A fekete paripa

A buli csak most kezdődik

A víz hűs, és pont jót tesz a bőrömnek.  Thomasra néztem, aki épp ekkor ugrott bele a vízbe, összecsapva vele az arcomat. Ezt azzal bosszultam meg, hogy jó sok vizet az ő arcába csapkodtam. Ő is ugyan így tett és ezt addig csináltuk, míg meg nem untuk. Will a medence szélén ült és nem beszélt senkivel. Amikor odaúsztam  hozzá elfordította a fejét, és nem szólt hozzám egy szót sem.

- Héj-héj, csak nem összevesztél vele? - tette a nyakamba a karját Thomas és Will-re mutatott.

- Ő veszett velem össze azon, hogy nem egy suliba megyünk tovább tanulni. Egyébként is egy szóval sem mondtam, hogy egy helyre szeretnék vele menni, akkor meg mit hisztizik? - kérdeztem egy kicsit túl hangosan a kelleténél. Mindenki odakapta a fejét.

- Alex! Minden rendben? - jött oda hozzánk David érdeklődve.

- Persze, csak egy kicsit túl hangosan beszélgettünk. - ráztam meg a fejemet, majd ismét Will-re néztem. Nem szeretek összeveszve lenni senkivel. 

- Akkor jó. Nem soká foci meccset fogunk rendezni. Beállsz? - kérdezte nagy szemekkel a fiú.

- Persze. Mindenféleképpen. - mosolyodtam el.

- Csak, hogy tudj róla, a bátyád is játszani fog, és ő az egyik kapus lesz! - mondta, közben a mutató ujját felém mutatta. Bólintottam. David Will felé nézett. - Te is fogsz játszani, ugye? - kérdezte érdeklődve.

- Bocs, de én... - kezdte mondandóját Will.

- Még szép, hogy játszik! - tapasztotta be a száját Thomas, és rám kacsintott.  Egy kicsit mintha jobb kedvem lett volna tőle, de Will arckifejezése nem sokat változott. 

Egy darabig még a medencében lubickoltunk, utána kimásztunk a vízből. Will még most sem szólt hozzám, nagyon makacs. Ezzel engem nem hat meg. Ha így folytatja, biztos nem szólok hozzá soha többet.

- Figyelj, Alex! Beszélned kellene vele. Tudod jól, hogy mennyire nem szeret rosszban lenni veled. - suttogta a fülembe Thomas. A fejemet ráztam, de nem szóltam egy szót sem. 

-  Jól szeretném érezni magam.  - mondtam, és ott hagytam a fiút és odamentem David -hez. Ő már a csapatokon gondolkozott, hogy - hogy lenne jó a játék. 

- Mikor kezdjük? - kérdeztem érdeklődve.  Már alig vártam. A gördeszkázáson kívül szeretek focizni és kosarazni is. 

-Mindjárt készen vannak a csapatok, csak az a baj, hogy az egyikben kevesebben lesznek, mint a másikban. - mondta, majd Will-re nézett.

- Nem fog játszani, igaz. - mondtam inkább magamnak. Az iskolában is ilyen volt.  Addig, míg haragudott rám, nem szólt hozzám és nem is csinált velem semmit se együtt. 

- Nincs mit tenni. Lehet, hogy nem fogunk focizni. - mondta hirtelen David. Felhúztam a szemöldököm és megveregettem a hátát.

- Tegyél engem abba a csapatba, amelyikben kevesebben vannak! - mondtam és a kapunak kialakított részhez álltam.  - Tőlem már is kezdhetnék. - integettem a többiek felé. Ők is körénk gyűltek, és kíváncsian nézegették David -et, hogy megtudják kivel lesznek egy csapatban.  

- Rendben. Akkor a csapatok: Alex, Thomas és Will lennének egy csapatban. Matt, Sarah és én pedig egy másik csapat vagyunk. - mondta a srác és mindenkire egyesével rámutatott. 

Thomasra néztem, aki örült a csapat beosztásnak, de amikor Will-re néztem, ő csak elfordította a fejét.  Kezd egy kicsit elegem lenni a duzzogásából. Mindenki felállt a helyére. Richárdot szavaztuk meg bírónak, így ő dobta be a labdát.  Thomas volt a kapus, így az egész támadás a Will-el való csapatmunkámtól függött.  A labda pattant a földön és én is és David egyszerre indultunk meg érte.   David volt a szerencsés aki megszerezte, és egyből elkezdtek szaladni a kapunk felé. Thomas már készült, hogy védje  a rúgást.