Mikor felkeltem, a szobában még sötét volt, mivel el volt húzva a sötétellő függöny. Nem sok mindent láttam, de azért ki tudtam venni a szekrények alakzatait. Szép lassan odacammogtam a ruhás szekrényhez és előkerestem belőle a kedvenc világos kék térdnadrágomat és egy fehér ujjatlant. Miután felöltöztem elhúztam a függönyt beengedve a nagy világosságot, amit nem könnyen tűrt meg a szemem. Kellett pár perc mire megszoktam a fényt, majd miután ez is meg volt elindultam le az emeletről. Amint az emeleti folyosón sétáltam meghallottam, hogy valakik sustorognak oda lent. Lopakodva tettem két lépést, mikor hirtelen Sebastien tűnt fel a lépcső tetején.
- Jó reggelt, úrfi! Már elkészítettem a reggeliét. Erre tessék! - intett, hogy menjek oda hozzá. Mikor oda értem és végre rálátásom volt az étkezőre, a barátim ugrottak elő boldog szülinapot kívánva nekem.
- Boldog szülinapot, Alex! - kiabálták egyszerre.
- Srácok! - ennyit tudtam kinyögni. Túlságosan is meglepődtem. Teljesen nem erre számítottam. Leballagtam a lépcsőről és a kis csoport előtt álltam.
- Meglepődtél mi? - nevetett az egyik régi haverom Thomas. Még általánosban voltunk osztálytársak. Akkor is mindig együtt csináltunk mindent, és tudtunk a másikról mindent.
- Nem is hinnéd mennyire! - mondtam mosolyogva.
- Akkor a meglepi buli bejött. Jó ötlet volt Thomas. - lépett közénk egy másik barátom Will.
- Nahát, Will! Téged is lehet látni? Általában messzire elkerülöd az ilyen bulikat. - fogtam vele nevetve kezet. Ő is az osztálytársam volt, és ahhoz képest, hogy nem egy barátkozós típus, nagyon jól kijöttünk egymással.
- Viccelsz? Sosem hagynám ki a szülinapi bulidat! - verdesett hátba.
- Nem azért, de most először jöttél el a szülinapi bulimba. - forgattam meg a szemeimet.
- Tényleg? Huh, akkor bocsi! Na mindegy! Most itt vagyok, nem ez a lényeg? - nevette el magát hangosan. Sokszor éreztem magam kínosan eme viselkedése miatt.
- Bemutatnád nekem a barátaidat, Alex! - lépett mellém Matt és a vállamra tette a kezét.
- Persze, bátyus! - mondtam mosolyogva - Ők itt a legjobb haverjaim, Thomas és Will.
- Nagyon örvendek! - mondta Matt és kezet fogott a két fiúval. Ők is illedelmesen köszöntek, és amikor a bátyám magunkra hagyott, azonnal faggatni kezdtek.
- Neked meg mióta van bátyád? Hogy titkolhattál el egy ilyen nagy dolgot előlünk? - kezdte a faggatást Will.
- Igen, ez egy remek kérdés, Will! Miért nem mondtad el? Azt hittem mindent elmondunk egymásnak! - folytatta Thomas.
Ezek most jól megfogtak. Még is mit mondjak erre? Az igazat nem mondhattam el, mert elég hülyén hangzik ráadásul ez a bátyámat sem tünteti fel jobb színben.
- Azért nem meséltem róla semmit, mert még amikor 4 éves voltam elment egyetemre és így nem nagyon emlékeztem rá, apa meg nem mesélt róla semmit. - mondtam, majd Matt-et kerestem a szememmel, aki a nappaliban a kanapén ült és egy bólintással mondott köszönetet, hogy kihagytam azt a részt, ami nem tünteti fel őt annyira jó fényben.
- Értem. Egyébként apukád hol van? Próbáltam őt is felhívni, de nem vette fel a telefont. - kérdezte Thomas érdeklődve.
Ekkor elkomorodtam. Tudom, hogy nem most halt meg, de a sebet még frissnek érzem, és ez a kérdés nem tett neki jót. Szerintem Will látta, hogy ez a kérdést nem kellett fel tennie Thomasnak, ezért oldalba bökte. Nem haragudtam rá. Nem tudta, hogy meghalt. A nyár kezdete óta nem beszéltünk.
- Sajnálom. Rosszat mondtam? - kapcsolt a srác is és a vállamra tette a kezét.
- Nem dehogy is. Az apámat azért nem tudtad elérni, mert meghalt. - mondtam, majd a srác szemébe néztem. Biztos, hogy látta megcsillanni a könnycseppeket a szememben.
- Bocsáss meg Alex! Nem tudtam. Ha tudom... - mondta, de nem tudta befejezni a mondatát.
- Mondtam már, hogy nincsen semmi baj. Nem tudtad és kész. - mondtam, majd az étkező asztalra néztem. Sebastien tényleg megcsinálta a reggelimet. A vajas pirítós ott volt a fehér tányéron. Elmosolyodtam.
- Ha nem bánják az urak, a gazdám meg reggelizik után kezdődhet a parti. - éreztem,ahogy Sebastien a vállamra teszi kezét.
- Persze semmi akadálya, de mit fogunk csinálni? - kérdezte Will érdeklődve.
- Ha nem akartok sehova sem menni, akkor nézzetek ide egy percre! - húztam el az udvara mutató ablak függönyét. A két fiú azonnal az ablakhoz szaladt.
