A fekete paripa

Vissza a suliba

- Ébresztő! - ugrott rá valaki az ágyamra én meg riadtan ébredtem fel. Mikor körülnéztem csak a szőke vigyorgott vissza rám.
- Aaron! Ezt most miért kellet? - az órámra néztem - Még csak reggel 8 van.
- Igen, tudom, de Matt mondta, hogy keltselek föl. - mondta, majd leszállt az ágyamról.
- Minek? - törölgettem meg a szemem.
- Passz! - vont vállat, majd leült a Ps elé játszani. Keserves sóhajtás hagyta el a számat, majd miután kikeltem a jó meleg ágyikóból, a fürdőbe vezetett utam. Jó meleg vízzel lefürödtem ami tarthatott, vagy 10 percig, majd az előre bekészített ruhadarabokat magamra vettem. Mikor mindennel készen voltam, a fürdőből kilépve egyből az ebédlőt céloztam meg, ahol az asztalon már várt rám a finom szalonnás rántotta. Mivel senki nem tartózkodott a helyiségben, csak én, nem zavartatva magam ültem le enni. Már majdnem befejeztem az evést, csak két falat maradt hátra, amikor is valaki hirtelen megszólalt.
- Látom, jó étvágyad van. - tette a vállamra a kezét, aminek a hatására enyhe szívrohamot kaptam. Felnéztem és Erick vigyorgó arca tekintett vissza rám.
- Tudod, mennyire megijesztettél? - álltam fel a székből.
- Vettem észre. Egyébként végig itt voltam amíg ettél. - mondta, majd a kanapéra mutatott, amin elvileg ült. 

- Amikor lejöttem még nem volt ott senki! - mondtam, majd ügyet sem vetve rá, visszaültem a székbe és befejeztem a reggelimet. Egyébként a bátyám hol van? - kérdeztem mikor épp nyílt a bejárati ajtó és az emlegetett szamár lépett be rajta. 

- Jó reggelt, Alex! Látom megint nálunk vendégeskedsz Erick. - nézett a mellettem álló férfire. Értem. Akkor ő sem tudta, hogy itt van. 

- Meg kellett néznem, hogy a fiú biztonságban van e. Tudod, a testvérem nem adja fel egykönnyen, szóval még nagyon sokszor számíthatunk a támadásaira. - mondta, a férfi, ami nem csak engem, de a bátyámat is megrémisztett.

- Akkor nem lesz nyugtunk tőle, amíg el nem kapjátok? - kérdeztem, mire bólogatni kezdett. Huh! Nagyon hosszú tanévnek nézek elébe.

- Hogy ezt elkerüljük és, hogy szemmel tudjalak tartani, beépültem az iskoládba, mint a segítőd, szóval, állok szolgálatára, úrfi! - hajolt meg előttem Erick, amin csak egy jót tudtam mosolyogni.

- Úgy látszik kitúrtak az állásomból. - szólalt meg Sebastien a konyha felőli ajtóban állva. Kicsit mintha nem tetszene neki, de elfogatta, mert biztos tudja, hogy ez kell a biztonságom érdekében. Már épp vigasztalni akartam, mikor megelőztek.

- Ne aggódjon Komornyik uraság! Ez csak átmeneti állapot, és egyébként is, mikor a fiú itthon lesz engem csak legfeljebb a ház előtt fog látni. - mondta Erick és odament a komornyikomhoz és a kezét nyújtotta felé - Remélem így meg felel önnek!

- Természetesen. Ahogy azt parancsolja! - ragadta meg Erick kezét Sebastien, majd jó alaposan megrázták egymás kezét.

- Alex! - szaladt le az emeletről Aaron megzavarva a beszélgetésünket. Rápillantottam.

- Mi a baj? - kérdeztem, mire mellém lépett  és a vállamra tette a kezét, majd szomorú arcot vágott. Már kezdtem pánikba esni, hogy vajon mi a fene történhetett vele.

