Lights On Honey (Befejezett)

13. Ez így nem jó.

- De tegnap este konkrétan neked adtam át.

- Tudom, csak aztán odajöttek hozzám.

- Semmi baj, csak azt hittem érdekel. – megvontam a vállamat.

- Persze, hogy érdekel, csak sokan voltak. – félrehúzta a száját, aztán egy óvatos mosollyal mélyen a szemeimbe nézett, azokkal a nagy barna szemeivel. – De örülök, hogy láthattalak. Csinos voltál és jó volt veled táncolni kicsit.

- Igen? – mosolyodtam el újra. – Hát, köszönöm. – nevettem halkan.

Shawn egyik kezével a tarkójához nyúlt, mintha zavarban jött volna.

  Napok óta egyre jobban vonzódok hozzá. A mosolyához, a tekintetéhez, a kedves szavaihoz, a szórakoztató megjegyzéseihez, az izmos, magas testéhez és persze ki ne akarna beletúrni azokba a sötét, göndör fürtökbe? Kit akarok átverni? Nem véletlenül pepecseltem annyit és készültem a tegnapra. Naivan azt hittem, hogy randira hívott el a szülinapjára. Korábban olyan jól éreztük együtt magunkat a beszélgetések során és amikor a forgatásokon hozzám ért, olyan érzelmek futottak végig rajtam, mint még soha. Lehet elcsépelt, lehet sablonos, de igaz, így történt. Éppen ezen érzelmek és emlékek miatt löktem el magamat a faltól és két gyors lépés után elé léptem, két kezemet erős, széles vállaira simítottam és felé hajoltam.

- Öhm.

Ennyi.

Ez minden, amit reagált, miután hátradőlt és engem a vállamnál fogva hátrébb tolt.

Nem mertem kinyitni a szemeimet, de csak nem maradhattam úgy? Már így is dilisnek nézhetett ezek után.

Szépen lassan megemeltem a pilláimat és csak a kinyílt bőröndömre néztem.

- Öhm.

Zavarában azt se tudta mit reagáljon. A kis csaj a klipjéből, azt hiszi, hogy néhány közös lógás után, már akar tőle valamit. Most mi a francot csináljon, hogy ne bántsa meg, a következő forgatásra való tekintettel?

- Weezer? – kérdezte.

Valóban a fürdőben hagyott telefonomból a banda, Buddy Holly című száma szólt.

A bőröndömről, hitetlen tekintetem Shawnra vándorolt.

- Az.

- Most haragszol rám? – kérdezte miközben felkelt az ágyról.

- Attól függ miért? Amiért elhívtál a születésnapodat megünnepelni, magamra hagytál és még csak az ajándékot se nézted meg, amit kaptál tőlem, nem mintha olyan nagy dolog lenne... vagy azért, mert mióta találkoztunk úgy érzem, hogy történik valami, vártam rá, hogy tegyél valamit és miután nem tetted, én igen, ellöktél magadtól és semmit se tudsz mondani nekem utána? - magyaráztam. Igen, közben egy hisztis tyúknak éreztem magamat. A legszomorúbb, hogy én nem ilyen vagyok, akkor most miért viselkedtem így?

- Elhívtalak, mert jól érzem magamat a társaságodban, de rajtad kívül még nagyon sokan eljöttek, akiket úgy szintén én hívtam. – mondta, majd felvonta a szemöldökét. – Én nem gondoltam, hogy többet látsz majd bele.

Konkrétan hátrébb léptem egyet, olyan rosszul esett.

- Ezt most nem pont így szerettem volna megfogalmazni. – nézett rám bocsánatkérőn.

- Nem, nem. Igazad van. – bólintottam, aztán védekezőn karba fontam a kezemet.

Szóra nyitotta a száját, becsukta, majd mikor újra szóhoz jutott volna én félbeszakítottam.

- Nekem nemsokára megy a gépem és még nem pakoltam el mindent. – néztem szét a szobában, Shawnnak hátat fordítva.

- Oh, értem. Én akkor most megyek, amúgy is a húgommal ebédelek, csak gondoltam benézek hozzád. – mondta. - Majd akkor Los Angelesben találkozunk.

- Érezd jól magadat a családoddal. – tekintettem vissza rá.

Már az ajtóban állt, idő közben felvette a pulóverét, amitől a haja még kócosabban állt.

- Köszönöm. – mosolyodott el.

- Szia Shawn.

- Szia Bridgit. – intett egyet. A kulcsok megcsörrentek, amint a kezén lévő gyűrűhöz koccantak.

Az ajtó becsukódott, én lehuppantam az ágy végére a földre és hagytam, hogy az első könny hang nélkül legördüljön az arcomon. Én a fürdőszobába vezető félig nyitott ajtót bámultam, miközben azon kiszűrődött egy Snow Patrol szám.

Sosem történt még velem ilyen, és amikor eljön az ideje, visszautasítanak és egyedül könnyezek egy szállodai szoba padlószőnyegén. 

Mi lett volna, ha  engedi, hogy megtegyem? Az első csókom utáni pillanatok, így zajlottak volna le?