Alex Johnson, 15 éves. Épp, hogy csak elkezdődött a nyáriszünet, az apja már is munkára fogta, a legjobb barátjának a lovardájában. Még az nap megismekedik egy fekete lóval, aminek a neve Szélvihar. Barátság alakul ki köztük, olyannyira, hogy a ló n...
Felálltam a padban, majd végig néztem az engem figyelő embereken. Nagyot nyeltem.
- A nevem, Alex Johnson és 16 éves vagyok. Apám építészként dolgozott,míg egy munkai baleset során életét vesztette. Édesanyámat még előtte elvesztettem, így mondthatni, hogy árva lettem. - itt egy kicsit elhallgattam. Az apám esete még "friss" seb, ezért nehéz róla beszélni.
- Akkor hol laktál addig, míg nem kezdődött el a suli? - kérdezte meg egy barna hajú lány. Nem gúnyolni akart, csak kíváncsi volt.
- Először apám barátjánál voltam, akinek van egy lovardája. Ott voltam, és tanultam lovagolni. Azután kiderült, hogy van egy bácsikám, akit Richárd Johnsonnak hívnak, és ő vett magához. Eddig a napig ott éltem nála. - válaszoltam a lány kérdésére. Elmosolyodott. Biztos örült, hogy nem lett rossz vége a dolgoknak.
- Van hobbid? - kérdezte egy vörös hajú srác két paddal előttünk.
- Régebben gördeszkázni szerettem nagyon, de mostanában inkább lovagolni szoktam. Van is egy lovam, akit Szélviharnak hívnak. Ha van kedvetek, megmutatom nektek. - lettem egy kicsit lelkes, hogy legalább egy kicsit is érdeklődnek irántam.
- Nem kell! Nem vagyunk kíváncsíak egy olcsó gebére! - mondta Roger a terem másik végéből.
- Már nem azért Roger, de sokkal szebb lova van, mint neked! - kelt a védelmemre Aaron. Hálásan ránéztem, mire ő csak a fejét rázta, hogy nincs mit.
- Én szívesen megnézem. - fordult felém az előttünk ülő srác. Ekkor vettem észre, hogy Brian az. Bólintottam, mire intett Jason-nek és Chris-nek is, akik ugyan csak bólogattak. Remek! Nem megyek egyedül. Észre sem vettem, hogy mosolygok.
- Van barátnőd? - jött egy hirtelen kérdés az első padok környékéről. Odakaptam a fejem, mire egy szőke hajú lányt láttam meg.
- Nem, még nincs. - mondtam. Nem volt több mondani valóm, ők meg nem kérdeztek, így leültem a helyemre.
- Nagyon szépen köszönjük, Alex! Van még valaki, aki szeretne magáról mesélni? - nézett körbe a tanár, mire Roger jelentkezett.
- Rendben. Akkor te jössz! - intett Roger felé. A fiú felállt, és jó hangosan elkezdett beszélni. Tisztán éreztem, hogy azt akarja velem éreztettni, hogy ő sokkal felsőbb rendű nálam, de ezzel nem tudott elszomorítani.
- A neven Roger Davidson, 17 éves vagyok - huh, akkor mit keresel, itt? - Szalajtottam egy évet, ezért vagyok, most itt. Szeretek lovagolni, és nekem is van saját lovam. Más hobbim nem igazán van. Apám egy jól fizető cég főnöke, ezért van, mit a tányérba aprítani. - rám nézett- Ugye tudod, hogy ez mit jelent? Éheztél már valaha?
- Ebből elég legyen, Roger! - állt fel Aaron, mire intettem neki, hogy én nem foglalkozom vele, tegyen ő is ugyan így. Kezét ökölbe szorította, de végül is leült.
- Ennyit szerettem volna. - mondta és gonosz mosollyal az arcán visszaült a helyére. Valami az súgta, hogy ezzel még nincs vége.
Az óra további része unalmasan telt. A tanár szabadfoglalkozást hírdetett, mert neki volt még egy kis papír munkája, amit a nap végére be kellett fejeznie. Elővettem egy rajzlapot és rajzolni kezdetem. Nagyon szeretem az animéket, ezért most is egy anime figurát választottam "múzsámnak".
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Mire véget ért az óra valahogy így nézett ki a rajzlap. A csengő végre megszólalt, mi meg mentünk a következő teremhez.
- Te így tudsz rajzolni? - nézett a kezemben levő rajzra Aaron. Bólintottam, mire kikapta a rajzot a kezemből - Ugye nekem adod?
- Persze. - mondtam.
Társaságunkhoz Brian és Jason csatlakozott.
- Mikor menjünk megnézni a lovadat? - kérdezte Brian érdeklődve.
- David azt mondta, hogy 10 óra 5 perckor kezdődik az óra. - mondtam mire egymásra néztek és jeleztél, hogy biztos ott lesznek.