- Nem mondod, hogy van itt medence! Ha tudjuk tuti, hozunk fürdőnadrágot. - mondta Thomas és Will-lel együtt rám néztek.
- Semmi probléma. Tudunk adni kölcsön fürdőnadrágot. Igaz. Sebastien? - hallotta meg a fiúk panaszkodását Matt.
- Igen, úrfi. - mondta a komornyik és egy kis időre eltűnt, majd mikor ismét vissza tért közénk, 2 db fürdőnadrág volt nála. A barátaim egyből kivették Sebastien kezéből a hozott ruhadarabokat, és azonnal elindultak átöltözni. A komornyik megmutatta nekik a szobámat és oda rohantak fel, majdnem elesve a lépcsőn.
- Jaj, fiúk! - ráztam nevetve a fejem.
- Boldog szülinapot, öcsi! - lépett mellém Matt.
- Köszi, szépen. Egyébként te tudtad, hogy jönni fognak? - kérdeztem érdeklődve.
- Igen, mivel John felhívott, hogy két gyerek téged keres a lovardában, ezért értük mentem és ide hoztam őket. - mondta.
- Értem. Kösz! - mondtam. Hirtelen megszólalt a csengő, jelezve, hogy valaki van a bejárati ajtónál. Elindultam az ajtóirányába, de Sebastien gyorsabb volt, és ő nyitott ajtót. Mikor megláttam John-t, David-et, és Sarah-t nagyon megörültem.
- Srácok! - szaladtam oda hozzájuk - Hát eljöttetek.
- Még szép, hogy eljöttünk. Persze, ha mondod, hogy mikor van a szülinapod, még bulit is szerveztünk volna! - borzolta meg a hajam David mosolyogva.
- Én is teljesen elfelejtettem, hogy ma van. - vallottam be. Hát az elmúlt napok eseménye után nem is csodálom, hogy teljesen kiment a fejemből.
- Alex? - hallottam meg Thomas hangját. Kicsit mintha meglepődött volna, a további jövevények láttán.
- Thomas! Gyere, bemutatlak néhány barátomnak. - intettem neki, mosolyogva. Szép lassan odasétált hozzánk.
- Helló, Thomas! Én David vagyok, Alex, lovas oktatója és barátja. - kezdte a bemutatkozást David. Thomas mosolyogva üdvözölte. Remek! Nem lesz itt semmi probléma.
- Nem is mondtad, hogy tudsz lovagolni! - mondta egy kicsit lehangolódva a srác.
- Eddig nem is tudott. A nyáron kezdte, de elég jól megy neki. Nagyon is tanulékony. - mondta David, és oldalba bökött mosolyogva.
- Ezt eddig is tudtuk róla. Az osztályból mindig neki sikerült hamarabb megérteni a dolgokat, és a saját módján el is magyarázta nekünk, hogy valamit mi is értsünk belőle. - mondta Thomas és a lépcső irányába nézett. Will-t kereste.
- Will nem jött veled? - néztem én is oda, ahova a srác is.
- Nem. Jobban megakarta nézni a szobádat. Nagyon tetszett neki, ezért ott hagytam, had nézelődjön. - mondta a fiú, majd visszafordult felénk.
- Én azért megnézem mit csinál. Remélem srácok, hoztatok fürdő ruhát! - néztem a most érkezőkre, akik egyből bólogattak. - Akkor mindjárt jövök.
Felszaladtam az emeletre, egyenest a szobámba. Will az ágyon ült és az iskolai értesítést nézte, amibe sikeresen felvettek. Mintha egy kicsit szomorú lett volna.
- Mit csinálsz, Will? Thomas már vár rád odalent. - léptem be a szobába.
- Nem úgy volt, hogy egy iskolába megyünk tovább? - kérdezte érdeklődve. Dühösnek látszott. Nem ért váratlanul. Tudtam, ha megtudja, dühös lesz. Túlságosan is ragaszkodik hozzám, hisz én voltam az első barátja.
- Úgy lett volna, ha ide nem vesznek fel, de felvettek ezért oda megyek! - mondtam határozottan. - Ma van a szülinapom szóval nem fogok összeveszni veled ilyen butaságokon. Átöltöztél? - bólintott- Remek, akkor nyomás a medencéhez! Van odalent néhány ember, akit beszeretnék mutatni. - ragadtam a srác karját és magam után rángattam.
Mire leértünk, már mindenki a medencében volt és jól szórakozott. Ez egy kicsit megnyugtató. Will odament Thomas-hoz, de egy szót sem szólt senkihez.
- Kicsit mintha szomorúnak tűnne. - lépett mellém Matt.
- Nem kell vele foglalkozni. Kicsit morcos, csak ennyi az egész. Egyébként mit fogunk csinálni? Így egy kicsit elég lehangoló a dolog. - fordultam a bátyám felé.
- Emiatt ne aggódj! Grillezni fogunk, aztán megbeszéltem Johnnal, hogy átmegyünk a lovardába, hogy a barátaid is felüljenek egy kicsit a lóra. - mondta, és ekkor vettem észre a kezében a tányért, amiben a mirelit kolbász volt, és a sok hús, amit majd meggrillez. Bólintottam. Levettem a ruháimat és beleugrottam a medencébe.
Érzem, hogy ez a szülinap jobb lesz mindegyiknél!
Bocsi, hogy ilyen sokára lett kész, de nem volt sok ötletem, hogy mit írhatnék, így egy darabig gondolkoztam rajta, de végre kész lett, és remélem tetszik is :D :D