyakát. - Még van egy befejezetlen ügyünk.
- Inkább örülnél annak, hogy nem sérültél meg. A hülye erőszakos viselkedésed miatt Alex lett megsérülve. Inkább megköszönnéd neki, hogy megmentett. Most meg engedd el! - lépett közelebb hozzánk Sarah.

- Nahát. Sarah! Nem is tudtam, hogy ismered ezt a törpét. - mondta, én meg felhúztam az egyik szemöldököm. Ki itt a törpe?

- A legjobb barátom, szóval légyszi engedd el! - Sarah a kezére tette a kezét, mire Henry elpirult, majd elengedett.

- Már többször is megakartam kérdezni tőled...-itt elhalkult. Csak nem elakarja hívni egy randira? - Nem szeretnél eljönni velem, meginni valamit, valamikor?

Teljesen meglepődtem. Nem hittem, hogy Henry tud ilyen arcot is vágni. Lassan hasonlít az arcszíne egy túlért paradicsomhoz.

- Persze, miért ne. - mondta a lány, mire felé kaptam a fejem. Nem igazán látszott rajta, hogy észre vette volna, hogy Henry milyen célból szeretne vele menni. Ekkor a gyomrom nagyot kordult. - Gyere, Alex! Ahogy hallom nagyon éhes vagy. - mosolyodott el, én meg kínosan vakargattam a fejem.

- Akkor majd még hívlak. - mondta vidáman a fiú, majd tovább állt.

- Ugye tudod, hogy randira lettél elhívva? - fordultam a lány felé, mikor már a büfénél voltunk.

- Komolyan? - ez a lány nem semmi. - Persze, hogy tudom te buta. Annyira még én sem vagyok vak.

- Nem értem. Tetszik neked Henry? - kérdezősködtem tovább.

- Nem igazán, de nem akartam megbántani, azzal, ha vissza utasítom. Miért csak nincs ellenedre a dolog? - száját mosolyra húzta.

- Ugyan miért lenne az ellenemre? - fordultam el felőle, mert féltem, hogy meglátja a piruló arcomat. - Tudsz olyanokat kérdezni.

- Igen? Akkor miért pirultál el? - kérdezte érdeklődve, majd megbökte az arcom az ujjával.

- Inkább siessünk, mert nem soká mennem kell a lovardához. - váltottam témát, majd beálltam a sorba. Amint sorra kerültem, a morcos büfés hölgy tekintete nem tett jót a közérzetemnek. Miután megvettem egy sonkás szendvicset, elindultunk a lovarda felé. Út közben megettem a szendvicset, majd néma csöndben haladtunk tovább.

Alig, hogy elértük a lovardát meghallottuk, ahogy két személy igen hangosan veszekszik.

- Miért nem jönnek már? - ismertem fel Seth hangját, aki nagyon idegesnek hallatszott.

- Biztos nem soká itt lesznek. Miért aggódsz érte ennyire? Elvileg, ahogy hallottam egy jó pár ideje nem is találkoztatok. - ez Aaron hangja volt.

- Még is csak az unoka tesóm, és köteles vagyok rá vigyázni, főleg így, hogy már a szülei nem élnek. - mondta, mire megtorpantam. Miket nem beszél ez itt?

- Nem vagy köteles vigyázni rám. - mondtam, mikor már odaértünk hozzájuk.

- Alex! Végre itt vagy! - szaladt elém, mint egy kisgyerek, majd nem zavartatva magát a nyakamba ugrott.
- Ember, engedj már el! - taszítottam el magamtól, majd Aaron-ra néztem. - Kössz, hogy körbevezetted.
- Cserébe veszel nekem egy csokit. El nem hiszed, milyen idegesítő egy alak.
- Köszönöm dicsérő szavait! - veregette meg a vállát az említett, majd felém fordult. - Miért vagyunk itt?
- Beakarok mutatni neked valakit. - indultam meg az épület felé. Seth izgatottan jött utánam. Mikor kinyitottam az ajtót megcsapott az istálló jellegzetes szaga.
- Huh, de büdös van itt! - rakta az orra elé a kezét, de továbbra is jött utánam.
- Gondolom még mindig az utolsó boksz-ban van. -néztem Aaron és Sarah feléb akik helyleslően bólintottak. Biztos vagyok benne, hogy meghallotta a hangomat, mert Szélvihar nagy nyerítésbe kezdett. Azonnal odarohantam hozzá, majd mikor már a boksz előtt álltam, a ló kidugta a nyakát, csak hogy meg símogasson. - Igen te is hiányoztál nekem, pajti! - mondtam mosolyogva.
- Ez meg mi? - Seth arca kíváncsi volt.
- Nem láttál még lovat, vagy mi? - fordultam a srác felé. Mivel semmilyen reakciót nem váltott ki a kérdésem, sóhajtottam egyet. - Bemutatom neked Szélvihart. Ő az én lovam. - mondtam, mire az állat lökött rajtam a fejével. Ezen csak mosolyogtam. -Szélvihar! Ő az unokatestvérem, Seth. - mondtam, mire a ló bólogatni kezdet a fejével.

- Milyen okos egy jószág. - ismerte el uncsi tesóm, majd közelebb lépett hozzá, hogy megsimogassa, de Szélvihar hirtelen behúzta a fejét és két hátulsó lábával megrúgta az boksz ajtaját. Seth ijedtében hátam mögé ugrott, ezzel nagy nevetésre késztetve minket. - Nem ér kinevetni! Ami váratlan az váratlan. - bokszolt bele a vállamba.

Visszafordultam a ló felé, hisz tudtam, hogy mit akar.

- Egy ideig még nem, pajti. Meg van sérülve a kezem, ezért nem tudok most lovagolni. - mondta, mire az állat ismét kidugta a fejét. Meredten a kezemet kezdte el bámulni, mire kénytelen voltam felé mutatni a tenyerem. Megszaglászta, majd nyerített egy hatalmasat. - Majd még jövök. Vigyázz magadra! - intettem neki, majd visszaindultunk a fiú kolesz felé, ahova Sarah nem jöhetett velünk.