-Honnan ismered? - Bukott ki belőlem a kérdés, amint kiértünk a hotel elé.
-Gyerekkori barátom.. - Nyitja ki nekem a taxi ajtaját.
Az út alatt, nem akartam kérdeződködni, ezért be fogtam a számat. Mindvégig a tekintette járt az eszemben, és az, hogy mennyire ráz tőle a hideg.
Amint megérkeztünk az étteremhez, Harry kiszállt és én utána eredtem. Úgy éreztem nem vagyok biztonságban.
Úgy kaptam Harry karja után, mintha bármelyik percben elrabolhatnának mellőle.
-Most már nem akarsz elszaladni? - Nézett rám vigyorogva.
-Ez csak egy étterem.. Majd próbálom a legolcsóbbat választani.
-Na arra kíváncsi leszek! - Kuncogott. Kinyitotta nekem az ajtót. Amint beléptem rajta, nem mozdultam tovább. Meg vártam Harryt és belé kapaszkodtam.
A főpincér megmutatta az asztalunkat, ami az ablaknál foglalt helyet. Harry kihúzta nekem a széket, le ültem rá, majd ő is így tett velem szemben.
Az egész kis gyertyafényes vacsora elég könnyed volt és megnyugtató. Egészen addig, amíg ki nem néztem az ablakon.
Oliver ott állt kint az utcán, az oszlopnak támaszkodva és engem nézett. A torkom azonnal elszorult és ki ittam a pohár tartalmát, ami előttem pihent.
-Hú, de szomjas lettél! - Kuncogott fel Harry. Én viszont nem voltam már annyira nyugodt.
Megint az ablak felé pillantottam, ugyanúgy ott állt, merem állítani, hogy a sivár lámpa fényében is láttam, ahogy vigyorog. Vicsorít. Már nem tudom van-e rá jobb kifejezés. Harry is oda kapta a fejét, mire én lélegzet vissza fojtva kapkodtam a tekintetem Harry és az egy magában álló oszlopon.
-Mit láttál? - Nézett rám aggódva.
-Csak egy cicát majdnem elütöttek, és szurkoltam, hogy túl élje.. - Ahogy ezt kimondtam, hallottam, ahogy belép valaki az étterem ajtaján. Az a valaki mellettünk jött el. Harry felnézett rá, elmosolyodott. Oliver viszont ahogy elment Harry mellett, megsimította a vállát.
Nem nyugodtam meg, attól sem, hogy Harry simogatta a kezem, ugyanis Oliver egy tőlünk távolabb lévő asztalnál foglalt helyet, velem szemben.