Mézbarna

Tíz

10. Fejezet

Delia

— Milyen régóta szolgál katonaként? — kérdeztem meg tőle hirtelen, miközben eszegettük a késői vacsoránkat.
— Már tíz éve. — válaszolta. Lenyeltem a falatot a számból és bólintottam.
— Van felesége? Esetleg gyereke? — kérdezősködtem tovább.
— Egyik sincs. Neked? — ivott bele a vizébe.

— Még nincs, idővel szeretnék.
— Mikor?
— Hát nem is tudom, két három év múlva szerintem. — vontam meg a vállaimat.
— Akkor mit keresel itt? — szaladt ráncba Carlos szemöldöke.
— Mármint?
— Szolgálni jöttél ide nemde? Nem hinném, hogy a háborúnak vége lesz két három év múlva. — magyarázta.

— Úgy gondolja?
— Igen.
— Én azt mondom, bármi megtörténhet. Lehetséges, hogy ez idő alatt rám talál a szerelem és felmondok! — nevettem el magam. Carlos rosszállóan csóválta a fejét, de a szája sarka felfelé kunkorodott.

— Kitértél a válaszadás alól. — figyelmeztetett.
— Melyikre gondol? — kérdeztem kíváncsian.
— Arra, amikor megkérdeztem, hogy mit keresel itt.
— Óh, hogy arra. Nos...ööö, igazából nem tudom, hogy miért vagyok itt. — füllentettem. — Egyszerűen ezt súgta a szívem. — tettem hozzá.

Carlos gyanakvóan méregetett.
— Csak ennyi?
— I-igen, miért? — próbáltam állni fürkésző tekintetét.
— Nem is tudom...Akiket eddig arról kérdeztünk, hogy miért jöttek ide, azt válaszolták, hogy legfőképp a pénz motiválta őket. — evett tovább.

— Persze, nyilván az is közrejátszott. — hazudtam tovább.
— Gondoltam. Szegény családi háttérrel rendelkezel? — jött az újabb kérdés.
— Ööö, igen. — ajajj, nagyon úgy fest, hogy a hazugság hálójában ragadtam.
— Átérzem, az én családom sem volt gazdag. Sőt...— merengett el a gondolataiba egy pár pillanaterejéig.

— Sajnálom. — biccentettem, hogy tudja, együttérzek vele.
— Én is. — válaszolta tömören. — Készen vagy? Ideje zuhanyozni és aludni. Holnap ismét csak nehéz napnak nézünk elébe. — állt fel az asztaltól, én pedig követtem a példáját.

— Remélem nem lesz nagyon izomlázam! Jól megdolgoztatott engem! — szóltam rá játékosan. Egy pillanat töredékrészéig a tekintetét az enyémbe mélyesztette, majd hirtelen mindenhová nézett, csak rám nem. Valami rosszat mondtam? Mindegy, a pasas flúgos. — Akkor én megyek is...ööö jó éjszakát főtörzsőrmester! — intettem neki és az ajtóhoz indultam.

Amilyen gyorsan csak tehettem kiléptem onnan és a szobánk felé vetettem az irányt. Miért lett olyan meleg hirtelen? Biztos, a sok feladat miatt rosszul érzem magam egyre inkább. Megráztam a fejemet és halkan benyitottam a szobánkba, hogy fel ne ébresszem a lányokat.

Szerencsére egyikőjük sem kelt fel, így gyorsan összetudtam szedni a zuhanyzáshoz való dolgaimat, köntös, papucs, sampon, tusfürdő, borotva meg minden neszeszeremet.

A dolgaimmal együtt indultam el a közös zuhanyzó felé, és titkon hálás voltam Istennek azért, hogy nem kell egy csapat férfival egyszerre megmosakodnom.

Amint benyitottam a zuhanyzóba, rögvest feltűnt, hogy nem vagyok egyedül. Konkrétan a szemem elé tárult, a főtörzsőrmesterem meztelen (!!) hátsófele. Ami, hozzáteszem, baromira szexi volt és formás. Lemeredve álltam ott, földbegyökerezett lábakkal és szemtelenül megcsodáltam azt az Isteni testet. Olyan széles volt a háta és annyira kidolgozott! A keskeny csípője, az izmos vállai...

Megérezhette, hogy valaki bámulja mert a felső testével megfordult és megpillantott engem.
— Delia? — kérdezte és egyáltalán nem zavartatta magát. Mintha meg sem lepődött volna...vajon számított az érkezésemre és ezért állt be a legelső zuhanyba? Hogy egyből ha belépek, őt pillantsam meg? Őszintén szólva lehetséges...mert olyan volt az egész mint valami erotikával túlfűtött romantikus film.
— Ööö...— nyaltam meg a számat mert úgy éreztem, hogy teljesen kiszáradt.

— Minden rendben? — nézett rám furcsa tekintettel Carlos. Hevesen bólogatni kezdtem és amilyen gyorsan csak tudtam, elkaptam a fejemet róla, majd a legtávolabbi zuhanyzóhoz ballagtam.

Szélsebesen ledobtam magamról mindent és beálltam a vízsugár alá. Behunytam a szemem és hagytam, hogy a kellemesen forró víz végignyaldossa a megviselt testemet. Újra tisztának éreztem a lelkem, miközben beszappanoztam magam és minden mocskot lemosott rólam a víz.

Miközben fürödtem, néha-néha oda pillantottam, hogy megnézzem Carlos itt van-e még. Ott volt, zuhanyozott. De miért nem bírtam róla levenni a szemem? Csorgattam rá a nyálamat! Ah Delia...

Amikor ismét felé pillantottam, ő is felém kapta a tekintetét így összenéztünk. Bár a testünk takarásban volt egymás elől, az a pár kicsempézett fal, nem sokat bízott a képzeletre. Biztos voltam benne, hogy mind a ketten eltudjuk képzelni, hogy mi is lehet a takart részek mögött.

Újra elkezdtem érezni azt a melegséget, amikor Carlossal szemeztem, mint legutóbb az ebédlőben. Mi a fene lehet ez? Amilyen sietősen csak tudtam, elkaptam a tekintem róla és tovább mostam magam.

Nem sokkal később Carlos leállította a csapot és kiszállt a kabinból. Nem mertem odanézni miközben megtörölte a testét és felvette a pizsamáját. Addig viszont nem mertem kiszállni a zuhanyból, amíg ő a tükörbe nézve a fogát mosta. Semmiképpen sem szerettem volna, ha meglát anyaszült meztelenül.

Teljesen olyan volt, mintha egy teljesen másik Carlos nézett volna velem farkasszemet. Nem az az ember volt, aki kint parancsokat osztogat és mindenkit terelget, meg persze folyton ideges. Nem. Most valósággal olyan volt mint egy kiéhezett ragadozó.

Vajon ez az igazi énje ennek a fickónak? Nos, mindenesetre ezt sohasem fogjuk megtudni, mert mikor Carlos végzett mindennel, egyszerűen kirobogott a helységből.

Megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt. Elzártam a csapokat és kiszálltam megtörölközni. Villámgyorsan magamra kaptam a pizsamámat, felvettem a mamuszomat és kimostam a fogam. Összeszedtem minden cuccomat és visszaindultam végre valahára a szobánkba.

Szinte beestem az ágyba és rögvest elnyomott az álom. Annyira hosszú és fárasztó napom volt, hogy csoda lesz ha másnap felkelek! Bármennyi esemény is történt velem aznap, egyetlen egy dologra tudtam gondolni mielőtt teljesen álomba nem zuhantam: Carlosra a fürdőben.