A fekete paripa

A buli csak most kezdődik

- Will! Védekezz! - kiáltott oda a fiúnak, aki egyből David előtt termett, és egy ügyes csellel elvette tőle a labdát, és egy hosszú passzt rúgott nekem előre, így megtudtuk kezdeni az ellentámadást. Ahogy láttam Sarah nem nagyon ért a focihoz, ezért könnyű volt kicselezni, és megindultam a kapu irányába. 

- Rúgd be, Alex! - hallottam kapusom szurkolását, így eleget téve a kérésének jó erőset rúgtam belé, és ezzel gólt szereztem. A labda könnyen kikerülte bátyám védését. 

- Ez az! - kiabáltuk egyszerre csapattársaimmal. Igen, még Will is kiabálta. Megjött a kedve a játékhoz. Visszaszaladtam védekezni.

- Szép gól volt! - hallottam a hátam mögül Thomas hangját. Bólintottam.

-  Will nélkül nem ment volna. - fordultam az említett felé, aki mosolyogva bólintott. 

- Verjük szét őket! - mondta és már is a játékra koncentrált. 

A következő 1 órában oda - vissza szaladtunk a két kapu között, gólokat szerezve az ellenfélnél. Persze, ezt David-ék sem hagyták szó nélkül, és bizony szereztek pár gólt. A játék vége fele már 15:13-ra vezettünk ellenük.

- Jól van, gyerekek! Ez az utolsó támadás lesz, mind két csapatnak! Értve vagyok? - kérdezte Richárd, mire hevesen bólogatni kezdtünk. - Rendben, akkor kezdjétek! - mondta és bedobta a labdát. David szerezte meg  a labdát, és megkezdte a támadást. Will védekezett és ugyan az történt mint először. Előre rúgta nekem a labdát. Szép ívesen szállt felém, még is rosszul vettem le. Eltalálta a vállamat, ahol pár héttel ez előtt meglőttek. Éles fájdalom hasított belém, így a földre rogytam. Mindenki azonnal odaszaladt hozzám. 

- Minden rendben, Alex? - kérdezte érdeklődve David.

- Persze, csak rosszul vettem le. - mondtam, de nem néztem rá, mert időközben elkezdett a szemem könnyezni. 

Matt látta, hogy azt a vállamat fogom.

- Még mindig fáj? - kérdezte érdeklődve, mire bólogattam - Már el kellett volna múlnia a fájdalomnak.

- Mi történt? - szaladtak oda Thomas-ék is. Aggodalom volt az arcukra írva. Nem akartam, hogy megtudják azt, hogy rám lőttek. Akkor még jobban megijednének.

- Rosszul vettem le a passzod, Will. - mondtam, majd rámosolyogtam a fiúra. Ahogy láttam egy kicsit megnyugodott. - Rendben! Folytassuk! - álltam fel a földről.

- Nem, a meccsnek vége. Letelt az idő.Ti nyertetek! - lépett mellénk Richárd is.

- Akkor ennyit erről. Mindenki menjen az asztalokhoz, kész a kaja! Alex, te pedig gyere csak velem! - ragadta meg Matt a nem fájós karomat és berángatott a házba.

- Miért rángattál be? - kérdeztem, mire intett, hogy üljek le a kanapéra.

- Gondolom nem akarod megijeszteni a barátaidat azzal, hogy vérzik a vállad. - mondta és hívta Sebastient.  A komornyik nagy léptekkel sietett felém, kötszerrel a kezében. Jó alaposan bekötötte a sebet, majd amilyen gyorsan jött el is ment.

- Kösz, Matt! - sóhajtottam egy nagyot. Tényleg nagy baj lett volna belőle, ha azok ketten meglátják ezt, de most aggódhatok azért, hogy mit szólnak majd a kötéshez.

- Szívesen. Gyere! Együk meg az ebédet, aztán menjünk a lovardába! -mondta, mire erre én is vidám lettem. Láthatom Szélvihart. kimentünk a többiekhez, akik már nagyban ették a grillen sült csirkecombot, és a nyársonsültet. Mondhatom elég jó illata volt. Leültem Will és Thomas közé, akik egyből kiszúrták, hogy be van kötve a vállam.

- Miért van bekötve a vállad? Azért mert túl erőset rúgtam? - kezdte Will a kérdezősködést egyből.

- Nem a te hibád, úgyhogy nyugi! - tettem a kezemet a vállára. Kicsit megnyugodott, de az aggódó pillantása nem szűnt meg. Én is hozzá kezdtem enni, majd hallgattam barátaimat, amint beszélgetnek és ismerkednek. Jó volt őket hallgatni.

- Mi lesz a következő program? - kérdezte Sarah, két harapás között a húsból. 

- Átmegyünk a lovardába. - mondta helyettem John. 

- Király! Így megmutathatod a barátaidnak, milyen jól tudsz már lovagolni! - mondta David nagy mosollyal a száján.

Bólintottam, majd folytattam az evést. Ebéd után még egy kicsit az asztalnál ültünk és beszélgettünk. Hallgattam miket csináltak az elmúlt időben a többiek. Ők sem unatkoztak egy kicsit sem. Mikor rászántuk magunkat elindultunk a lovardába. Közben azon gondolkoztam, hogyan fogom felültetni Will-t az egyik lóra.

Bocsi, hogy ilyen sokáig tartott, de nem tudtam mit írjak ide, de szerintem elmegy. Majd hozom a következőt valamikor.