- Egy nagyon rossz hírt kell veled közölnöm - kezdte én meg már felkészültem a legrosszabbra is. - Sajnálom de...- itt elhallgatott.
- Ember, nyögd már ki! - szóltam rá türelmetlenül mire ő összerezzent. Nagy levegőt vett, majd kezdte.
- Tönkre ment a Ps! - mondta, mire mindannyian megkönnyebbülve fújtuk ki az eddig bent tartott levegőt.
- Már azt hittem valami komoly baj történt. - tettem a kezem a vállára.
- Igen. Legközelebb ne hozd ránk ennyire a szívbajt! - mondta Matt is.

- Bocs. - hajtotta le a fejét a fiú. 

- Akkor szerintem megbeszéltünk mindent. Most mennem kell. - itt felém és Aaron felé nézett - Veletek meg holnap találkozunk! - intett és elhagyta a házat.

- Valamiről le maradtam? - kérdezte érdeklődve a szőke, mire csak annyit mondtam, hogy majd elmondom. 

- Mindent bepakoltatok? - kérdezte Matt pár órával később. Mi a bőröndünkkel együtt álltunk az ajtó előtt és helyeslően bólogattunk.

- Vigyázzon magára, úrfi! - mondta Sebastien. 

- Ez csak természetes. - válaszoltam, majd Richárd felé fordultam. - Richárd bácsi, te is vigyázz magadra!

- Meg lesz. - mondta, majd megölelt. Mikor megvolt az elbúcsúzás beszállt  a kocsiba, majd Matt-tel együtt elindultunk vissza a suliba. Egész úton hallgattuk a rádióból a zenét, és ha olyan volt, amit mi is ismertünk, hangosan énekeltünk az énekessel együtt. Amikor megérkeztünk Matt-től is elköszöntem, majd Aaron-nal elindultam a szobánk felé .Lepakoltunk mindent az ágyunkra.

- Megyek, megnézem Szélvihart. Mindjárt jövök! - mondtam, Aaron meg a kezével intett, hogy csak rajta. 

Kiszaladtam az épületből egyenesen a lovarda irányába. Annyira örültem, hogy újra láthatom a lovamat, hogy futás közben mosolyogni kezdtem. Az istállóhoz érve elővettem egy répát a zacskóból, amit még a koleszban raktam zsebre, majd beléptem az épületbe. Az utolsó boksz. Nagy léptekkel indultam meg felé, majd mikor szembe találtam magam Szélviharral, mintha az elmúlt nap bonyodalma megsem történt  volna.
- Hello, pajti! - mondtam, majd ahogy a ló kidukta a fejét, hogy megsímogassam, megmutattam neki az ajándékomat, aminek szemlátomást nagyon örült. Amint megette a répát, kinyitottam a boksz ajtaját, és kötőféken kivezettem a lovat, hogy felszerszámozom. Mikor minden kellék a lovon volt jöhettem én. Kobak a fejre, és lábvédő a lábaimra. Aztán kivezettem a lovat a karámhoz, majd amikor a leróttuk a bemelegítő köröket, a nyeregbe felülve egyből egy kis vágtával kezdtem. Szeretek vágtázni. Szeretem, ahogy a szél össze-vissza lengeti a pulóveremet, na meg teljesen olyan érzést kelt, mintha az ember szárnyalna a levegőben.
- Látom visszajöttél. - hallottam meg egy hangot, mikor lépésbe váltottam át. A hang irányába fordultam, és megláttam lovasoktatómat, Ryent.
- Igen. Muszáj volt egy kicsit lovagolnom. Túl extrém volt a hétvége. - mondtam, közben a lovat a kerítés mellé irányítottam.
- Majd ha akarod elmeséled. - mondta, mire helyeselve bólogattam. Leszálltam a lóról, majd visszavezettem az istállóba. Néma csönd volt. Nem szeretem a néma csöndet.
- Valami baj van, úrfi?- kérdezték meg a hátam mögött, mire egyet kihagyott a szívem. Megfordultam és Erick vigyorgó képe fogadott.
- Ha még egyszer meg mersz így íjeszteni...- mondtam, mire felemelte a jobb kezét.
- Bocs, de nem hagyhattam ki. - kezdett el halkan kuncogni.
- Jó! Inkább menjünk vissza a koleszba! - ráztam meg a fejem. Miután elköszöntem Szélvihartól, azonnal a szobám volt a célpont. Erick, mint egy jó inas, követett. Komolyan mondom. Nehéz év áll előttem.

Meghoztam az új részt. Remélem tetszett! :)