A fekete paripa

Nem leszek csere tárgy!

Az ablak előtt álltam és éppen az utcán nyüzsgő FBI-sokat figyeltem. Kicsit sem rémisztik meg a járókelőket, á egy kicsit sem.
- Elmondanád, hogy még is min jár az eszed? - kérdezte a mögöttem akkor már ülő James. Felé fordultam, de egy szó nélkül az ágyhoz sétáltam és ráfeküdtem. - Most bevágtad a durcit, vagy mi?
- Meg tennél nekem valamit? - kíváncsian kezdett el pislogni - Ha már így is "börtönbe" lettem kényszerítve, hátra levő éveimet eltölthetném egyedül? - próbáltam finoman célozgatni arra, hogy húzzon a francba.

- Most miért vagy ilyen ellenséges? - kérdezte érdeklődve, de nekem igazán nem volt kedvem válaszolni a fel tett kérdésére. Komolyan, ha nem tud rájönni saját magától, én hiába mondom el neki.
- Menj ki! - mutattam ismét az ajtó felé. Láttam rajta, hogy nem szívesen, de megteszi azt amit kérek. Magamra hagyott egy ablakkal rendelkező szobában. Mikor egyedül voltam elkezdtem gondolkozni a menekülési útvonalon.
- Hé, Erick! - szólítottam meg a férfit a készülék túl oldalán.
- Mondd, Alex! Mit szeretnél? - hallottam meg a hangját.
- Tegyük fel, ha véletlenül kiugrok az ablakon, eltudnátok kapni valamivel? - kérdeztem érdeklődve. Igen. Ez jutott az eszembe. Kit érdekel, hogy az ötödiken vagyok?
- Meg se próbáld! Nem tudnánk elkapni semmivel, és amúgy sem kockáztatnám az életed. - mondta, de közben hallottam, ahogy gondolkozik. - Nem tudnál valahogy máshogy megszökni? -kérdezte érdeklődve.

- Majd kitalálok valamit. Most rádió csend! Majd hívlak! - mondtam, mint egy vér profi, bár ezt inkább a csillagkapuból szedtem.

