Mézbarna

Harmincnyolc

38. Fejezet

Delia

— Delia, ébredj...indulnunk kell. — Carlos mély hangja miatt, azonnal felpattant a szemem. A fejem iszonyatosan lüktetett és hirtelenjében nem tudtam, hogy pontosan hol is vagyok. Aha, tehát a tegnap este nem csak álom volt.

— Neked is jó reggelt...— dünnyögtem, majd megdörzsöltem a szemeimet. Carlos halkan felnevetett, megpuszilta a vállamat, majd felkelt a matracról. Az ablakokon beszűrődő fény, enyhén szólva felbőszített. Miért kellett kivirradnia? És mennyi lehetett az idő?

— Elaludtunk, igyekeznünk kell. Tegnap éjjel elfelejtettem szólni Ethanéknek. Meg kell győződnünk arról, hogy senkinek sem esett bántódása. — kezdett el öltözködni Carlos. Vagyis próbált, de a fájós válla miatt, nem igazán járt sikerrel.

Hatalmasat sóhajtottam és feltápászkodtam. A tűz teljesen bealudt és én, aki egy szál fehérneműben parádézott, majdhogynem jéggé fagytam.
— Várj, segítek. — léptem hozzá közelebb.
— Köszönöm. — nézett mélyen a szemembe. Zavaromban elpirultam, majd gyorsan felkaptam a nadrágját, a kezembe és segítettem felvenni neki.

Mikor a gombját gomboltam és felhúztam a cipzárját, Carlos hirtelen átfogta a csuklómat és felegyenesített.
— Valamit nem jól csináltam? — kérdeztem, kissé remegő hangon. Carlos nem szólt egy szót sem, csak az ujjaival kifésülte a szemembe lógó tincseimet.

— Annyira gyönyörű vagy. — lehelte a szavakat. Kedvesen rámosolyogtam, majd a tekintetem, az ajkára vándorolt. Több sem kellett neki, azonnal magához vont és megcsókolt. A szívem majd' kiugrott a helyéről, a lábaim pedig remegni kezdtek mint a kocsonya.

A csókunk egyre csak elmélyült, Carlos az arcomról, a derekamra csúsztatta a kezét, majd végül a fenekembe markolt. A számba nyögött, én pedig a kéjes vágytól, csak sóhajtozni tudtam. Mikor elhúzódtunk, mindketten levegőért kapkodtunk.

— Nem tudom, hogy kifogom-e bírni a közeledben. — nézett mélyen a szemembe. Végigsimítottam kissé borostás állán, ami még szexibbé tette, amúgy is tökéletes arcát.
— Nem kell magad türtőztetni, senki sem kért meg rá. — mosolyogtam rá kacéran.

Carlos felmordult és megrázta a fejét.
— Ne kínozz! Így is, már csak egy hajszál választ el attól, hogy ne lökjelek a matracra és mutassam meg milyen is az, ha az enyém vagy. — magyarázta. Szavaitól annyira beindultam, hogy azt kívántam, bárcsak megtenné, azt amit mondott.

Érezhette, hogy ezt kívántam, mert a fülemhez hajolt és mély hangon búgta.:
— Ma este Delia, ígérem, minden vágyad teljesítem. — amint a szavak elhagyták a száját, gyengéden beleharapott a fülcimpámba, majd elhúzódott.
— Öltözz fel, kint a konyhában megvárlak. — nyomott csókot a homlokomra, aztán az orromra.

Mikor Carlos magamra hagyott a szobában, még mindig a sokk hatása alá kerülve, lemeredve ácsorogtam. Ez a férfi...teljesen átvette az uralmat, nem csak a testem, de a lelkem felett is...

***

— Ti hol voltatok? Nem esett bajotok? — sietett elénk nyomban Ethan, mikor meglátott Carlost és engem, amint visszatértünk.
— Minden rendben, de az éjjel ránk támadtak. Muszáj volt meghúznunk magunkat, a régi házamban. — adott magyarázatot Carlos a kérdésére.

Ethan megértően bólintott és kimerülten dörzsölgette a tarkóját.
— Velünk is ez történt, lesben álltak a lázadók, mint valami gyáva férgek. Visszavonulást parancsoltam, de titeket nem találtunk a helyszínen. Aggódtam. — nézett ránk. Látszott rajta, hogy az éjjel semmit sem aludt.