- Egyébként, hogy találkoztál David-del? - szólalt meg Jason. Kicsit meglepett a kérdés. - Amint már mondtam apám barátjának van egy lovardája, és ott. - válaszoltam. - Miért kérdezed? - Nem azért, de nagyon nehéz összebarátkozni vele. - válaszolt Jason helyett Brian. - Én nem ilyennek ismertem meg. Sőt, ő volt az aki barátkozott velem. - mondtam. Egymásra néztek, de nem válaszoltak. A következő óra matek volt. Itt is, mint előző órán, csak ismerkedtünk a tanárral. Mindent elmondott magáról. Azt is, hogy mikor született, és az orrunkra kötötte, hogy illik ilyenkor felköszönteni. Kiszúrtam, hogy nem nagyon örül neki, hogy itt vagyok. Gúnyosan végig mért, majd elém állt.
- Állj fel! - mondta, mire csak pislogni kezdtem. Mit akar ez tőlem? -Nem hallottad? Azt mondtam, hogy állj fel! - ragadta meg a pólóm nyakát.
Nem szóltam semmit, csak felálltam. Hozzá kell szoknom, ha ez lesz minden nap.
- Rendben. Most hagyd el a termet! Nincs szándékomban egy olyan tanulót tanítani, akinek semmi keresnie valója sincs ebben az intézményben. - mondta, közben az ajtó felé mutatott. Jól van! Ha ezt akarja? Megfogtam a táskám és nagy ajtócsapódás közepette elhagytam a termet.
A lovardához síettem. Most az egyetlen, amire szükségem van, az, hogy ki lovagoljam magam. Az órám 9:58-at mutatott. Még nem kezdődött el a lovaglóóra, ezért leültem az épület előtt levő padra. Süttettem magam. Eltelt pár perc mikor is egy nagy árnyék vetült rám.
- Na, miért gubbasztasz itt nagy komoran? - kérdezte David hangja. Kinyitottam a szemem, amit időközben becsuktam, majd a fiúra néztem.
- Kiküldtek az óráról. - mondtam, majd felültem, hagyva hogy mellém üljön.
- Komolyan? Melyik tanár volt? Fogadok hogy a matek, Mr. Andrew volt az. - bólintottam. - Nem kell miatta aggódnod. Majd megbékél.
- Neked is itt a lovad? - kérdeztem érdeklődve.
- Persze. Nem hagytam ott John-nál pont ezért, mert itt is lehet lovagolni. Egyébként itt is feltudsz készülni a versenyre, amire mentek majd. - mondta közben intett, hogy menjünk az istállókhoz, mert már biztos ott a tanár is.
Egy fiatal férfi volt, magas és vékony. Lovagló ruhába volt öltözve. Egyből kiszúrt minket Daviddel.
- David! Örülök, hogy újra látlak! - jött elébünk, majd kezet fogott a sráccal. Utána rám tévedt a tekintete, majd nekem is kezét nyújtotta. - Te biztos Alex vagy. Engem Ryan-nek hívnak.
Elfogadtam köszöntését, majd a csoporthoz mentünk, akik közben a bokszok előtt tömörültek össze. Észre vettem Brian-t és Jason-t is még Aaron is ott volt. Mikor megláttak odaszaladtak hozzám.
- Haver, hol voltál? Mindehol kerestünk. - mondta egy kicsit dühösen Aaron.
- Itt voltam végig. - emeltem fel a kezeimet védekezőleg.
- Látom ide találtál, ujjonc! - mondta Roger a hátam mögött, de mikor találkozott David szúrós pillantásával alább hagyott a jó kedve.
- Jól van, gyerekek! Mindenki menjen, válasszon magának egy lovat. A lovakat már előre felszerszámoztuk, úgyhogy ezzel, majd a következő órán foglalkozunk! - mondta Ryan, és körbe mutatott a sok boksz között. Én megindultam Szélvihar fele, mikor ijedten vettem észre, hogy az egyik ott levő lány épp akkor nyitotta ki a lovam ajtaját.
- Figyelj, ő az én lovam, úgyhogy légyszíves válassz egy másik lovat! - ugrottam a lány mellé. Rám nézett, majd nagy nevetésben tört ki. Remek! Egy újabb ösztündíj ellenzővel találkoztam.
- Még is hogy lehetne neked egy ilyen csoda szép lovad? Ez még viccnek is rossz! - nevetett tovább, közben elindult ki az istállóból. Davidre nétem, vagy is csak néztem volna, ha ott lett volna. Nem várt meg.
- Neked nem tetszik egyik ló sem? - lépett mellém Ryan.
- Van saját lovam, csak az egyik lány elvitte. - mondtam, majd a többiek után eredtem, mert féltem, hogy Szélvihar ledobja magáról a lányt. Mikor kiértem épp felakart ülni rá. Fel is ült rá, de ami utána történt. Még a lánynál is jobban megijedtem.
