Mézbarna

Huszonkettő

22. Fejezet

Delia

Pár idegtépő és kimerítő óra után, végre valahára besötétedett és eljött a takarodó ideje. Alig vártam, hogy vegyek egy jó meleg zuhanyt és ágyba bújjak. Carlos nem kímélt minket a homokzsákok hordozgatásával. Mindig mindenbe belekötekedett és kezdhettük előröl az egészet.

Úgy érzetem, hogy a hátam valósággal kettétörik, mikor negyedjére kezdtem újra felcipelni a zsákokat. De jó hír az, hogy nem estem el egyszer sem! A lábaim megcsúsztak és remegtek a térdeim, akárcsak a kocsonya, de nem taknyoltam el! Ami igen csak nagy büszkeség!

Carlost viszont ette rendesen az ideg, mikor látta, hogy nem bír kizökkenteni. Egy null a javamra.
— Elmegyünk akkor zuhanyozni? — fordult felém Holly a szobánkban.
— Aha, már volt mindenki? — tápászkodtam fel az ágyamról, a cuccaimmal a kezemben.

— Szerintem igen. Gyere. — intett a fejével az ajtó felé. Szerencsénkre Gönül nem volt a szobában. Mert száz százalék, hogy tett volna valami rosszálló megjegyzést arra, hogy mi Hollyval, csak akkor megyünk el fürdeni, amikor már mindenki végzett. És most nagyon nem volt kedvem egy ilyen fárasztó nap után, Gönül hülyeségeivel foglalkozni.

Amint kiléptünk a tornácra és bezártuk magunk mögött az ajtót, rögvest eszembe jutott, az amit Rick mondott. Mindenképpen ki kellett derítenem, hogy Holly hogyan vélekedik a srácról.

Miközben csajos dolgokról beszélgettünk és a zuhany felé sétáltunk, összetalálkoztunk Ethannal és Carlossal. Már visszafelé jöttek és mikor megláttak minket, le sem vették rólunk a szemüket.
— Szép estét maguknak! — szólt oda nekik Holly, mosolyogva. Nagyon kellett magamon uralkodni, hogy ne vágjak egy undorodó grimaszt.

— Nektek is lányok! Hová mentek? — érdeklődött Ethan.
— Zuhanyozni. — válaszoltam én.
— Miért ilyenkor? — ráncolta a szemöldökét.
— Mert...— kezdte volna Holly, de közbevágtam.
— Mert dolgunk volt. — éreztem, hogy Carlos engem méreget megállás nélkül. Szerintem tudta, hogy hazudok.

— Áh, értem, nos...mielőbb végezzetek és pihenjetek le! Hosszú napotok volt, holnap pedig az utolsó esélyetek lesz, hogy bizonyítsatok. — magyarázta Ethan. Ez idő alatt, Carlos egy szót sem szólt. Kifejezéstelen arccal, le sem vette rólam a szemét. Kissé zavarba is ejtett, de próbáltam palástolni azt. Pedig a gyomromban valami furcsa bizsergést éreztem, mikor a tekintetünk összetalálkozott. Már megint? Argh!

— Úgy lesz, törzsőrmester úr! — bólintott boldogan Holly. Vajon minek örült ennyire?
— Jó éjszakát lányok! — búcsúzott el Ethan.
— Maguknak is! — hangoztattuk egyszerre Hollyval. Carlos felénk biccentett, majd mindketten tovább mentek.

— Apám...hogy ez a két pasas mennyire szexi! — fordult utánuk Holly. A szemeimet forgattam és megvontam a vállam.
— Jól néznek ki, de nem nagy szám. — indultam el újra. Holly pár pillanat múlva felvette velem a ritmust.

— Mondd csak Delia, te vak vagy, vagy nem a pasikhoz vonzódsz? — kérdezte tőlem döbbenten.
— Ne túlozz! — szóltam rá.
— De egyszerűen nem értem...
— Mit nem értesz?! Egyikőjük sem az esetem! Főleg nem az az idegesítő Carlos! — ripakodtam rá dühösen. Már torkig voltam ezzel, hogy mindig mennyire isteníti őket. A külső nem minden!

— Jól van már na! Most mit idegeskedsz? — méregetett furán. Hangosan kifújtam a levegőt és kicsaptam a fürdő ajtaját, majd berobogtam rajta. Holly utánam jött és szó nélkül levetkőztünk, majd beálltunk a fülkékbe.