Alex Johnson, 15 éves. Épp, hogy csak elkezdődött a nyáriszünet, az apja már is munkára fogta, a legjobb barátjának a lovardájában. Még az nap megismekedik egy fekete lóval, aminek a neve Szélvihar. Barátság alakul ki köztük, olyannyira, hogy a ló n...
- Ugye mosrt, csak viccelsz? Ez egy Lamborghini Aventador LP700-4 -es. - ámuldoztam. - Honnan szerezted?
- A kedves kis bácsikánk vette nekem, hogy ne kelljen elvinnem az ő kocsiját. Klasz, mi? - nézett rám elégedetten. Bólintottam, majd beszálltam a járműbe. Ajtaja felfele nyílt. Nagyon király. Még sosem láttam ilyen kocsit élőben.
- Richárd bácsi! Te megőrültél! - mondtam, beszédemet nem címeztem senkinek, de Matt még is jót mosolygott rajta. Mind a kette beszálltunk és elindultunk. A város elhagyó táblánál lehettünk, mikor nagy sebességre kapcsolt. Mehettünk vagy 150-nel. Jobban féltem, mint mikor Richárddal mentem kocsikázni.
- Elmondod, hogy hova kell menni? - nézett rám érdeklődve.
- Ember, az utat figyeld! - kiáltottam, mert majdnem neki ment az egyik szembe jövőnek, mikor előzött. - Egyébként az Abraham Lincoln középsuliba( a suli neve kitalált :) ) megyünk. - mondtam mikor már nem éreztem veszélyben az életem.
- Oda vettek fel? - kérdezte érdeklődve. Meglepődtem azon, hogy meglepődött.
- Miért kérded? - néztem rá.
- Az egy magán suli, ahova csak "gazadag"gyerekek járnak. Miből fog telni mind erre? - kérdezte, majd befordult az egyik utcába Manhattan városába.
- Ösztöndijjal vettek fel. - néztem a közelgő épület felé. Nagyon jól nézett ki. Hála istennek még időben megérkeztünk.
- Te menj csak! Majd megyek én is csak keresek egy parkolót. - intett, közben én kiszálltam a járműből. Minden egyes lépéssel az épület felé, egyre jobban izgultam.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Amint beléptem az épületbe, egyhatalmas folyosó fogadot, mind a két oldalt kék színű szekrények voltak. Az igazgatóit kerestem. Nagy nehezen, de a gondnok segítségével meg is találtam. Kopogtam, maj mikor szólítottak, beléptem a szobába.
Nagyon nagy szoba volt, mint egy magán suli igazgatói szobájához illik. Jobb oldalt egy polc volt tele könyvekkel. Nem értettem, hogy minek ide egy könyves polc, de nem mertem megkérdezni.
- Alex Johnson? - kérdezte érdeklődve a igazgatói szégben ülő férfi.
- Igen, uram. Én lennék az. - mondtam, majd kezet nyújtottam felé. Elfogadta köszöntésem, majd intett, hogy üljek le. Helyet foglaltam a barna bőrhuzattal fedett kanapéra. Mind ketten egy darabig néma csöndben ültünk, majd hirtelen megszólalt.
- Nagyon örülök, hogy megismerhetlek. - mondta, majd elmosolyodott. Nem tudom elképzelni, hogy min mosolyoghatott, de kezdtem egy kicsit aggódni. - Ismertem az apádat. Peter Johnson,igaz? - heves felybólogatás - Hiszed vagy sem, de ő is ide járt. - kikerekedett a szemem. Akkor ezért akarta ennyire, hogy ide jöjjek.
- Nagyon szépen köszönöm, hogy fel vettek ide. - mondtam bátortalanul.
- Nem is tehettünk mást. Ilyen iskolai eredménnyel, szerintem bárhova felvettek volna. Miért ide jelentkeztél? - kérdezte érdeklődve.
- Az apám mutatta be a sulit, hogy ide biztos szívesen jönnék. Amint elolvastam az adatlapját, nagyon is megtetszett, és minden vágyam az volt, hogy fel vegyenek. - mondtam, majd a férfi szemeibe néztem. Nem lehet több 30 évesnél. Csodálkoztam azon, hogy ijen idősen már egy iskola igazgatója. Barna haja, és zöld szeme volt. Sötét kék öltönyt viselt barna nyakkendővel.
Egy darabig még beszélgettünk egymással, a suliról, a szabályokról, végül megkaptam az órarendemet, a szekrényem számát és kódját. Kolis leszek, mert elég korán kellene kelnem, ahoz, hogy 8-ra beérjek. Elköszöntünk egymástól azzal, hogy még biztosan összefutunk és még annyit hozzá tett, hogy ha valami problémám van, nyugodtan keressem meg. Nem volt muszály maradnom évnyitón tekintve, hogy mindent elmondott az igazgató, csak azon csodálkoztam, hogy éppen ő nem volt ott. Nem firtatom a dolgokat, biztos helyettesítette valaki. A bátyám az iskola előtt állt és rám várt. Mikor meglátott, integetni kezdett, majd elindult felém.
- Mehetünk? - nézett rám, szemeivel a gondolataim fürkészte.
- Persze. - mondtam és elindultunk haza.
A kocsi úton ismét nagy sebességgel haladtunk. Otthon mindent összepakoltam egy bőröndbe, az iskolatáskámat mellé téve, készültem a holnapra.
Meghoztam az új részt. Bocsi az iskola nevével, nem tudtam semmit sem kitalálni, ezt is anyukám ajánlotta XDD. Remélem tetszett :D
