A fekete paripa

Új barát a láthatáron

Az incidens óta eltelt vagy három hét. A lelki világom kicsit lenyugodott már, de még mindig van olyan éjszaka, amikor rémálmom van a történtekről. Aaron, mint jó barát, minden egyes lépésemet figyelte, annak ellenére, hogy a Patrick-et jelentő veszély rég elmúlt.
- Nem hagynád abba azt, hogy folyton követsz? - fordultam hátra, mire Aaron megrázta a fejét.
- Nem szabadulsz tőlem, haver. Még az kéne, hogy megint elraboljanak. - mondta.
- Még is ki rabolna el? Minden ellenségem rács mögött ül. - utaltam Patrick-re.
- Lehetnek olyan ellenségeid is akikről nem tudsz. Lehet ők akarják, hogy eltűnj innen. - mondta, majd körbe nézett a folyosón, hogy valaki figyel e bennünket.
- Mégis kire gondolsz? - álltam meg. Ok nélkül nem mondana ilyet.
- Szerinted, még is kire gondolnék? - megvontam a vállam. - Roger-re.
- Jó azt bevallom, hogy nem jövünk ki valami jól egymással, de annyira szerintem ő sem hülye, hogy ilyeneket, tervezzen. - mondtam, majd megindultam tovább a folyosón. A könyvtárba kellett mennem leadni néhány könyvet. Már majdnem beléptem az ajtón, mikor a szőke elém állt.
- Add ide a könyveket, majd én beviszem. - nyújtotta felém a kezeit.
- Csak nem akarsz kitiltani a könyvtárból? Meg vagy veszve. - mondtam, majd megpróbáltam kikerülni, de nem hagyta. Nem volt mit tenni, előkerestem a leadandó könyveket, majd átnyújtottam neki.
- Ülj le a padra, 5 perc és jövök. - vette ki a kezemből, majd belépett a könyvtárba. Sóhajtottam egyet, majd leültem oda ahova mondta. Pontosan 5 perc elteltével lépett ki az ajtón.
- Végre, haver! Már majd nem itt hagytalak! - álltam fel, majd mellé léptem.
- Parancsolj! - nyomott a kezembe egy könyvet.
- Kösz, de nekem nem kell. De te nyugodtan elkezdheted olvasni. - adtam volna vissza a kezébe, de nem vette el.
- Ezt neked kell ki olvasni! - indult meg, én meg utána.
- De még is minek?
- Keveset olvasol, az pedig nagy hiba. Olvasással gyarapodik a szókincsed, és okosabb leszel. - mondta okoskodva, nem mintha ő többet olvasna nálam.
- Már ne haragudj, de hogyan gyarapodjon a szókincsem egy Fantasy könyvtől? A szavai fele kitalált. -mutattam a könyv borítójára.
- Jaj, ne legyél már ennyire negatív. Azért, kölcsönöztem ki neked, mert biztos vagyok benne, hogy tetszeni fog. Egyébként is ilyeneket olvasol, nem? -fordult hátra egy másodpercre.

- Van benne valami. - adtam be a derekam, majd megindultunk az emeletre, ahol a következő óránk lesz. A lépcső fordulóban össze találkoztunk, Roger-rel. Rám nézett, de nem szólt be, ahogy általában szokott. Semmi gúnyos megjegyzés, még egy rossz pillantás sem volt az arcán. Valami itt nem stimmelt. 

- Hé, Roger! Minden rendben? - fordultam felé, mire még válaszra sem méltatott, csak tovább ment.  Basszus. Nagyobb a probléma, mint hittem. Persze, örülök, hogy nem köt belém, de ha valami baja van, azt jobb lenne, ha nem tartaná magában. 

- Mi az, Alex? - lépett mellém a szőke, majd ő is arra fele nézett, amerre én. - Na nem. Ugye nem akarsz segíteni neki.

- Te tudod, hogy mi baja van? - kaptam Aaron felé a fejem.

- Sajnos tudom. Az anyja tegnap este autó balesetet szenvedett, és most kórházban van válságos állapotban. 

- Akkor ő miért nincs mellette? - intettem az egyre távolodó srác felé. 

- Ő is csak most tudta meg reggel. Nem tud oda menni, mert az apja nem küld érte egy kocsit, mondván, hogy ezért nem hanyagolhatja a tanulmányait. - ecsetelte a szőke.

- És te komolyan azt kérted, hogy ne segítsek neki? - indultam meg Roger után, de Aaron megragadta a karomat.

- Figyelj, Alex! Tudom, hogy te csak jót akarsz neki, de lehet, hogy ő nem akarja olyan állapotban látni az anyját, amiben van. Gyere inkább. Mindjárt kezdődik az óra. - kezdett el a tanterem felé ráncigálni, de nem hagytam magam. 