Keresztül feküdtem az ágyon és gondolkozni kezdtem. Hogy szökjek meg? Semmi ötletem. Felültem, majd végig néztem a szobában, hogy mit tudnék felhasználni, a cél elérése érdekében. A szobában volt két nagy könyves polc a két sarokban, mellettük egy tv foglalt helyet az ággyal szemben. Az ágy mellett volt egy éjjeli szekrény, azon egy álló lámpa, ami egyszer már el volt törve, mert az egészet egy celluxszal hozták rendbe. Kihúztam az éjjeli szekrény fiókját, amiben találtam egy tollat és kereszt rejtvényt. Biztos lefekvés előtt ezzel tölti az időt. Akkor az újság mellett volt egy csomag rágó, ami fogalmam sem volt, hogy minek van ott. Csupa használhatatlan tárgy. Semmi hasznuk. Aztán csak úgy spontán megragadtam a csomag rágót, és be vettem. Amint bevettem azonnal ki is köptem. Nagyon erős volt, és én nem bírom az erőset. Tudom gyenge vagyok, de hát mit tudnék ellene tenni? Tekintetemet az ajtóra vezettem. Szerencsére pont befele nyílik. Ekkor eszembe jutott egy terv. Sajnos csak egyszeri használatra lehetne bevetni, de ha már az ablakon kiugrást nem választhatom, akkor marad ez. Felálltam az ágyról, és az ajtóhoz léptem. Megfogtam a kilincset, hogy lássam nyitva van e. Ahogy sejtettem. Zárva volt. Elkezdtem rángatni a kilincset, mire meghallottam James lépteit a szoba felé közeledni, meg ragadtam a már így is törött lámpát, majd az ajtó mögé bújtam, és vártam.
- Tudod, ha ki akarsz jönni, csak szólnod kell és kiengedlek. - mondta, mire egy kis bűntudatot kezdtem el érezni amiatt, amit épp elakartam követni. Nem szabad ezt éreznem. Ő rossz ember Alex! Ő rossz ember! Mivel nem szólaltam meg, James megragadta a kilincset és benyitott a szobába. Egy nagy levegőt vettem, hogy megnyugodjak.
- Alex! Hol...- nem tudta befejezni, mert a lámpával egy hatalmasat ütöttem a fejére, így eszméletlenül esett a földre. A szívem csak úgy zakatolt. Biztos voltam benne, hogy ha legközelebb találkozunk, nem lesz velem ilyen kedves mint most. Habár jobban szerettem volna, ha nem is találkozunk többet.
- Most már kvittek vagyunk! - mondtam, majd kiszaladtam a szobából a nappaliba. Nagyban megkönnyítette a helyzetem az FBI, hogy betörte az ajtót, mert így nem kellett a kulcsot keresni. Nem is tétováztam. Kirohantam a volt tízes számú ajtón.
- Alex! - hallottam meg a hangját a hátam mögött. Félve hátra pillantottam, és megláttam, ahogy kitámolyog a szobából. Feje csupa vér volt. - Ezt most miért kellett? Gyere vissza, és lehet, hogy nem lesz annyira rossz a büntetésed. -lépkedett egyre közelebb felém. Nekem sem kellett több, azonnal futásnak eredtem. A lépcsőház felé fordultam, nem mertem a lifttel menni. Mi van ha beszorulok? Kiszedne onnan és egyből megölne. Vagy a harmadik kanyarnál muszáj volt egy kicsit megállnom pihenni. Azért még is csak az 5.-ről kezdtem el rohanni. Megláttam egy kis táblát a falon, ami szerint már a 3.-on járok.
- Nem kell már sok! - gondoltam magamban.
- Alex! - hallottam meg ismét a hangját a fejem felett. Felnéztem, és az eggyel feljebb levő lépcső korlátjának volt neki támaszkodva, úgy nézett le rám. - Most miattad szédülök!- ekkor felém emelt egy pisztolyt. - Ezért nem tudom eldönteni, hogy azt -itt rám szegezte a fegyvert- vagy azt az Alex-et lőjem le. - mutatott mellém, ahol senki nem állt. - Tudom már! Téged! - sütötte el a fegyvert. A golyó szélsebesen süvített el mellettem, majd belecsapódott a falba. - Francba ez nem talált. Már csak egy maradt. - mondta, de én meg sem vártam, hogy felém nézzen. Újból rohanni kezdtem.
- Alex! Hallasz, Alex? Egy lövést hallottunk! Minden oké veled? - hallottam meg Erick hangját az adó-vevőben.
- Nekem semmi bajom! Mindjárt lent leszek! - mondtam lihegve, és meg nem álltam a lépcsőház végéig. Már messziről láttam az ajtót, mikor hirtelen egy újabb golyó süvített el mellettem egyenest az ajtó ablakba, aminek köszönhetően annak üvegje szilánkokban esett a földre. Megtorpantam és hátra néztem. Ott állt a lépcső tetején.
- Még mindig jóvá teheted a hibádat Alex! Csak ide kell jönnöd! - emelte felém a kezét. Nem értettem. Nem értettem miért viselkedik velem így? Nem is ismer engem. Patrick már rég megölt volna, ha lett volna rá alkalma. Neki volt még sem lőtt le azonnal. Elindult felém, mire megijedtem ezért futásnak eredtem ismét. - Alex, várj már! - kiáltott utánam. Hátra fordultam és megláttam, amint utánam szaladt. Nem is vártam meg hogy utól érjen. Gyorsítottam a tempón, majd a nagy vasajtón keresztül kijutottam a szabadba. Ekkor egy csomó fegyveres szegezte rám a fegyvereiket.
- Ne lőjenek! Ő Alex! - kiáltotta Erick az egyik csoportosulás felől. Mikor elő került közülük, azonnal odaszaladtam hozzá. - Minden rendben? Ugye nem esett bajod? - halmozott el kérdéseivel, mire mindegyikre csak egy bólintással válaszoltam. A vasajtó újra kinyílt és James lépett ki rajta, kezében még mindig ott volt a pisztolya. Szemeivel engem keresett. Mikor megtalált elindult felém. Szerintem a fejre mért ütésemtől nem igazán tudott józanul gondolkozni. - Gyere! Menjünk vissza! - emelte felém a kezét. Nem értettem miért ragaszkodik ennyire hozzám, habár nagyon szerettem volna kideríteni.
- Nem megyek! - válaszoltam neki, majd Erick háta mögé bújtam. Nem mertem még ránézni sem. A továbbiakban csak hangokat hallottam ugyan is még a szememet is becsuktam.

- Tegye le a fegyvert, James! - mondta határozottan Erick. Utána már csak pár lövést hallottam. A kezemmel szorosan a fülemet fogtam, hogy ne legyen túl hangos a fegyverek zaja. Mikor vége volt a tüzelésnek elő merészkedtem Erick háta mögül. Egy kis idő kellet, hogy felfogjam, azt amit látok. James a földön feküdt egy hatalmas vértócsában, ami egyre csak nagyobb lett körülötte. Szép óvatosan megindultam felé, majd megálltam a vértócsa mellett, és lenéztem rá a földre. Még életben volt, de nem húzta sokáig. Nagyon sok vért vesztett, biztos nem élte volna túl.

- A mentők már úton vannak, uram! - jelentette az egyik rendőr, Erick-nek. A férfi felé néztem, majd vissza James-re. Valamit próbált nekem mondani, de nem nagyon értettem, így leguggoltam mellé, és közelebb hajoltam hozzá.

- A ló most már hivatalosan is a tiéd! Vigyázz rá, mert a vevőm igényt tart rá, és lehet, hogy érte jön, és erőszakkal elveheti. - mondta, minden egyes szó közben szünetet tartott. - És vigyázz magadra te is! -mondta, majd a kezét a fejemre helyezte, ezzel összevérezve a hajamat, majd élettelenül hunyta le a szemeit, és nem mozdult meg többet.

Meghoztam az új részt. Remélem tetszett :D