Amint elértük a suli épületét, elköszöntem Erick-től, majd a dísz kíséretemmel együtt beléptem az épületbe. Ott a szokásos hangzavar fogadott minket. Az elmúlt nap után, megnyugtatott eme nagy ricsaj. Azonban alig, hogy betettem a lábam az épületbe megállt előttem Roger és valamiért gúnyosan mosolygott.
- Valamit akarsz tőlem? - kérdeztem, mire csak egy vállhúzogatás volt a válasz. - Akkor megtennéd, hogy elhúzol a francba?
Meg sem vártam a válaszát, tovább indultam. Azonban amikor elhaladtam mellette a fülembe súgott:
- Tényleg megöltél egy embert? - kérdezte, olyan halkan, hogy csak én halljam. Megtorpantam. Honnan tud róla? - Szóval igaz. Gyilkos!
- Alex! Mi a baj?- lépett mellém Aaron. - Hallod, jól vagy? - kérdezte látva hófehér arcomat.
- Honnan tudsz róla? - néztem a fiú felé, aki csak gúnyosan mosolygott.
- Mondjuk, úgy, hogy vannak kapcsolataim. - válaszolta merőegyszerűséggel.
- Roger ! Mit mondtál neki? - kérdezte Aaron.
-Gondolom te is tudod, hogy mit csinált tegnap. - Aaron egy darabig értetlen fejet vágott, majd hirtelen kapcsolt és szúrós tekintettel illette meg a fiút.
- Szerintem nem tartozik rád, hogy Alex mit csinált addig, amíg rabságban volt. - kelt a védelmemre a szőke.
- Nem azért Roger, de én hallottam mit mondtál. Nem Alex a gyilkos, hanem az FBI, mert ők húzták meg a ravaszt, nem a srác. - lépett mellénk David is. Amint Roger meglátta őt egyből elhallgatott és már nem is mosolygott.
- Látom még mindig védelmezed a kis ösztöndíjast. - mondta Roger, és nem is várta meg a választ, haverjaival együtt otthagyott minket. Csak pislogtam.
- Ne is foglalkozz vele. Tudod mennyire szeretne ő is egy ilyen kalandban részt venni? - tette a vállamra a kezét Dave.
- Ez nem volt igazán kaland. - mondtam halkan, majd megindultam a terem felé. Út közben David és Sarah levált tőlünk, így Aaron társaságában értem el a termünket. Nem volt kedvem senkivel sem beszélgetni, ezért leültem az osztálytól egy kicsit távolabb, a folyosóra elhelyezett egyik padra.
- Nem gondolod, hogy ideje lenne elhagynod ezt az iskolát? - jött a megszokott lemez Roger szájából. Észre sem vettem, hogy ő is itt van.
- És ugyan miért kellene elmennem? - kérdeztem meg, csak a formalitás kedvéért. Persze tudtam, hogy mit fog válaszolni. Azt, hogy mivel nem vagyok jó módú semmi jogom ide járni. Azonban most egy teljesen új "indokot" hozott fel.
- Tudod, nem tűrhetik el ebben az intézményben, hogy gyilkosok járkáljanak kedvük szerint. - mondta jó hangosan, majd kíváncsian várta a reakciómat.
Lemerevedtem. Komolyan ki mondta hangosan? Az osztály felénk fordította a tekintetét. Most először alázott meg így. - Na mi van? Semmi ellenvetés?
Hirtelen annyira dühös lettem, hogy észre sem vettem, hogy mikor álltam oda elé, és húztam be neki akkorát, hogy eleredt az orra vére. Amint megláttam a piros folyadékot, azonnal eszembe jutott a tegnap esti hatalmas vértócsa, amiben James feküdt. Szemeim megteltek könnyel, és bármennyire azon voltam, hogy ne nézzek ki úgy, mint egy hatalmasra nőtt bőgőmasina, nem sikerült. Arcomon patakokban folytak végig.
- Te szemét! Ezért megfizetsz! - ragadta meg a pólóm nyakát, és már lendítette is volna a kezét, ha valaki akkor nem fogja meg azt.
- Szerintem ennek a civakodásnak itt és most vége van! - hallottam meg egy ismerős hangot a háta mögül. Eddig Roger telibe takarta rejtélyes megmentőmet, de amint a srác felé fordult, megismertem.
- Még is ki vagy te, hogy szerinted beleszólhatsz, abba, hogy mit teszek vele? - kezdett el kapálózni, aminek eredménye képen engem eleresztett.
Nem is kellett nekem több, azonnal odaszaladtam hozzá, és megöleltem.
- Nyugi, öcsi! Most már minden rendben! - kezdett el nyugtatgatni Matt.
- Te még is hogy kerülsz ide? - kérdeztem érdeklődve, közben letöröltem az arcomról a könnyeket.
- Erick reggel felhívott és elmesélt mindent. Miért nem hívtál? Azt mondtad én leszek az első, akit felhívsz! - durcázott be.
