A mai nap igen korán keltem. Lehetett vagy negyed 6, de nem tudtam magam türtőztetni. Felkeltem, majd elkezdtem öltözni. Neon zöld térdnadrágot és egy citromsárga rövid ujjút választottam. Azonnal felöltöztem és leszaladtam az emeletről.
- Valami baj van, úrfi? - kérdezte Sebastien, mikor kilépett a konyhából.
- Semmi. Semmi, csak nagyon izgulok. - mondtam és leültem az étkező asztalhoz.
- Nyugodjon meg, úrfi! Holnap lesz az első nap, nem ma. - mosolyodott el a komornyik.
- Igen, ez igaz, de ma megyünk beiratkozni, ezért vagyok izgatott.
- Értettem. Akkor, ha megbocsájt, hozom a reggeliét! - azzal magamra hagyott pár percre. Mikor visszaért hozzám egy tányér volt a kezében, rajta tükör tojás. Szeretem, főleg, ha a sárgája folyós. Jóízűen elfogyasztottam a reggelit, majd átültem a nappaliba egy kicsit Tv-t nézni. Kapcsolgattam a csatornák között, de nem találtam semmi nézhetőt. Végül megálltam az egyik csatornán, ahol a szellem vadászok című sorozat ment. Nem mondom, hogy hiszek a szellemekben , de azért tényleg történnek olyan dolgok, amikhez nincs jobb magyarázat. Egyébként nekem is volt egy hasonló esetem a szellemekkel. Anyukám halála után volt. Otthon gépeztem, mikor hirtelen minden elsötétült. Nem tudtam mi történhetett, így szóltam apának, hogy kapcsolja már vissza az áramot. Nem válaszolt. Lementem a földszintre, ahol elvileg az apámnak kellett volna tartózkodnia, de sehol nem láttam. Hirtelen a fényet adó tárgyak elkezdtek villódzani. Annyira megijedtem, hogy kiszaladtam a házból. Apa a garázsban volt. Mikor elmondtam neki, hogy mi történt, nem nagyon akart nekem hinni. Azért bejött velem, mert nem mertem visszamenni egyedül. Amikor beléptünk a házba minden olyan volt, ahogy lenni szokott. Innentől kezdett az ilyesmi érdekelni.
- Te már ilyenkor fent vagy? - kérdezte Matt két ásítás között.
- Holnap lesz az első nap. Nagyon izgulok! - álltam fel a kanapéról, kikapcsolva a Tv-t.
- Ja, így már értem. - jött le a lépcsőről, és leült az asztalhoz. Sebastien már azonnal tálalta is a reggeliét. Ő rántottát kapott. Ma ilyen tojásos nap van. Hamar megette. Csak úgy lestem. Két falattal elintézte az egészet. Még kenyeret sem evett hozzá. Biztos észrevette az arckifejezésemet, mert elmosolyodott.
- Éhes voltam, jó? - kérdezte egy kicsit durcásan.
- Meg sem szólaltam! - emeltem kezeimet védekezőleg.
Ekkor Richárd jelent meg a lépcsőn. Arca nagyon nyúzott volt. Nem sokat aludhatott az éjszaka.
- Jó reggelt! - köszönünk egyszerre Matt-tel. Bólintott egyet, majd leült Matt mellé az asztalhoz.
- Valami baj van? - kérdezte érdeklődve Matt. Nem válaszolt neki, rám nézett.
- Ma nem tudok veled menni beiratkozni. - mondta és a bátyámra nézett. - Te fogsz vele menni! - adta az utasítást.
- Rendben, de mi a baj? - érdeklődtem most már én.
- Ne is törődj vele! - legyintett egyet, majd a komornyikhoz fordult. - A reggelimet a szobámban fogyasztanám el!
- Igen is, gazdám! - hajolt meg a férfi előtt Sebastien, majd a férfi után sietett.
A bátyámra néztem akit annyira nem érdekelt a dolog.
- Te tudsz valamit, amit én nem?- kérdeztem érdeklődve.
- A tegnap miatt ilyen. Úgy érzi, hogy utálod őt, azért amit tegnap megtudtál. - válaszolta tök nyugodtan.
- Miből gondolja ezt? - kérdeztem.
- Ezt nekem se mondta el. Szóval hova megyünk majd beiratkozni? - kíváncsian rám pillantott.
- Nem muszáj velem jönnöd! - legyintettem, hogy hagyja az egészet.
- De én veled akarok menni. Hátha megismerhetem pár új osztálytársadat. - mondta. Nagyon bepörgött ennek a tudatában, ezért már le se lehetett róla beszélni. Inkább hagytam, had higgye, hogy velem jöhet. Visszamentem a szobámba, és előkerestem a felvételi értesítőmet. Tényleg nagyon izgultam. Vajon lesznek barátaim? Fognak szekálni a nagyobbak? Egyre jobban ideges lettem. Az órára néztem. Negyed 8. Csak úgy repül az idő. Várj! Mi? Negyed 8? Kilenckor kezdődik az évnyitó. Azonnal áltöltöztem valami ünnepélyes ruhába, majd az emeletről a bátyám keresésére indultam. Meg is találtam, amint a szobájában öltözött. Mintha meghallotta volna a gondolataimat, megfordult és vigyorgott.
- Tők jól nézel ki! - mondta, mikor végig nézett rajtam. Bólintottam, majd intettem neki, hogy halladjon, mert elfogunk késni.