- Biztos vagyok benne, hogy az anyja mellet akar, lenni, és én segítek neki. Ha akarsz velem jössz, de ha nem akkor ne akadályozz! - mondtam, majd kiszabadítva a kezem a szorításából Roger után indultam. Tudtam min megy keresztül. Aligha nem én is ezeken mentem keresztül, mikor anyu szenvedett autó balesetet. A fiút az udvaron lévő parki szökőkútnál értem utol. - Roger! - szólítottam meg, mire megtorpant. Felém fordult, és láttam könnyes szemeit. Amint meglátta, hogy én vagyok, letörölte a könnyeit.

- Mit akarsz? - kérdezte szokásához híven gúnyos hanglejtéssel.

- Segíteni akarok neked. - mondtam.

- Nekem nem kell a te segítséged! Apa azt mondta nekem, hogy  nem mehetek be a kórházba anyuhoz, mert nem hiányozhatok az iskolából. Tudom hülye kifogás, de ez van. - mondta, hangja egy percre megcsuklott. - És az az igazság nem is akarok bemenni hozzá.

- Még szép, hogy be akarsz menni hozzá. - léptem egyet felé. - Ki ne akarna ilyen helyzetben a szerette mellett lenni? - vettem elő a telefonom és elkezdtem tárcsázni Erick számát. Azonnal felvette.

-Mondd kölyök, mi kéne? - szólt  bele a készülékbe. 

- Egy gyors fuvar kellene. Milyen hamar tudsz ide érni? - kérdeztem azonnal. Roger odaugrott mellém, és kiakarta venni a telefont a kezemből, de elugrottam előle.

- Alex! Tedd le a telefont!  - kezdett el kergetni, de nem hagytam magam. Futásnak eredtem, nyomomban a fiúval.

- Kb. olyan 10 perc alatt, ott tudok lenni. - válaszolt a kérdésemre Erick.

- Rendben. Kapsz 5-öt, mert addigra, tuti végem. - mondtam, mire azonnal kinyomta a telefont. - Elintéztem a fuvarod! - kacsintottam hátra, ennek eredménye képen gyorsabban kezdett el futni utánam. 

- Nem értem, hogy mit nem értesz azon, hogy nem kell a segítséged? - kérdezte, majd megállt. Én is, és visszasétáltam mellé.

- Azért mert lehet, hogy saját magamat látom benned. - mondtam, majd az ég felé néztem. Még mindig tisztán emlékszem arra  napra, mikor az eset történt.

- Ezt még is hogy érted? - kíváncsiskodott. 

- Még tavaly, anyukám súlyos autó balesetet szenvedett. Válságos állapotban szállították be a megyei kórházba. Én akkor pont iskolában voltam, mint most te. Engem a baleset után 1 órával értesítettek. Mindent megtettem annak érdekében, hogy minél hamarabb be tudjak menni a kórházba, hogy anya mellett lehessek. Miután elengedtek az iskolából, buszra szálltam, és azzal próbáltam eljutni a kórházig. - itt egy kis szünetet tartottam. Erőt vettem magamon, hogy folytatni tudjam a beszédet, mert már engem is a sírás keringetett - Azonban a busz fél úton lerobbant, én meg nem vártam meg, míg megszerelik, mert ezzel is értékes időt veszítettem, mert ugye nem lehetett tudni, hogy anya meddig húzza ki. Így a maradék utat futva tettem meg. Mire elértem a  kórház épületét csupa vizes voltam, ugyan is futás közben eleredt az eső. Amint megláttam az épületet, azonnal berontottam az ajtón, és a recepciós pulthoz rohantam, hogy megtudakoljam, anya hollétét. Azonban a recepciós nem mondott semmit. A folyosón megláttam az apámat, amint könnyes szemekkel felém sétál. Megkérdeztem tőle is, hogy anya hol van, de ő csak annyit felelt, hogy most már egy jobb helyen. Ebből tudtam, hogy elkéstem. Anya nem bírta ki, míg odaértem, mert a műtőasztalon elvérzett. Így már csak a holtestét láttam, ami tele volt zúzódásokkal, ami balesetből származott.  - itt nagy levegőt vettem, hogy letudjak nyugodni, de már én sem bírtam és sírtam. - Pontosan ezért szeretném, ha be mennél anyukádhoz, ha még nem túl késő.

- És gondolom, ezért vagyok itt én. - hallottam meg Erick hangját a hátunk mögött. Felé fordultam, és helyeslően bólintottam.  - Akkor még is mire vársz? - nézett Roger-re.

- Szeretném, ha te is jönnél. - fordult felém, mire örömmel bólintottam. 

Mind a ketten beszálltunk a kocsiba, és a remek sofőrnek köszönhetően hamar elértünk a kórházig. Amint megérkeztünk, mind a ketten kirontottunk a kocsiból, és hihetetlen nagy sebességgel rontottunk be a kórház ajtaján.

Megjött az újabb rész. Remélem tetszett :D :D