A fekete paripa

Az első nap

- Akkor hova megyünk először? - kérdezte érdeklődve David, tőlem.

- Arra gondoltam, hogy meghívom Alex-et reggelizni. - kacsintott rám Aaron, majd meg is indultunk az udvar fele. Most nem a Mcdonald's -hoz mentünk, hanem a vele szemebeni kis üzletbe. Ott nagyábból csak szendvicseket lehet kérni. Davidre néztem, akinek már csorgott a nyála a sok finomságoktól. Volt ott sonkás, kolbászos szendvics, tele salátával, sajttal és uborkával.

- Na neked melyik kell? - intézte hozzám kérdését, Aaron.

- A sonkás. - mondtam egyből, mert már pár perce szemezek vele. Megvette, majd a kezembe nyomta. - Parancsolj! - mondta.

- Köszönöm. - mondtam és jóízűen bele haraptam a szendvicsbe. Nem olyan, amilyet otthon ettem, de egyáltalán nem rossz. Mikor már ők is megvették a sajátjukat kiültöünk az egyik napernyő alá megenni a szendvicseket.

A Nap sugarai még nem áraztották azt a nyáron jól megszokott meleget, így egy kicsit hűvös volt, de nem annyira, hogy vacogjon tőle a fogunk. David rám nézett.

- A mai nap, csak amolyan ismerkedős nap, szóval semmi tanulás nem lesz, szóval nem kell tartanod semmitől! Ha viszont valaki piszkál, szólj nekem, vagy Aaron-nak! - mondta és még a mutató ujját is felém emelte.

- Köszönöm, hogy ennyire aggódtok értem, de nem vagyok már 10 éves. Megtudom magam védeni! - húztam ki magam, mire elnevették magukat. - Ennyire esetlennek látszok?

- Dehogy is, csak ezek az emberek nem igazán ismerik azt, hogy egy "alacsonyabb" rendű is ugyan úgy érezhet mint ő. - mondta David, majd nagyot harapott a kolbászos szendvicséből. - A lovagló óra 10 óra 5 perckor kezdődik. Az az egyetlen óra, amin én is szemmel tudlak tartani.

Ekkor jutott az eszembe, hogy mi lesz, ha valaki Szélviharon akar lovagolni. Meg is kérdeztem Davidet, de ő csak legyintett egyett.

- Ami nagy valószínűséggel történhet, az az, hogy a ló ledobja magáról. Egébként nem aggódnék miatta, mert fel lett tüntetve, hogy ennek a lónak van gazdája. - mondta.

- Akkor nem a ló gazdáját fogják leszidni? - kérdeztem érdeklőve.

- Miért szidnának már le? Azért, mert egy idegen elvitte a lovadat egy körre és ledobta a ló, mert nem ismerte? - kérdezte, mire be kellett látnom, hogy igaza van. Az órára tekintettem, am fél 8-at mutatott. A suli 8-kor kezdődött, így még volt félóránk, de nem akartam elkésni.

- Nem kellene menni? - néztem Aaron-ra aki még mindig a salátájával játszott.

- De, mehetünk! - mondta, majd egybe bekapta a salátát, és a táskáját a hátára vette és nagy léptekkel elindult, mi meg utána. Nem tudom hova siettem, hisz a suli a kolival szemben van. Amikor az ajtóhoz léptünk én megálltam egy percre.

- Na? Felkészültél? - néztek rám egyszerre. Bólintottam, majd mikor kinyitották az ajtót, mind a hárman egyszerre léptünk be rajta. Ahogy sejtettem. A sok gyerek mind ránk nézett, mikor nyílt az ajtó. Nagyot nyeltem, majd megindultam David és Aaron után. Láttam, amint iskola társaim lepetten néztek az előttem menőkre. Nem sokáig foglalkoztak velem, mindenki elkezdtett nekik köszönni. Engem egyből figyelmen kívül is hagytak.