- Nem akartalak ezzel terhelni titeket. A lényeg, az hogy már minden megoldódott.
- Veszem észre. - nézett Roger-re, aki egy papírzsepit tartott az orra elé. - Nem azért, de szép jobb egyenes volt! - tartotta felém az öklét, mire összeöklöztünk egymással.
- Még mindig nem mondtad el miért vagy itt. -szipogtam.
- Az igazgató engedélyével, hamarabb hazajöhetsz, mint ahogy elkezdődne a hétvége. Azért jöttem, hogy haza vigyelek. - mondta, majd megindult a kijárat felé. Én nem mozdultam. Haboztam. Jobban meggondolva semmi okom nem volt habozni, de még is azt tettem. - Na mi az? Miért nem jössz?
Nem válaszoltam. Gyorsan végig futattam az agyamon a lehetséges válaszokat, hogy miért menjek, vagy miért maradjak, de csak egyetlen egy indokot tudtam felmutatni erre. Egy szó nélkül megindultam Matt felé, majd Aaron mellett megálltam.
- Majd érted küldöm Matt-et! - kacsintottam rá, mire a szőke mosolyogva bólintott.
- Szerinted mi vagyok én? Taxi? - kérdezte Matt, miközben kifele haladtunk az épületből. Meg tehetem nem? Az igazgató megengedte.
Amint kiértünk az épületből azonnal megindultam a koli felé a cuccomért, de Matt megállított.
- Nem kell arra menned. A bőröndöd, már a kocsiban van. - mondta, majd tovább navigált, az említett jármű felé. - Egyébként még vagy csütörtök van. Minek akarod, hogy Aaron-ért jöjjek?- húzta fel egyik szemöldökét.
- Majd holnap. - ráztam meg a fejem. Ez ne lett volna egyértelmű.
Beszálltunk a kocsiba, majd a bátyám nagy sebességre kapcsolt, és elindultunk haza.
Amint beléptem az ajtón Richárd bácsi szaladt elébem.
- Alex! Minden rendben? Ugye nem sérültél meg? - halmozott el hasonló kérdésekkel, közben alaposan végig nézett rajtam.
- Jól vagyok Richárd bácsi! - mondtam, majd, hogy végre lenyugodhasson megöleltem. Be is vált.
- Úrfi! Épp most készültünk volna az ebédhez. Csatlakozik hozzánk? - jelent meg a férfi mögött Sebastien. Nem is kellett több, azonnal odarohantam hozzá.
- Megjöttem, Sebastien! - mondtam mosolyogva. A komornyik bólintott, majd az asztalhoz vezetett. Leültetett, majd a többiek is csatlakoztak hozzám.
Fél óra múlva már a szobámban feküdtem az ágyon és néztem ki a fejemből. Mivel Aaron sikeresen tönkre tette a Ps-emet, még azzal sem foglalhatom le magam.
- Bejöhetek? - kopogott valaki az ajtómon. Odakaptam a fejem és megláttam Matt-et. Intettem neki, hogy bejöhet. Leült velem szembe az íróasztalomhoz.
- Akarsz róla beszélni? - kérdezte érdeklődve, mire megráztam a fejem. -Hidd el, jobb lesz, ha könnyítesz a lelkeden.
Sóhajtottam egyet. Sejtettem, hogy ez a beszélgetés nem fog elmaradni. El is mondtam neki minden bajomat, és tényleg sokkal jobban éreztem magam utána.
- Ne hibáztasd magad! Nem te tehetsz róla, hogy elraboltak, majd a fogvatartódat lelőtték. - mondta, közben átült az ágyamra.
- Tudom. Nem is érdekelne, ha nem úgy viselkedett volna velem, ahogy. Furcsa volt az egész. - próbáltam lezárni a dolgot ennyivel. - Egyébként, kaphatok egy új Ps-t?
- Már megkaptad, okostojás. - nevette el magát Matt. Kíváncsian néztem felé, mire felállt az ágyról, és bekapcsolta az említett tárgyat. Azt hittem, hogy az a régi.
- Király! - ugrottam azonnal a konzolért.
- Jó játékot! - hagyta el a szobámat a bátyám. Egészen estig nyomattam a fifát. Sebastien zökkentett ki a játékból.
- Jöttem szólni az úrfinak, hogy kész a vacsora. - mondta, majd meghajolt és távozott.
Gyorsan összepakoltam, majd követtem a komornyikot az étkezőbe. Odalent már mindenki várt rám. A vacsora tartott csak ugyan fél óráig, közben beszélgettünk, Matt bohóckodott, amin én nagyokat nevettem.
Lefekvés után pár perccel, nyitódott az ajtó és Sebastien lépett be rajta, a szokásos éjszakai csemegével. Ez a legmegnyugtatóbb dolog a világon. Elfogyasztottam a keszet és a tejet, majd nyugovóra tértem.
Meghoztam az új részt. Remélem elnyerte a tetszéseteket :) :)