- Nem kell kapkodni. Olyan gyors kocsink van, hogy secc-pecc bent leszünk a városban. - mondta, majd felhúzta a cipőjét és elindultunk a garázshoz. Amikor megmutatta, hogy melyik kocsival megyünk kikerekedett a szemem.
- Ugye mosrt, csak viccelsz? Ez egy Lamborghini Aventador LP700-4 -es. - ámuldoztam. - Honnan szerezted?
- A kedves kis bácsikánk vette nekem, hogy ne kelljen elvinnem az ő kocsiját. Klasz, mi? - nézett rám elégedetten. Bólintottam, majd beszálltam a járműbe. Ajtaja felfele nyílt. Nagyon király. Még sosem láttam ilyen kocsit élőben.
- Richárd bácsi! Te megőrültél! - mondtam, beszédemet nem címeztem senkinek, de Matt még is jót mosolygott rajta. Mind a kette beszálltunk és elindultunk. A város elhagyó táblánál lehettünk, mikor nagy sebességre kapcsolt. Mehettünk vagy 150-nel. Jobban féltem, mint mikor Richárddal mentem kocsikázni.
- Elmondod, hogy hova kell menni? - nézett rám érdeklődve.
- Ember, az utat figyeld! - kiáltottam, mert majdnem neki ment az egyik szembe jövőnek, mikor előzött. - Egyébként az Abraham Lincoln középsuliba( a suli neve kitalált :) ) megyünk. - mondtam mikor már nem éreztem veszélyben az életem.
- Oda vettek fel? - kérdezte érdeklődve. Meglepődtem azon, hogy meglepődött.
- Miért kérded? - néztem rá.
- Az egy magán suli, ahova csak "gazadag"gyerekek járnak. Miből fog telni mind erre? - kérdezte, majd befordult az egyik utcába Manhattan városába.
- Ösztöndijjal vettek fel. - néztem a közelgő épület felé. Nagyon jól nézett ki. Hála istennek még időben megérkeztünk.
- Te menj csak! Majd megyek én is csak keresek egy parkolót. - intett, közben én kiszálltam a járműből. Minden egyes lépéssel az épület felé, egyre jobban izgultam.
Amint beléptem az épületbe, egyhatalmas folyosó fogadot, mind a két oldalt kék színű szekrények voltak. Az igazgatóit kerestem. Nagy nehezen, de a gondnok segítségével meg is találtam. Kopogtam, maj mikor szólítottak, beléptem a szobába.
Nagyon nagy szoba volt, mint egy magán suli igazgatói szobájához illik. Jobb oldalt egy polc volt tele könyvekkel. Nem értettem, hogy minek ide egy könyves polc, de nem mertem megkérdezni.
- Alex Johnson? - kérdezte érdeklődve a igazgatói szégben ülő férfi.
- Igen, uram. Én lennék az. - mondtam, majd kezet nyújtottam felé. Elfogadta köszöntésem, majd intett, hogy üljek le. Helyet foglaltam a barna bőrhuzattal fedett kanapéra. Mind ketten egy darabig néma csöndben ültünk, majd hirtelen megszólalt.
- Nagyon örülök, hogy megismerhetlek. - mondta, majd elmosolyodott. Nem tudom elképzelni, hogy min mosolyoghatott, de kezdtem egy kicsit aggódni. - Ismertem az apádat. Peter Johnson,igaz? - heves felybólogatás - Hiszed vagy sem, de ő is ide járt. - kikerekedett a szemem. Akkor ezért akarta ennyire, hogy ide jöjjek.
- Nagyon szépen köszönöm, hogy fel vettek ide. - mondtam bátortalanul.
- Nem is tehettünk mást. Ilyen iskolai eredménnyel, szerintem bárhova felvettek volna. Miért ide jelentkeztél? - kérdezte érdeklődve.
- Az apám mutatta be a sulit, hogy ide biztos szívesen jönnék. Amint elolvastam az adatlapját, nagyon is megtetszett, és minden vágyam az volt, hogy fel vegyenek. - mondtam, majd a férfi szemeibe néztem. Nem lehet több 30 évesnél. Csodálkoztam azon, hogy ijen idősen már egy iskola igazgatója. Barna haja, és zöld szeme volt. Sötét kék öltönyt viselt barna nyakkendővel.
Egy darabig még beszélgettünk egymással, a suliról, a szabályokról, végül megkaptam az órarendemet, a szekrényem számát és kódját. Kolis leszek, mert elég korán kellene kelnem, ahoz, hogy 8-ra beérjek. Elköszöntünk egymástól azzal, hogy még biztosan összefutunk és még annyit hozzá tett, hogy ha valami problémám van, nyugodtan keressem meg. Nem volt muszály maradnom évnyitón tekintve, hogy mindent elmondott az igazgató, csak azon csodálkoztam, hogy éppen ő nem volt ott. Nem firtatom a dolgokat, biztos helyettesítette valaki. A bátyám az iskola előtt állt és rám várt. Mikor meglátott, integetni kezdett, majd elindult felém.
- Mehetünk? - nézett rám, szemeivel a gondolataim fürkészte.
- Persze. - mondtam és elindultunk haza.
A kocsi úton ismét nagy sebességgel haladtunk. Otthon mindent összepakoltam egy bőröndbe, az iskolatáskámat mellé téve, készültem a holnapra.
Meghoztam az új részt. Bocsi az iskola nevével, nem tudtam semmit sem kitalálni, ezt is anyukám ajánlotta XDD. Remélem tetszett :D