- Na, nekem a másodikon van az osztályom. Még ma találkozunk! - mondta David, majd megborzolta a hajamat. Bólintottunk, majd elváltunk egymástól. Mi a földszínten maradtunk, de még így is egy csomó ember közt kellett elmennünk. A megvető pillantásuk volt amit a legrosszabb volt elviselni. Mintha én nem érnék annyit, mint ők.

- Nocsak, nocsak! Aaron White-hoz van szerencsénk! -állított meg minket egy nállunk sokkal magasabb srác, aki egyből rám nézett. - Csak nem te vagy az ösztöndíjas? Hogy is hívnak? Meg van. Alex Johnson.

- Mit akarsz itt Henry? - kérdezte Aaron, hangjában idegességet véltem felfedezni.

- Nem akarok én semmit, csak kíváncsi voltam a srácra. - biccentett felém. Ennyire nagy szám lennék. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy én vagyok az egyetlen, akit felvettek ösztöndíjjal.

- Jól van, akkor mi most megyünk! - mondta Aaron és intett, hogy kövessem. Így is cselekedtem. Óvatosan elhaladtam Henry mellett, majd amilyen gyorsan csak tudtam felzárkóztam Aaron-hoz.

- Ki volt ez a srác? - kérdeztem éredeklődve.

- Jobb, ha távol tartod magad tőle. A suli első számú rosszfiúja. Szerintem, ha nem lettem volna veled, simán megvert volna. - mondta. Kicsit megíjedtem, de nem nagyon izgatott. Jöjjön csak! Megtudom magam védeni.

Kis vártatva megérkeztünk a teremünkhöz. Nagy fehér ajtaja volt, és számtábláján a 9. osztály szereplt. Őszintén, én nem mertem be menni. Mi lesz, ha majd itt is ugyan azt kapom, mint eddig? Csak álltam az ajtó előtt, és néztem azt.

- Minden renben? - lépett mellém Aaron.

- Persze, persze. Egy kicsit izgulok. - mondtam és éreztem, hogy a kezem remeg.

Ekkor jött meg az osztályfőnök. Rám nézett, és intett, hogy menjünk beljebb. Nem volt, mit tenni, én léptem be elsőnek az osztály terembe. Mindenki azonnal elcsendesült, mikor megláttak. Utánam Aaron lépett be. Rajta viszont meglepődtek.

- Rendben. Foglaljatok helyet! - mondta a tanár úr, majd az asztalához lépett. Egy hatalmas osztály terem, amiben három oszlopban 5 pad foglalt helyet. Nem voltunk olyan sokan. Mondjuk, úgy 15-en lehettünk bent. Bátortalanul megindultam a padok között. Mindenki undorodva nézett rám, mintha én valami csóró paraszt lennék. Nem vagyok az! A legutolsó padhoz ültünk az ablak mellé.

- Jól van, gyerekek! Én az osztályfőnökötök vagyok, Ryen Thomson, de szólítsanak kérem Mr. Thomson-nak! - üdvözölt minket a tanár úr. Az osztály egyszerre köszöntötte az of-őt, majd ismét ránk telepedett a néma csönd.

- Ki akar először bemutatkozni? - kérdezte tiszta érdeklődéssel a férfi, majd végig nézett a tanulókon.

- Miért nem hallgatjuk meg a kis ösztöndíjast? - hallottam meg egy ismerős hangot. Ekkor vettem észre, hogy Roger is az osztályomba jár. Persze, az Isten nem tudna még ennél is jobban megverni. Nyeltem egy nagyot. Reméltem, hogy nem nekem kell kezdeni.

Erre a beszólásra, egyből mindenki felém fordult, és volt aki kíváncsian, mint például Jason, vagy Chris, de volt, aki tiszta megvetéssel, mint ahogy Roger is nézett rám.

- Rendben. Akkor, ha nem lenne túl nagy baj, mesélnél magadról valamit? - kérdezte az osztályfőnök érdeklődve.

Bólintottam, majd hozzá kezdtem.

Meghoztam az új részt. Tudom, tudom. Nem lett valami hejde jó, de most ilyet sikerült össze hozni. :) Majd valamikor hozom a kövi részt .