Mézbarna

Tizennégy

14. Fejezet

Delia

Olyan dolog történt velünk, amit soha nem gondolt volna egyikünk sem szerintem! Megnyertük a versenyt! Komolyan mondom, még most sem tudom felfogni...

Armando után, Holly következett de ő elbukott az utolsó feladatnál, mert egyszerűen nem mert a drót alá feküdni. Így nem volt nagyon mit tenni vele, hagyták, hogy azt a feladatot kihagyja.

Na de aztán! Rick, Jose és Peter fantasztikusan teljesítettek! Mason csapatával szemben mi nyertünk. Lucas és Ethan csapata közül pedig az utóbbiak nyerték meg a versenyt.

Szavakban nem tudom elmondani, hogy milyen jó érzés volt látni Gönül ideges pofáját, amint rendesen ette az ideg, hogy ellenünk veszítettek. Bizony csajszi, jobbak vagyunk! Oké, ez túlzás...jók vagyunk.

— Szép volt újoncok! — bólintott felénk elismerően Carlos. Vagyis inkább a négy fiú felé. Holly és én nem csináltunk semmit, mert ha rajtunk állt volna, akkor simán veszítünk.

— Nem! Nem! Nem! Baromarcok! Miattatok kaptunk ki! — figyeltünk fel a jobb oldalt toporzékoló Gönülre. Holly és én sejtelmesen egymásra mosolyogtunk és szavak nélkül kommunikáltunk.

A csaj enyhén szólva nem tud veszíteni. Mikor észrevette, hogy mindenki őt bámulja, felemelt fejjel bekussolt és távolabb lépkedett.
— Hát ez kész! Viszont én éhen halok! — szólalt meg Holly.
— Én is tudnék enni valamit...— mosolyogtam rá kedvesen.

Mint egy varázsszóra, Carlos összeterelte a csoportot és elindult velünk az étkezőbe, hogy elfogyasszuk a reggelinket. Az oda út kellemesen telt, mindenki elégedett volt a győzelmünkkel.
— Nem gondoltam volna, hogy nyerni fogunk. — magyaráztam Hollynak.

— Ne is mond! Ez elképesztő! — bólogatott egyetértve velem.
— De ezt nem nektek köszönhetjük...— dünnyögte felénk Rick.
— Mondtam már neked, hogy ne szólj hozzám! — visongta Holly.
— Akkor ne halljam azt az idegtépő nyávogásodat! — vágott vissza a fiú.

Ezek folyton marják egymást, biztos vagyok benne, hogy a végén egymásba fognak szeretni.
— Elég legyen már! Holly ne merd folytatni! — csitítottam el azonnal a lányt, mert már szóra nyitotta a száját.

— Halkabban ott hátul! — kiáltott előre Carlos. A szemem forgattam és halkabbra vettem a beszélgetést.
— A hideg ráz ettől a csávótól, komolyan mondom. — borzongtam meg látványosan, mire Hollyból kitört a nevetés.

Carlos hirtelen megállt elől, így a csapat is vele együtt. Pár pillanat múlva ott termett mellettem. Upsz.
— Azt mondtam csend legyen! Nem tudod mi az a csend Delia?— kiáltott rám.
— Én...
— Megmutassam hogy kell befogni a szádat?! — ahogy a szavak idegesen elhagyták Carlos száját, mindenki megkukult.

Amint eljutott az eszéig, hogy mit mondott, köhintett párat majd egy "ne halljak egy hangot se!" Kijelentéssel visszament előre. Az út további részében bekussolva sétáltunk.

Az ebédlőbe érve elvettük a tálcánkat és enni kezdtünk. Mindenki hallgatott és az ételére koncentrált. Nem mertünk beszélgetni.

Letuszkoltuk nagy nehezen azt a förtelmet a torkunkon és mikor mindenki végzett, sorba rendeződve követtük a feletteseinket.

Hálistennek ma nem csak gyakorlat volt, hanem elmélet is, így ez egy kis pihinek számított nekünk. Az oktatás nem volt valami vészesen nehéz, két órán keresztül történt. És az egészet Wang Ling tartotta. Nagyon szimpatikus volt a csaj. Mandulavágású barna szeme és fekete hátközépig érő haja volt.